Budapest Régiségei 31. (1997)

Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312

VEGHANDRAS A KÖZÉPKORI VÁROSTÓL A TÖRÖK ERŐDIG A BUDAI VÁR ERŐDÍTÉSEINEK VÁLTOZÁSAI AZ ALAPÍTÁSTÓL A TIZENÖTÉVES HÁBORÚIG Kézbe véve az utóbbi évtizedekben Buda középkori történeté­vel foglalkozó munkákat, a várost ábrázoló térképeken általá­ban az erődítményeknek a törökkor végén, 1686-ban felvett alaprajzát láthatjuk, belsejükben a középkori város utcahálóza­tának, egyházi és világi építményeinek ábrázolásával. János király és a török pasák építtette bástyák kerítik a királyi palo­tát, vagy az akkorra már mecsetté alakított templomokat, illet­ve az utcákat, amelyeknek eredeti elnevezése is feledésbe me­rült. Pedig az elmúlt évtizedek alatt végzett folyamatos régé­szeti megfigyelések, ha talán csak egy szűkebb szakmai kö­zönség számára, de gyökeresen átalakították a középkori vá­rosfalról alkotott elképzeléseket. Bár rengeteg kutatnivaló áll még előttünk, ma már általánosságban tudunk nyilatkozni a középkori városfal szerkezetéről és egyes részleteiről is. Ez in­dított arra, hogy megpróbáljam végigkövetni az erődítések tör­ténetét, különösképpen arra a változásra fordítva figyelmemet, amelynek során, ahogy a címben is jeleztem, a középkori vá­ros török erődítménnyé vált. Mindehhez először is figyelmün­ket a középkori városfalakra kell fordítanunk, és felvázolnunk az erődítések kialakulását és 16. század eleji állapotát mai is­mereteink szerint. 1 AZ ALAPÍTÁSTÓL MOHÁCSIG 124ÍU.-1526 Éppen háromszáz évvel Buda török kézre kerülése előtt pusz­tították végig az egész országot, közte Pest városát is a hódító mongol seregek. A királyság szerencsés megmenekülése után alapította meg IV. Béla király Pestújhegy várát, a castrum növi montis Pestiensis-í, a felégetett Pest városával szemközti lapos fennsíkú, meredek oldalú hegyen. A kezdetekkor várnak tekin­tett erődített város falai a hegy teljes fennsíkját körülölelték, ahol lehetett mindenütt annak sziklás, meredek peremén halad­va. Ma már jól ismerjük ennek a legelső falnak egyes részlete­it. A nyugati oldalon például elég hosszú szakaszait tárhatták fel a mai Tóth Árpád sétány alatt az 1960-as években gázcső­fektetés kapcsán. Megfigyelhető volt, hogy a falat szabályos távolságokra elhelyezett félkör alakú, illetve négyzetes tor­nyok védték, amelyek közül nyolcat tártak fel ezen a szaka­szon a Fehérvári kapuig. 2 Ettől délre egy újabb, majd pedig a királyi palota előterében még másik két torony került napvilág­ra, leletmentések és ásatások során. 3 Az északi oldalon a Had­történeti Múzeum udvarán, illetve az Állami Nyomda területén került elő egy-egy torony, illetve már az Erdélyi bástya köze­lében egy másik torony részlete. 4 A keleti oldalon eddig ugyan még nem tártak fel ilyen tornyot, csupán a várfal egyes szaka­szai láttak napvilágot, 5 de oklevelek említenek ezen az oldalon is tornyot a városfalon. 6 A keleti, a folyó miatt védettebb olda­lon ugyanakkor három egyházi épületet is belefoglaltak a vár­falakba: a domonkos és a ferences kolostort, valamint valószí­nűleg a Nagyboldogasszony-egyházat, a németek plébániáját is. 7 A fennsík hosszan elnyújtott háromszöget zárt be, ezért a sarkok külön erődítést igényeltek. Az északnyugati sarokban egy nagyméretű négyzetes torony részleteit tárták fel, de ez már egy későbbi középkori átépítés emléke, a városfalak ere­deti sarka nem ismert. 8 Az északkeleti sarokban helyezték el az un. Kammerhofot, vagy ahogyan a források később emlegetik a régi királyi házat. 9 Az itt folytatott korlátozott méretű ásatá­sokon egy kaputorony maradványait, illetve a várfal itteni sza­kaszát tárták fel a városalapítás idejéből. 10 A déli sarokban az erődítés eredeti lezárását sajnos annak ellenére sem sikerült megfigyelni, hogy itt kiterjedt régészeti kutatások folytak, mi­vel a későbbi királyi palota nagyszabású épületei eltüntették a korábbi erődítésnyomokat. 11 Az 1340-es években viszont ide, a sziklás fennsík keskeny kiszögelésére helyezte el Anjou István herceg városi várát, amelyet mintegy fél évszázad múlva hatal­mas királyi palotává kezdtek el kiépíteni. 12 Érdekes megfigyel­ni, hogy mind a Kammerhof, mind az István-vár területe a fennsík peremén, annak egy-egy kiszögelésében, vagyis a vá­roserőd szélén helyezkedik el, tehát fontos szempont volt felé­pítésük idején az egybeépültség mellet az elkülönültség, a füg­getlenség is A Kammer-hofnak külön kapuja nyílott a falakon kívülre. Mindkét szálláshely a dunai oldalon állt, és a falakon kívüli fontos városrészek fölött emelkedett. A Kammerhof a Szentpétermártír városrész és a felhévizi rév felé nézett, míg az István-vár Kispestre, azaz Alhévízre és annak révjére tekintett. Tehát mindkettő fontos útvonalakat (egyrészt a Duna, másrészt a rév forgalma) ellenőrzött, illetve vonzott magához. A város­erőd szempontjából nézve mindkét szálláshely az erődítés egy­egy sarkán épült fel, így javítva ezen kényes pontokon a város védelmi képességeit. A városban a telkeket vizsgálva az is megállapítható, hogy eredetileg ezeket is szabályos rendben osztották ki. 13 A várfa­lak mentén elhelyezkedő telkek hátsó része kifutott egészen a városfalig. Az írásos forrásokban találhatunk erre számos pél­dát, 14 a régészeti kutatások pedig nemegyszer alápincézett épü­leteket tártak fel közvetlenül a városfalhoz építve. 15 így a vá­rosfal tornyait is a legtöbb esetben a magántulajdonú ingatla­nokon át lehetett megközelíteni. 16 A falak mentén beépített tel­kek sorát csak néhol szakította meg egy-egy köz, amelyen át a városfal közvetlenül is elérhető volt. A kapuk elhelyezése is tervszerűségre utal. Két kapu nyí­lott egymással szemben a hegy elkeskenyedő részén közvetle­nül a németek piacterére, a Szt. György térre. Keletre, a Duna felé a Szt. János kapu (török nevén: Szu kapuszu - Vízi ka­295

Next

/
Oldalképek
Tartalom