Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

1. és 2. sz. a két torzfej a 7. és 16. sz. a két liliom. (A 101. sz. bordája, valamint egy másik nem tartoznak ide, hasonlóak, de eltérő méretűek, utóbbi a Szárazárok lelete.) 70. A 69. sz. bordaorrtagon a leltári karton alapján (Várnai jegyzékében ez nem szerepel). 71. A négyzetháló koordinátái csak néhány darabnál vannak feltüntetve, ezek a 3-4. pillér előtt és a külső várfal belső oldalán kerültek elő 6,5-7-8 m mélységben, tehát a kőréteg legalján, a török szemétréteg (16. sz. 1638) fölött, az ostromok pusztításai során. Nincs szó tehát itt a barokk építkezést kísérő bontásokról, az udvarokat feltöltő planírozásról ami magasabban húzódott. 72. MAGYAR 1992. b. 113. A belső Ny-i várfal púposkváderes támpilléréhez utólag építették az Arányi-kaput (5. kép). 73. Magyar 1992. b, a kapu szintje alatti korábbi, mélyen fekvő kavicsozott utak megfigyelése. 74. Feltűnő, hogy az első várfalakat hosszúságuk ellenére sem erősítették faltornyokkal - csak egy ponton, az ÉK-i oldalon. Pedig ezek alkalmazása Budán már a 13. sz. m. felében rendszeres, a 13-14. sz-ban több magyarországi városfalon megtalálható. HOLL, I.: Feuerwaffen und Stadtmauern. ActaArchHung 33 (1981) 214-220. Talán a Csonkatorony megépítésével akarták ellensúlyozni a kisebb tornyok hiányát, hisz eredeti terve szerinti magasságával az egész palota területét ellenőrizte volna, főleg a rosszul védhető Ny-i oldalon. 75. GEREVICH 1966. 95, szerint előzménye az előző századból Karlstein várának öregtornya lehet, amit Zsigmond apja építtetett. Magunk részéről azért kapcsoljuk építését még a második szakasz első részéhez, mert szerintünk sokszor hangsúlyozott befejezetlenseget ez magyarázza. A későbbi erődítési terv megvalósításával építésének folytatása-befejezése már időszerűtlenné vált, védelmi funkciója csökkent. Valószínű, hogy ekkor már egy új várépítőmester irányítja a munkákat. 76. Ugyanekkor a Ny-i falszoros D-i kapuján egy külön kőfaragó csoport található: öt kőfaragójele a többi kapun nem látható (Várnai: 32-36. sz.). 77. A falszorosok alkalmazása a közeikeleti várépítészeti hatására NyugatEurópában gyorsan megtörtént, másutt csak később és viszonylag ritkán. Hazai korai példája az óbudai királyi vár körül a kettős várfal, közte 14-16 m széles árokkal a 13. században. A fokozódó háborús veszély és a tűzfegyverek terjedése miatt a fejlett városi védelmi építészet alkalmaz falszorosokat (Regensburg 1383, Nürnberg 15. sz. m. negyede, Pozsony városfalai előtt 1440-ben már állt.) Visegrád felső várának második, külső várfala előretolt kaputoronnyal Zsigmond-kori. (A kaputorony „stiláris jegyek alapján a a XV. sz. elejére tehető". DERCSÉNYI D. In: Pest megye műemlékei. 2. k. 458. Az 1410-es évek körül keltezi BÚZÁS G. In: Castrum Bene 2.1990.141. 78. Az első két hatalmas ágyútorony Pozsony vára külső falán 1427 után épült, a vár Ny-i épületszárnyát pedig ágyúlőrésekkel látták el 1431 után. HOLL, L: Feuerwaffen... i. m. 218, 226. Abb. 41. FIALA 13, 50, 2. és 14. kép alaprajza. 79. A Duna felőli oldal úgy a város, mint a palota szempontjából meredeksége miatt sokáig védhetőbbnek látszott. A Zsigmond-kori falszoros-rendszer itt ezért lehetett rövidebb és csupán a kikötő védelmére szorítkozó, valamint a partmenti utat ellenőrző. Ha volt is talán Anjou-kori előzménye a Dunához lenyúló várfalaknak, mégsem bővítik ezt a területet később sem. 80. FIALA 51-52. 81. Az 1414-es adatról V. LIEDKE: Meister Dietrich, König Sigismunds Baumeister und Meister Rapolt von Köln. Ars Bavarica. Archivalisches Jahrbuch Bd 3 (München 1975) 18-20. Téves a szerző véleménye, miszerint a mesterek szerződtetése még Zsigmond Kölnbe érkezése előtt történhetett. Ennek dátuma ugyanis november 16. egy kölni feljegyzés szerint - nem dec. 16. (!) - így a következő héten fogadhatták fel a mestereket: a király 23-án járt a dómban! A további forrásokról HORVÁTH H.: Budai kőfaragók... im. 37. ÁLDÁSY A., TT 1902. 576, és BALOGH J.: A művészet Mátyás király udvarában. 1. Bp. 1966.47-53. L. még GEREVICH 1966. 284: 1411-ben épületfa vásárlás. 82. HORVÁTH H.: Budai kőfaragók... i. m. 37-38., mint építkezési szándék. BALOGH J. i. m. 1. k. 47., 3. jegyz. szerint nem sorolhatóak magyarországi munkákhoz: MAROSI E. In: Magyarországi művészet. Bp. 1987. 565, az augsburgi adat realizálása nem bizonyítható. Ezzel szemben HORVÁTH H.: Zsigmond király és kora. Bp. 1937.109. alátámasztja az adatot, sőt Budára hitelesíti, hogy az egyik augsburgi ácsmester, Vetterli Péter 1418-ban Budán halt meg, özvegye írt a budai tanácshoz. Az ácsok kiemelkedő tudására-szerepére utal, hogy Magyarország nem szűkölködött e mesterségben. 83. ENGEL P. In: Művészet Zsigmond király korában. 1. Bp. 1987. 86. 84. FIALA 49-52., Tab. V, XXXI-XXXIV. 5-7. kép jegyei, FIALA, A. In: Művészet Zsigmond király korában 1. Bp. 1987. 248, 268.49-51., 53. kép (torzfejes konzolok). 85. MAROSI E. i. m. 573. „bizonyítékait... a budai műhely legalábbis részbeni átköltöztetésének a pozsonyi építkezésen... torzfejes pozsonyi konzol..." MAROSI, E. In: Budapest im Mittelalter. 257-258.: „... Sigismunds Palast unvollendet blieb. ... die Stauten ... im dritten Jahrzehnt des 15. Jh-s entstanden sind." 86. FIALA 23-24., ezeken kívül több más jegyet is kapcsolatba hoz Budával, így a 39. sz-ra utalhat az egyik esetben, csakhogy ez nem egyezik Várnai jegyeivel (utóbbiak derékszögű szárúak), a 49. jegy sem egyezik a budaiakkal (csak hasonló, de egészen más szerkesztési elvű). Más esetben viszont egyező jegyei (két vagy három féle) nem a budai palotán, hanem a Mária Magdolna templomon fordulnak elő, ezekről ő is azt tartja, hogy 1437 után Pozsonyról Budára költözők késői munkái. (Utóbbiak már a század közepénél nem korábbiak.) 87. A 15. sz. második évtizede közepe után, legújabban már a harmadik évtizedre. Lásd a 85. jegyzetet. 88. A budai palota torzfej-sorozata szempontjából meggondolandó az is, hogy lelőhelyük alapján eddig nem köthetőek Zsigmond É-i palotájához. Három példány a K-i belső udvarból került elő, a Kápolna É-i oldalánál, az ívsor bordaindítása alatti konzol a Ny-i belső udvarban, egy pedig az I. sz. boltozatos szoba betöltésében. A hengeres tagozat oldalán lévő torzfej ugyancsak a Ny-i belső udvarból. (Itt említeném meg, hogy a többször téves lelőhellyel szereplő nőifejes konzolt a Ny-i belső udvar pincéjének alján találtam 1951-ben.) A budai és a pozsonyi torzfejeket összevetve különbségeket látok a szemek megformálásának stílusában is: Budán (ugyanúgy mint Prágában) a kerek szemgolyók mély körülárkolása a szemsarkoknál rendszerint kicsúcsosodva végződik (az emberi szem alakját követve). Pozsonyban a torzfejek szemei sematikusabbak, a kidülledő szemgolyó egy kerek kúpból emelkedik. (FIALA tab. XXXII, XXXIV.) 89. A középkori városépítészet ugyan sokszor a helyhiány miatt a zsúfolt beépítéseket nem tekintette helytelennek, de itt a védelmi szempont is megkövetelte az árok szélén álló házak lebontását, míg a távolabbiak továbbra is állhattak. 90. Lásd Szekér Gy. alaprajzi rekonstrukcióját. 91. A 84/2-3,84/6. szelvényben feltárt telekvégi pince a 13. sz-i városfal belső oldalán, betöltése 14. sz. végi, 15. sz. első harmadából származó anyaggal: MAGYAR K. 1992/b. A78/6. szelvényben az Anjou-kori házrészlet és a városfalba tört ajtó megszüntetése, feltöltése feletti nívó a „15. sz. elején alakult ki": BOLDIZSÁR P. BudRég 26 (1984) 217, és 4. kép rajza. Sajnos mindkét esetben nélkülözzük a keltező leletanyag bemutatását. 92. így a szobrok lelőhelyén a legkésőbbi érmék László (1542/57), László (1440, hét darab), I. Ulászló (1440, tizenegy db), Zsigmond (21 db). Amikor Hunyadi Lászlót 1457-ben lefejezték, az északi előudvar már nivellált terület. ZOLNAY1977,83. Ennek alapján szerepel utóbb, mint a kihordás keltezése: 15. sz. ötödik évtizede. Az előudvar házait „... Zsigmond palotabővítő építkezéseivel kapcsolatban szüntették meg." ZOLNAY i. m. 112. Az előudvar kialakítása a Zsigmond-palota bizonyosan befejezetlen bővítésének koncepciójához tartozik. MAROSI In: Budapest im Mittelalter. Braunschweig, 1991. 254. L. még 6. jegyz. 93. Az összetartozó leletek lelőhelyeinek rajza: ZOLNAY 1977. 16. ábra 94. BOLDIZSÁR P. összeállítása: ZOLNAY 1977. 87-88. Sajnos még nélkülözzük e lelőhelyek érmeinek és más kísérő leleteinek feldolgozását (kivéve néhány kiválasztott darabot, ezekről lásd a 13. jegyzetet). Az üvegleletek feldolgozása megtörtént: H. GYÜRKY, K: Mittelalterliche 97