Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

4. kép. Tereprendezések korszakai a királyi palota területén a betöltések kora alapján AZ ANJOU-KOR VEGE - TEREPRENDEZÉS A 14. SZÁZAD LEGVÉGÉN Erre a korszakra ilyen szempontból nagyon kevés támpontunk van, de ezek is segítenek legalább a késő-Anjou kor építkezési határainak kijelölésére. A belső sziklaárok É-i oldalán, ehhez közel fekszik egy 14. századi épület kis borospincéje és mellette a sziklatalajba mélyített udvara (?). Fekvése és tengelye az északabbra feltárt 13. illetve 14. századi városfalakkal párhuzamos, ezért - és kis mérete alapján - a városi település maradványa lehet. Felhagyása, betöltése csak a 14. század végén történt meg, de külső udvarának legalsó rétegei (7. és 7-a réteg) még használata idejében kerültek ide; ez fekvésükből jól leolvasható.

25 Utóbbiak éremleletei: Róbert Károly és Mária dénárok szerint a 14. század 80-as éveiben kezdődhetett a szemétanyag ide kidobása, majd rövidesen lerombolása (törmelékréteg az előbbiek fölött); végül a század végére teljes betöltése egy jóval vastagabb planírozással. Utóbbi egykorú a pince lejárata előtti betöltés 2-3^4. rétegével, jellemzőjük a szemétanyagon kívül a sok épülettörmelék, tégla, tetőcserép, valamint az Anjou-kori kályhacsempék (I. és UI. csoport). E szerint ez a planírozás már az Anjou - Nagy Lajos palota kályháinak lebontása idejében történt, a délebbről ide kihordott anyaggal.

26 Mindez egy századvégi rendezésre utal, valószínűleg Zsigmond király első építkezésének kezdetére. (Sajnos a 6. rétegben sem volt Mária-dénárnál későbbi, korhatározó évű, ugyanígy fölötte sem.) Az egyetlen, csupán 14. századi kerámiaanyagot tartalmazó kis szemétgödör is a közelben volt (51. gödör

27

); kisméretű és 1 m-t alig meghaladó mélységgel, már a modern palota falától elvágva. Helyzete szerint a planírozás után ásták be, de nem sokkal később. Nem annyira planírozást, inkább egyszerűen a felhalmozódott szemét kitakarítását

28 jelzik azok a - leletanyagban gazdag - rétegek, amelyeket a K-i oldalon figyelhettünk meg az ÉK-i várkapu környékén, főleg a torony oldalai mellett. Helyzetük szerint még e torony építése előtt kerültek ide, a hegyoldal felé lejtve. A torony alapfalát már ezekbe ásták bele.

29 Ezek is 14. századi leleteket tartalmaztak, érmekkel együtt és ugyancsak az Anjou palota kályhacsempéivel. A felső vastagabb réteg (5. r.) legfelső részében egy Zsigmond dénár (CNH 11.121) jelzi, hogy az 1390-es években szórhatták ki, de a Zsigmond-kor udvari életének - máshol bőséges - maradványai még nem kerültek ide. A Ny-i palotaszárny alatti lassú feltöltődés

30 egy a század első felében még nyitott, majd lassan feliszapolódó lapos sziklaárok létére mutat (szemétanyag nélkül!),amely az itteni udvar Ny-i vonalát követi. A számos éremlelet

31 alapján kikövetkeztethető, hogy az árok Róbert Károly alatt töltődött fel, majd fölötte szélesebb sávban később, már a század második felében. Ellentétben az előbbiekben említett planírozásokkal, az itteni helyzet egy lassú, részben természeti folyamat eredménye volt (alul agyagos humusz, feljebb humusz kevés épülettörmelékkel több egymástól elváló réteggel),

32 legalább fél évszázadon át tartott. Végét Nagy Lajos három pénze 1373-82 közötti évekből, illetve Zsigmondé két helyről 1387 után jelzik. Lehet, hogy már Nagy Lajos uralkodásának utolsó éveiben megkezdődött itt az építkezés, de akkor is ezt követően (a mélyre nyúló átépítési nyomok

33 szerint) csak Zsigmond alatt nyeri el a Ny-i nagy épület végleges formáját. (4. kép) Az Anjou-kori kiépítés, területrendezés a belső D-i sziklaárok vonaláig húzódott - mint láttuk, ettől É-ra még állt egészen közel legalább egy ház a 14. sz. folyamán. A sziklaárok vagy valamivel korábban, de inkább ebben a periódusban tölti be védő szerepét. Ny felé is található olyan mélyen fekvő, sziklába vá82