Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

gott szabályos (mintegy 7 x 20 m-es alaprajzú) lemélyítés É-Di irányban, amely egy lépcsős bevágással kapcsolódott a K-Nyi irányú sziklaárokhoz.

34 Ennek D-i felét még később is használták, E-i felét azonban a Csonkatorony sarkával már elvágták, beépítették. Utóbbi részében legalul megmaradt az az iszapos feltöltődés is, ami itt korábban lerakódott, ebbe vág bele a Csonkatorony fala. Itt a sziklalépcsőn egy nagy kváderkövekből épült fal maradványát hagyták meg a torony építésekor.

35 Legkésőbb az Anjou-korban tehát itt valamilyen épület, talán torony állhatott, ami az egész D-i terület É-i végét jelentette. A szerintünk feltételezett 1. tereprendezési periódus (1300 körül) felülete jelenti tehát a folyamatos, egymást követő építkezések területét a 14. század legvégéig - utoljára kibővítve egy sávval a Ny-i oldalon - Zsigmond első építkezése ezt még figyelembe veszi. Nagy Lajos periódusára a K-i szárny kiépítése, befejezése Zsigmondéra

36 - tehető. A palota különböző épületszárnyainak egymástól eltérő szélessége (így a déli 8-8.5 m, a keleti 8.5 m - északabbra már 12 m, ezekkel összevetve a nyugati már 15 m (árkádsor nélkül!) is arra mutat, hogy az Anjou korszak Buda esetében még nem jelentett olyan nagyszabású reprezentatív

37 építészetet, mint például Diósgyőr vára - talán közrejátszott ebben az udvartartás gyakori ide-oda költözése, illetve a sokfelé folyó királyi építkezésből adódó mesterhiány is Nagyobb koncepciót csak a Ny-i épület jelent talán egy később megvalósított terv? A déli városrészből ide vezető út tengelye a belső sziklaárok közepén épített hídhoz-kapuhoz vezet akadály nélkül még később is. A ZSIGMOND KORSZAK KÉRDÉSEIHEZ Talán itt adódott a legtöbb ásatási-régészeti megfigyelés értékelhetősége, a leíró források és történeti adatok nagyobb száma, mégis ezek pontosságának korlátjai miatt szubjektív értelmezésük a korszak belső kronológiáját alig adja egyértelműen. Az építészeti részletek alapján várnánk ez után a stíluskritikai elemzés jobb támpontjait. Sajnos, az utóbbi évtizedek feldolgozásaiból mintha az tűnnek ki, ez sem pontosít eléggé: több évtizedes eltérések miatt.

38 A palota és várrendszer korai ábrázolásai (Schedel krónika, E. Schön) viszonylag hűek, amint ez már az ásatások közben kiderült; felhasználásuk azonban főleg topográfiai szempontból hasznos,

39 a részletek a keltezési kérdésekhez többféle magyarázatot kapnak.

40 Az alábbiakban e korszak építkezéseinek relatív kronológiájához szeretnénk néhány megfigyelésre utalni. ÁSATÁSI MEGFIGYELÉSEK Az előbbiekben már tárgyaltuk, miért tartjuk a Ny-i palotaszárny É-i szakaszát a legelső ütemnek. (Ásatás nélkül nehezen dönthető el, hogy a feltételezhető Ny-i várfal itt ekkor már állt, vagy az építkezés során készült, kifelé egy mélyebb szintig. A D-i szakaszon - az árkádívek mögött - egy korábbi fázist képvisel, mint az udvar.) A következő, nagyarányú építkezés következetes folytatása a topográfiai helyzetnek, D felé terjeszkedve, ennek során egy mélyebb szinten húzódó udvarrendszert követelve. A Ny-i belső udvar ásatásakor a már említett külső beavatkozás miatt megszakítva néhány kutatóárokkal megkezdtük az udvar középkori szintjének és az ezt fedő középkori szemétrétegeknek vizsgálatát.

41 Ennek során megállapíthattuk, hogy az udvar kialakításakor ezt teljes szélességében terrazzó padlóval látták el. A Ny-i oldalon, a külső várfal belső oldalán azonban már két terrazzó szintet találtunk egymás fölött. (Ennek valószínű oka véleményem szerint az lehetett, hogy kifelé a legalsó sárga homokos kevert feltöltés: 4. réteg, az idők folyamán megsüllyedt és ezért ezen az oldalon feljebb egy újabb szinttel pótolták.) A külső várfalban egy kis, gyalogos forgalmat szolgáló kaput is nyitottak, s ennek bejáratánál belül már az alsó terrazzó fölött téglapadlót készítettek, amely közbülső magasságban van a két szint között. Legfelül (itt a 3. réteg fölött) kövezettjárda készült a kapu mellett. Ez már a török szemétréteg szintje. A metszetekben megfigyelt rétegződés szerint fölülről lefelé a sorrend a következő: 3. réteg: a hódoltság korának vastag szemétrétege. 3/b réteg: vastag homokos-agyagos réteg 3/c réteg: vékony szemétréteg. Leletei szerint a középkori palota életének 15. századi kidobott anyagából képződött, egy Zsigmond és 9 db I. Ulászló, valamint Hunyadi János érme; a legkésőbbi leletek Mátyás király idejéből (velencei üveg, majolika tányér, itáliai albarello töredékei). A rétegnek lejárt, kemény nívója volt, tehát - a 15. sz. legvégén - már ez volt itt az udvar járószintje. Később, már a 16. században ebbe a rétegbe ástak be egy sekély gödröt (52. sz., 15-16. sz-i leletekkel). Alatta vöröses színű terrazzótörmelék sávja húzódott (a Ny-i oldalon észlelt felső terrazzó, amely itt közvetlenül az alsó, jó állapotban lévő terrazzószintet borította, hisz az itt nem süllyedt meg). Ezt a rétegződést a legjobban a 3. pillér előtt figyelhettük meg. (5. kép) 4. réteg: sárga, homokos kevert feltöltés, amely az egyenetlen sziklatalaj fölött az udvar kialakítására került ide. Ebben viszonylag csekély számú leletanyagot találtunk csak, ami a planírozás közben keveredett bele: 14. századi jellegzetes fehér kerámia, (bordázott falú fazék, 13-14. sz-i mécses, pohár5. kép. Rétegmetszet a Ny-i belső udvarban D-ről nézve. (1952) 83