Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

lóm alapján adom: 1952. II. 5-18., IV- 23-25. Az érmek Huszár, de egy esetben téves rétegjelzéssel illetve félreérthetően, lásd alább. 42. A kövezett járda alatt a felső terrazzón feküdt a Mátyás arany, a felső ter­razzóba ragadva I. Ulászló dénár CNH II. 149. A. Ezek az érmek tehát nem az eredeti udvarszint kialakítását és használatát keltezik, hanem már az udvar javítását! 43. Az udvar kialakításának idejéről az irodalomban azért is találhatunk ké­ső-Zsigmond, illetve I. Ulászló-kori keltezést, mert Huszár 200-221., felsorolt érmek közt kétszer is szerepel: „középkori nívón" I. Ulászló érem, „ajtó melletti terrazzó padlóból" I. Ulászló érem. Félreérthető GEREVICH 1966. 177.: „...az udvar rendezésének idejét a XV. század második-harmadik, vagy negyedik évtizedére keltezhetjük ... A másik feltevés... a javítás legkorábban I. Ulászló korára tehető." Nyilvánvaló, hogy a felső, már későbbi terrazzó készült Ulászló idejében, nem az ere­deti alsó - és a felsőt használták Mátyás korában is Sajnos ezt az utób­bi padlót nem lehetett mindenütt jó állapotban megtalálni, mert hosszú ideig volt az időjárás porlasztó hatásának kitéve. Az alsó terrazzó szint a 3. pillér előtt: 146., 113., ugyanitt a köves járda: 147., 110 m (Seitl K. alaprajz részlet 1952. II. 20.). 44. E folyosóhoz tartozhatott az az íves boltozatos kiképzést mutató kőfarag­vány-csoport, amelynek darabjai nagy számban kerültek elő a Ny-i ud­var törmelékrétegében: lásd Nagy E. 1987. Katalógus 140-14., É 16. a DNy-i épülethez köti. Lásd a későbbiekben és a 68. j. 45. Az 1. helyiség padlója alatt lelt Zsigmond dénár, valamint az ajtók keret­köveinek stílusa szerint. GEREVICH 1966.163,287. 46. GEREVICH 1966. 287, „... A palota déli végének kiépítésével zárul­tak..." NAGY E. 1987. 126-127., a déliek korábbiak. MAROSI E. In: Magyarországi Művészet 1. Bp. 1987. 569. A D-i nagyterem korábbi. 15. sz. első negyede. 47. VÁRNAI 1955. (Használatát néhol számozás-tévesztések, máskor a to­pográfiai elnevezések következetlensége nehezíti.) 48. Ez főleg akkor következhet be, ha a „szórványkövek" jeleihez társí­tani fogják az egyes kövek felmérési rajzát, s így tovább stíluskriti­kai támpontokkal lehet ezeket is vizsgálni, még ha tágabb keltezé­sekkel is 49. VÉGH 1990. A kaputorony 10 kőfaragójegyét említve: „közülük kettőt másutt is fellelhetünk.... ún. boltozatos helyiségek 4. ajtaján... a másik párja... az északi völgyzárófal kapuján látható." Nem említi azonban az egyezések közül a D-i nagy csarnokot, talán mert csak kapukat-ajtókat vetett egybe. 50. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a nyilvánvalóan együtt dolgozó kőfaragók esetében gyakori, hogy az eltérő jegyek közt is találunk na­gyon rokon jellegűeket. (Ezt már Várnai is megjegyezte, csakhogy néha nagyon tágan bővítve a változatokat.) Más irányú kutatásaim során is megfigyelhettem, hogy együtt - illetve azonos központban - dolgozó mesterek jegyei közt, ha nagyobb sorozatukat ismertjük, mindig gyako­ri a 15-16. sz-ban egyféle rokon vonás az eltérések ellenére. (Erről: Kö­zépkori késesmesterség. ArchÉrt 122. megjelenés alatt.) A palota jegyei alapján megállapítható, hogy ugyanazon a feladaton egyszerre 5-9-12 fő kőfaragómester dolgozott, köztük mindig találhatunk eltérő, mégis rokon jellegű jegyet is 51. Azonos de tükörkép jegy használata ugyanazon a munkán máshol bizo­nyítható, pl. Arányi-kapun: 41-17. Várnai a megjelölésekben felváltva használja a „Lőportorony előtt - É-i kortina kapu előtti kapuk - Lőpor­raktár előtti kapu" elnevezést azonos területre. Számozása logikus, D­ről É-felé haladva, 1. sz. kapunak valószínűleg a pincehelyiségsor előt­ti területet lezáró vékony falban nyíló kaput-ajtót vette. így a 6. kapu az É-felé utolsó, mely a harmadik helyiségből nyílik a negyedikbe. Az ab­lakok a pincehelyiségeket megvilágító egyszerű szögletes nyílások. Nem egészen világos, hogy a 224. jegy „lőporraktár előtti helyiség pil­lér rétegkő" melyik helyet jelöli, esetleg az É-i támpillért, vagy egy itt talált szórvány követ? 52. VÁRNAI 145-151. sz. jegyek közt további szórványkövek szerepelnek, három ablakkövön, valamennyi e csoportba tartozik. 53. A periódusok leírása és alaprajzi feltüntetése: GEREVICH 1966.48-53., 56. kép alap­rajza a relatív sorrend ábrázolásával. Az oszlopsor elfalazását Mátyás idejére teszi NAGY 1955. és 1987. 120, a négy pince kialakításával. (Lásd még 14. jegyz.) 53. A periódusok leírása és alaprajzi feltüntetése: GEREVICH 1966,48-53; 56 kép alaprajza a relatív sorrend ábrázolásával. - Az oszlopsor elfalazását Mátyás idejére teszi NAGY 1955, és 1987,120, a négy pince kialakításával. (Lásd még 14. jegyz.) 54. Korábbi: GEREVICH 1966. 282: „...Északra egy palotaudvart újonnan alakítottak ki Az udvaron eddig csak kelet felé és a délkeleti sarokban állott épület, a Bonfini által említett régi palota. Ezt az épületet bevon­ták az udvar összképébe ..." GEREVICH L.: A pesti és budai vár. BudRég 24. 1 (1976) 43-56., 11-12. sz. NAGY 1955., 1987.121-127. Zsigmond-kori építkezések É-i irányú bővítése. MAGYAR 1991. 208: Nagy E. véleménye topográfiailag helyes. 55. Korát tekintve nem akarunk újabb teóriát megkísérelni, csak abban va­gyunk bizonyosak, hogy már Zsigmond legkorábbi építkezéseit is meg­előzte. A környékről eddig nem ismerünk 13. sz-nál korábbi leleteket. 56. A különböző épületek-kapuk esetében rendszeresen találunk egy vagy két olyan kőfaragó mestert, akik egy másik munka kivitelezésénél is dolgoznak, besegítve egy másik csoport (azonos stíluskörbe, kőfaragói hagyományban dolgozó) munkájába. Ez részben párhuzamos munkát (egy-egy másik munkacsoport más mesterekkel), részben kisebb eltoló­dást jelenthet (egy feladat elvégzése után 1-2 mester a további, még nem kész épületrészhez megy át). 57. GEREVICH 1966. 58. 58. GEREVICH 1966. 71. kép metszetrajza. A szintviszonyok É-felé azért látszanak eltérőnek, mert itt a metszet beljebb, magasabb terepen ké­szült. 59. Leírás és rajz: Ásatási napló 1957. IX. 27 - X. 7. GEREVICH 1966. 59-60., Zsigmond-korban végbement átalakítás nyomának tartja az 5. réteget. Szerintem erre a területre ez már nem vonatkoztatható, korábbi­nak tartom. 60. NAGY 1955. 1987. 121: „...Mátyás idejében elfalazták." jsatási napló 1951. III. 8-13. A gödörben két réteget különböztettem meg, de ezek korban nem különböztek. 61. Ilyen a IX. gödör jelzésű, vékony falközben a kaputoronytól Ny-ra hú­zódva. 62. GEREVICH 1966.44. HUSZÁR 225. 63. HUSZÁR 209, 225: CNH II. 125. A obulusok. Az újabb éremtani kuta­tások tükrében meg kellene vizsgálni verdejegyeiket, evvel az alsó idő­határ későbbre tolódhat, pl. budai véreteknél 1418 után! 64. HOLL1., BudRég 18 (1985) 250. Később e csoportot újabb csempetípu­sok alapján már 1408 utáni évekre kelteztem: BudRég 22 (1971) 172. Az újabb darabok: 12., 13. és 15. típus azonban csak a mintakincs ké­sőbbi bővítését jelentik, nem a kezdetet. 65. Egyes csempék részletesebb vizsgálata mutatta ki, hogy több típus nega­tívja sokáig volt használatban, s eközben elkoptak: a későbbi példányok kontúrjai már nem élesek, változtatás következett be a felhasznált cse­répanyagban is, a 8. típusú oromcsempéjét végül már másolatban hasz­nálták. HOLL I.: Neutronenaktivierungsanalyse mittelalterlicher Ofen­kacheln. IL ActaArchHung 47 (1995) 258-260 Abb. 3. 66. A jóval korábban készült, már tönkrement kályhákon kívül álltak a szá­zad legvégén felállított kályhák is: HOLL I. ArchÉrt 117 (1990) 17. kép bár ezeket sem használták az 1400-as évek után. 67. HORVÁTH H. Budai kőfaragók és kőfaragójelek. Bp. 1935. XV. tábla 4-5., 28-30. VÁRNAI 327. old. (Tévesen 139. sz. 138. helyett.) 68. Várnai D. rekonstrukcióját közölte NAGY 1987. 140-141., a Katalógus E. 16. tétele: 15. sz. első negyede (?). VÁRNAI: 1400 körül. Korábbi re­konstrukciója a Halászbástya Kőtárában állt, most az Albrecht pincében. GEREVICH 1966. X. tábla 5: XIV. sz. MAROSI E. In: Magyarországi Művészet 1300-1470 között. 1. k. (Budapest 1987) 583: „...15. sz. má­sodik évtizedének közepénél előbb aligha..." U.ő: Művészet Zsigmond király korában, k. 265: 1420-as évek. 69. VÁRNAI 1955. 355, 172. sz. Itt „Liliomos gyámkövön" megjelöléssel, valószínűleg így akarta pontosítani adatát az általa felismert összefüggé­sek miatt. A csoport a Vármúzeum leltárában az 53.1651.1-102. számo­kon szerepel. A nyíl alakú jegy itt a 4. sz. bordánál van feltüntetve. Az 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom