Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

talp) és korjelző kályhacsempe-töredékek: az Anjou-kori III. csoport 1. és 6. típusának zöldessárga mázas darabja. Ezek alapján számomra úgy tűnik, az udvar - belső zwinger - kialakítása nem történhetett nagyon későn, hisz máskülönben a Zsigmond kor jellegzetes és gazdag leleteiből is került volna ide.

42 (Megemlítenénk, hogy a Csonka torony falának beásási rétegében is késői Anjou-kori cserepek voltak.) A külső várfal alapozási padkája a belső oldalon az alsó terrazzóréteggel azonos szintben húzódik.

43 A Ny-i udvar helyzete az alaprajzi rendszer szempontjából a DNy-i épület létesítésével szorosan összefügg, mint a palota D-felé történő meghosszabbításának következménye. A közlekedés biztosítása a palota földszinti (itt már emeleti) helyiségei között pedig szükségessé tette annak a díszes

44 külső folyosónak megépítését is, amelynek alépítményét az udvarban álló öt hatalmas pillér, árkádsor képezte. Nincs eddig semmiféle olyan régészeti vagy építészeti megfigyelés, ami arra mutatna, hogy az árkádsor megépítése későbbi építési szakaszban történt volna, mint az udvar (illetve a Ny-i várfal) létesítése. A DNy-i palota, amelyből a három pincehelyiség maradt meg, az összes támpont szerint a Zsigmond-kor egyik építési szakaszát jelenti

45 - egyben az István torony alsó két szintjének eltakarását, körülépítését is. Logikailag ugyanezt a bővítő építési szakasztjelenti a D-i nagy csarnok elhelyezése is, szintén már egy mélyebb pincét alkalmazva. A kutatás ezen épületek periodizálásában különböző felfogást vall: egy korábbi, vagy egy későbbi fázisba helyezi a Zsigmond-koron belül.

46 A külső várfalak és kapuk viszont általában mint késő, az épületeket követő építkezés szerepel. Általánosan vallott nézet - talán az egyetlen, amiben közös felfogás uralkodik kezdettől - a Csonkatorony építésének legkésőbbire helyezése (nyilván befejezetlensége miatt, amire még visszatérünk). Magam ezt a második nagy építkezési szakasz első részéhez kötöm. Többféle indoka is van egy ilyen besorolásnak: a torony a Ny-i belső udvar É-i lezárását jelenti, az udvar kialakításával is összefügg, egykorú (ha nem még kevéssel előbb épült?); tőle É-ra a 13. és 14. századi városfalak megszüntetésével ott már magasabb terepszintet hoztak létre. A torony kőfaragójelei ugyan külön, sajátos csoportot képeznek, (máshol nem fordulnak elő) és így más épületekhez nem kapcsolhatóak, mégis van egy építészeti támpont. A torony a Ny-i - korábbi épületszárny lezárásához egy közbülső udvarral és falakkal épült hozzá; az udvar osztófalában pedig megmaradt egy ajtó. ÉD-i keresztfal ajtajának kőkerete ugyanazt a konzolos típust képviseli, mint a DNy-i helyiségsor 2-3. pincéje közötti ajtó, illetve a Ny-i belső udvar D-i kettős ajtaja! (Lásd: Gerevich, 1966, 112. kép - 233/d, 240. képen hátrébb - 244. kép a, Az említett pinceajtóra még visszatérünk kőfaragójegye miatt is). A Csonkatorony fala és a kapcsolódó D-i falak egykorúak, egybeépültek, D-felé a Ny-i udvar és paloták védelmét is jelentik. A továbbiakban más építészeti támpontok illetve összehasonlítások segítségével tárgyaljuk e második építési szakasz összefüggéseit. A KŐFARAGÓJEGYEK ÜZENETE Várnai D. alapos gyűjtése kapcsán már rámutatott néhány összefüggésre az egyező jegyek alapján,

47 munkáját többen is segítségül vették következtetéseikhez - mégis úgy véljük, a to84 vábbi rendszeres kutatás számára is rejt adatokat.

48 Az alábbiakban az egyik legismertebb jelcsoport kapcsán mutatjuk be, hogy újabb következtetésekre is vezethet. Ismert, hogy a várkapuk kérdéséhez már kezdettől támpontul vették nemcsak ezek stílusát, kapurendszerét, de a kőfaragó jegyeket is az egyezések bizonyítására, s a legutóbb sikerült az egyetlen látszólagos ellentmondást is feloldani a rondella kapujánál.

49 A jegycsoportok egyezése azonban tágabb körben is kutatható. A legnagyobb mennyiségű „in situ" jel a D-i nagy csarnok fölszintjén van. Ezek közül az egyik jegy ötször ismétlődik (Várnai 77-78., 122-125., 139-140.) boltvállakon, ablakkövön, illetve háromszor az alsó szint kapuján és a pince lejárójánál. Ugyanez a jegy egy esetben a rondella „Zsigmond kapuján" (3. sz.) szerepel. A nagy csarnok egy másik jegye (Várnai 126. sz.) viszont az É-i kortina kapuján látható (25. sz.). Eddig semmi újat nem mondtunk. Meglepő viszont, hogy hasonlójellegű szerepel a Lőportorony előtti pincehelyiségsor egyik ajtókövén (Várnai 52. sz. „6. kapu É 3. ívkövén"). Ezt figyelmen kívül is hagyhatnánk, hisz nem azonos.

50 Egy további elmosódott jegy a nagyterem ablakán és egy hasonló a Lőportorony előtti szórványkövön (Várnai 76, 224.) ugyancsak bizonytalan és még ellenőrzendő. Azonban tovább keresve a jegyek közt, a „Zsigmond kapu" sorozatában szereplő egyik (Várnai 7.) ugyancsak fellelhető a Lőportorony előtti helyiségsorban, mégpedig az elülső falának ablakbélés kváderkövén (Várnai 111.). A jel tükörképe a 6. ajtó vállkövén és az ajtó D-i kávája mellett belül volt látható (Várnai 50. és 112.).

51 (6. kép) Már Végh A. is megjegyezte, hogy a „Zsigmond kapu" 2. sz. jegye szerepel a DNy-i boltozatos helyiségekben (ez a 63. sz., a 2. ajtón); további kapcsolatot keresve viszont kitűnik, hogy a helyiségek 3. ajtaján látható két jegy (65-66. sz.) megvan az István torony csigalépcsőjének két rétegkövén is (Vár6. kép. Kőfaragójegyek egyezései a budai palotában, Zsigmond király idejében