Budapest Régiségei 31. (1997)
Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99
3. Jeep. Az erfce'Jy belülről, zárófal teljesen lebontva zői. A palota D-i szakaszán azonban a kevés számú megfigyelhető 13. századi gödör 15 viszonylag egy sorban helyezkedik el a D-i palota („István vár") - trapéz alakú Belső udvar - Csonkatorony K-i oldala által adott vonalban. Betöltésük feltűnően egyöntetűnek tűnik 13. századi kerámiával, korai üvegekkel, három esetében érmekkel. 16 Ezek tanúsága szerint 1270-1290 között, legkésőbb 1301-ben töltötték be őket: nagy valószínűséggel egyetlen nagyarányú tereprendezés közben. (Mint arra már a feldolgozásuknál is rámutattak, a hozzájuk tartozó eredeti 13. sz-i szint a sziklafelszín fölött nem maradt meg, a későbbi építkezésekkor elbontották. (Mivel a 14. sz. első felének lelete egyik esetében sem került elő, a nagyobb arányú bontástereprendezés, amely itt történt, már az 1300-as években (vagy az első évtizedben) lehetett. Ezt nehezen lehet egy, a 14. sz. közepén elképzelt építkezéshez (az „István vár" névadó hercegi épületéhez és tornyához) 17 kötni, viszont későbbi periódust jelöl, mint a Zolnay által az É-i előudvarnál megfigyelt 18 tatárjárás utáni első városépítkezés és városfal létesítés. További ásatási megfigyelésekig nehezen dönthető el, milyen célú tereprendezés eredménye az a szándékos feltöltés, amit a 13. századi városfal tornyától D-re, a városfalon belül figyelhettünk meg. Egy itteni 13. századi épületfal mellett ugyanis a D-i oldalán - 1,3-3,08 m mélységben a 2. és 3. réteg vastag feltöltése húzódik (1,14 és 0,6-0,8 m vastagságban). Mindkét rétegben a szürke illetve agyagos barna földben kevés épülettörmelék alatt 13. századi kerámiát találtunk.) A rétegrajzok: Gerevich 1966. 34, 26. kép B-B, C-C, D-D metszeteken.) A falak helyzetéből, megmaradt felső köveik magasságából arra lehet következtetni, hogy a feltöltés, illetve a 13. századi falak (épület és városfal) lebontása kapcsolatba hozható: valószínűleg a következő, kijjebb húzódó várfal építését megelőző tereprendezés során volt szükség a belső oldal szintjének megemelésére. Pontos kora itt nem dönthető el: 1300-as évek vagy valamivel később. Mindenesetre bizonyítja, hogy itt egy 13. századi épületet (házat?) már korán felszámoltak. (A kerámiák képe: Gerevich 1966.36-37. kép Uo. 38. oldalon a tereprendezést a 14. sz. második felére keltezi, amit túl későnek gondolunk.) A DÉLKELETI ERKÉLY KÉRDÉSE Építésének csak relatív időrendjére van bizonyíték (korábbi, mint az É-i oldalán folytatódó kváderes palotahomlokzat, illetve a beépítésként felhasználó déli nagy csarnok); így itt is többféle magyarázat lehetséges. A magunk részéről is nagyon korai építkezésnek tartjuk. 19 Figyelembe kell vennünk külsőalsó részének régies megoldását (a sziklamag megtartásával lépcsős kiképzést, amely egészen eltér a későbbi függőlegesre faragott, burkolt kiképzésektől), még inkább felépítményének ferde tengelyét, 20 ami nem igazodik környezetéhez. Ráadásul hátsó-belső oldalát mindvégig egy vékony, vele egykorú fal zárta le. 21 Utóbbi korai voltát bizonyítja, hogy ez nem is a sziklafelszínre épült: alatta meghagyták az őskori barna humuszréteget. 22 Ez a megoldás csak a legkorábbi falaknál volt tapasztalható, ígyjpl. a 13. századi várfal-városfal esetében is több szakaszon. Építése ezért akár a kváderes fal mögött feltárt 13. századi épületmaradvánnyal 23 is egykorú lehet. Az István toronnyal csak az esetben tartanám egykorúnak, ha ez valamivel előbbi, mint a kora-Anjou D-i palota. 24 (1-3. kép) 57
