Budapest Régiségei 31. (1997)

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13. század 41-78

A lábak helyzete A lábfejek helyzetét 47 sírban lehetett megvizsgálni. 19 sírban a lábfejeket a külső oldalukra fektetve kifelé fordították, a lábujjak hegye általában a sírgödör, vagy a sírfolt sarkát érintette. (6. kép 5., 7. kép 1., 8. kép 1-3., 9. kép 1-3., 10. kép 3.) Ez a lábfej helyzet gyermeksírokban nem fordult elő. A lábfejeket kinyújtva, a sarok hátsó részére állították 16 sírban, a lábfejcsontok egymással párhuzamos irányban, kissé ferdén emelkedő síkban helyezkedtek el (6. kép 1-2., 8. kép 6., 9. kép 5-6., 11. kép 1., 5.) Azokban a sírokban, amelyekben a lábak előtt félkör alakba zárult a sírfolt, a lábfejcsontokat egy csomóban, a boka tájára visszahullva találtuk. (8. kép 5., 11. kép 2., 15. kép 1.) Előfordult, hogy a lábfejcsontok valamivel magasabban helyezkedtek el, mint a koponyatetők. Előfordult, hogy az alsó lábszárcsontok is kissé felmagasodtak. Ezekben az esetekben arra gondoltunk, hogy talán a sírgödör nem volt megfelelő méretű, és az elhunytat megemelt lábszárakkal, és visszanyomott lábfejekkel lehetett eltemetni. Valószínűleg ezért kellett az 51. sírban fekvő férfi lábfejeit is jobbra fordítani. Három (12. 49. és 50.) sírban a kinyújtott lábfejeket valószínűleg ugyanezen ok miatt befelé kellett fordítani. (9. kép 6., 10. kép 2., 14. kép 2.) A lábszárak, még a megemeltek is, egymással párhuzamosan, a hátsó oldalukon feküdtek, ettől a helyzettől csak két sírban tértek el A 3. sírban mind a két lábat a bal oldalára fordították, és így helyezték el a lábfejeket is. Balra nézett a koponya, és a jobb alkart is derékszögben balra hajlították. (11. kép 4.) A lábfejek különböző helyzetei nem álltak összefüggésben sem a koponyák, sem a alkarok helyzetével. Egy dolgot lehetett következetesen megfigyelni, a gyermeksírokban mindig kinyújtott lábfejek voltak. Kövek a sírokban 1. Kődarab a fejnél Az 55. sírban (juvenilis nő) a koponya mögött a bal oldalon, a sírgödör aljától 18 cm magasan, egy kb. 17x21x15 cm-es, faragatlan kődarab volt. (7. kép 3., 15. kép 2/a) A16. kettős gyermeksírban, az 1. csontváz koponyája mögött a sírgödör alján volt egy kisebb, tégla alakúra faragott, 12x6x10 cm-es kődarab. (7. kép 4., 12. kép 2.) A feltárás idején nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a 64. sír koponyája mögött előkerült kb. 22 cm átmérőjű, laposabb kődarab valójában melyik sírhoz tartozott, mert a 64. sírt, amelybe egy maturus korú nőt temettek el, pontosan beleásták az alatta lévő, ugyancsak maturus korú férfi sírjába (7. kép 3.).

04 2. Kövek a csontváz körül A 48. maturus korú férfi sírjában a balra fordított koponya mögött a vállon, és a két alkar mellett egy-egy élére állított, nagyobb, lapos kődarab, és ezek alatt egy-egy kisebb kődarab került elő. A nagyobb kövek a csontváz és a sírgödör fala közé voltak beállítva, a kisebb kövek pedig valószínűleg a lapos kövek kitámasztására szolgáltak. (7. kép 1., 14. kép 1.) A kőmellékletes sírok jelenléte, és a köves sírok számaránya a többi sírhoz képest, egy-egy Árpád-kori temetőben igen fontos adat, még akkor is, ha velük kapcsolatban több tudományos kérdés eldöntésre vár. Nem tisztázott a szokás eredete, és a sírba rakott kövek funkciójára is több magyarázat lehetséges. Feltételezhető, hogy a Budapest XVI. Timur utcai temetőben a sírokba helyezett kövek a hiedelemvilággal vannak összefüggésben, hiszen ezek a kövek nem szolgálhattak sem a sírépítmények - sírfal, koporsó - megerősítésére, sem pedig a sírok helyének jelölésére.

65 A sírba helyezett kövek szokásának értelmezéséhez még nagyon sok adatra lenne szükség. Egyelőre a szokás földrajzi elterjedéséhez vannak megbízható adataink. Az eddigi Árpádkori temetőpublikációkból kiderül, hogy vannak olyan temetőink, amelyekben egyáltalán nincs kő a sírokban, bár a temető köves vidéken helyezkedett el (pl. Majs-Udvari rétek,

66 Sarud).

67 Vannak olyan temetők, ahol kövek helyett téglákat helyeztek a sírokban (Cegléd-Madarászhalom),

68 és vannak olyan temetők, ahol csak elvétve, 1-2 sírban van kő, vagy tégladarab (Pusztaszentlászló).

69 Az egész kárpátmedencei Árpád-kori köves sírok áttekintésére főként publikálatlanság miatt nem volt lehetőség, azonban a főváros térségéből előkerült adatokat átnézhettük. A budapesti Árpád-kori temetőrészletekről fennmaradt adatokból világosan kiderült, hogy voltak olyan temetők, amelyekben gyakori volt a kőmelléklet, és voltak temetők, amelyekben nem találtak köveket. A szokás honfoglaláskori eredetét kutatva annyit lehet megállapítani, hogy a leletmentésekkel feltárt honfoglaláskori sírokban nem találtak köveket. A budai oldalon, az Óbuda körüli Árpádkori temetők közül a III. Bécsi út 16.882 helyrajzi számú területen kerültek elő kőmellékletes sírok 1935—1936-ban. A római épületek falmaradványai között 13 sírt találtak. „A tetemek egy része köves talajba, sziklák közé, vagy mint a 10. és 11. tetem, a római falmaradványok mentén félig abba bevájt fülkébe volt temetve. Azonfelül a tetem szabadba eső oldala kővel volt körülrakva."

70 Kővel volt körülrakva a 3. és 6. férfi sír, és a 7. női sír. A 12. női sír koponyája összetört a ráhelyezett „fej nagyságú" kő súlya alatt.

71 A sírmellékletek, ezüstözött bronzkarikák, bronz és ezüst gyűrűk, vaskés, cserépdarabok jellegzetes Árpád-kori tárgyak, a temetőrészlet idejét III. István (1162-1172) 12. sz-i érme mutatja.

72 A pesti oldalon a Március 15. téri (volt Eskü tér) római katonai tábor ÉK-i negyedében is Árpád-kori temető volt. Itt is jellemző volt a sírok kövekkel való teljes, vagy részleges körülrakása. A sírokba a kövek helyett gyakran római tégla és tetőcserép töredékeket raktak, ezek bőven előfordultak a helyszínen.

73 Á közeli, hasonló korú, 11-12. sz-i Károlyi kerti sírok egyikében sem volt kő, ami azért figyelemreméltó jelenség, mert a két pesti temetőben az egyéb sírmellékletek, hasonló korúnak látszanak.

74 Az É-pesti határ Árpád-kori temetői közül a XV. Rákospalota Sín utcai, és a XVI. Timur utcai temetőben voltak kövek a sírokban. A leírás alapján a rákospalotai temetőben valószínűleg több köves sír lehetett, mint a Timur utcai temetőben. Ezekből az adatokból is világosan látszik, hogy egy-egy kisebb térségen belül is lehetnek eltérő temetkezési szokások, amelyek arra mutatnak, hogy a temetőt létesítő népességek között egyéb lényeges különbségek is lehettek. A temetkezési szokások rendkívül nagy jelentőségűek voltak az emberek életében, és nem tartjuk valószínűnek, hogy a köveket praktikus okokból helyezték volna a sírokba. A kövek sírba rakása a halotti kultusszal, a hiedelemvilággal, a vallási képzetekkel van kapcsolatban. A jövő kutatóira vár, hogy kellő adatok ismeretében megmagyarázzák a kövek sírbahelyezésének értelmét, és kide57