Budapest Régiségei 31. (1997)
Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312
pu), 17 nyugatra a szőlőhegyek és a Fehérvári országút felé pedig a Zsidó kapu (török nevén: Ova kapuszu - Mező kapu). 18 A harmadik kapu a város északi falán a magyarok piacteréről, a Szombathelyről nyíló Szombat kapu volt (török nevén: Becs kapuszu - Bécsi kapu), amely az esztergomi országútra vezetett. 19 Említést tettünk már a Kammerhof mellett nyíló kapuról, azonkívül csak írásos említésből ismert a nyílván dél felé nyíló Kelenföldi kapu, amelyet egyelőre nem tudunk lokalizálni. 20 A múlt században az összes kaput lebontották, régészeti feltárásuk pedig még nem történt meg. A fennmaradt ábrázolásokból és térképekből annyi megállapítható, hogy a kapuk négyzetes alaprajzú tornyokon nyíltak, és a városfal képzeletbeli egyenes vonalától kissé beljebb helyezkedtek el, a falak visszakanyarodtak a kaputornyokhoz. Láthatjuk tehát, hogy az alapításkor elkészült erődítés igen nagy területet övezett és tervszerűen alakították ki azt az egész várossal együtt. A szabályos távolságokra elhelyezett és a fal elé kiugró tornyokból álló védelmi rendszer a kor színvonalán fejlettnek számított. Ezért a budai erődítést IV. Béla király legnagyobb várépítkezései, (így a visegrádi kettős vár, és Fehérvár városfala) között kell számon tartanunk. A most leírt városfalat hamarosan egy újabb külső fallal vették körül. Ennek maradványai jóval kevésbé feltártak, aminek az az oka, hogy ebből a falból alakították ki a 16. században az erőd kortináit. 21 így a későbbiekben ez a fal a számos ostromot követően rengeteg javításon esett át, és ma is ez képezi a legtöbb helyen a látható várfalak magját. Éppen ezért nehezen hozzáférhető és módszeresen csak kevés helyen lehetett megkutatni. Legjobban ismert szakasza a nyugati oldalon a királyi palota előterében került elő. 22 Itt jól megfigyelhető volt, hogy a külső fal, a belsőnél valamivel lejjebb, már a hegy lejtőjére, vagy egy alacsonyabb fekvésű sziklalépcsőre épült fel. Meglehetősen közel húzódik a belső falhoz, ezért a belső fal tornyai néhol szinte érintik a külső falat, ahol a falközben a folyamatos haladás lehetetlenné vált. 23 A fal további részletei általában a modern várfalak megerősítési munkálatai során láttak napvilágot: sajnos a legtöbbször csupán rövid szakaszok, éppen csak arra elegendőek, hogy a fal helyét regisztráljuk. 24 A legkorábbi térképek tanúsága szerint ezt a falat bizonyos szakaszokon támpillérek is erősítették. Az eredeti falnak éppen két ilyen támpilléres rövid részlete áll szabadon ma, az egyik a Halászbástya, a másik pedig az Erdélyi bástya déli oldalánál, a többi szakaszon már vagy átépítették a falat, vagy az újabb köpenyezések eltakarják szemünk elől. A külső fal építési időpontja nem ismert, bár általában, mint „Anjou-falat" szokták emlegetni. 25 Az mindenesetre biztos a királyi palota előtti un. II. Szárazároknak déli végében megfigyelhető építési periódusok alapján, hogy a fal Zsigmond uralkodása előtt épült. Ugyanis a II. Szárazárok eredeti, púpos kváderes támpillérekkel ellátott déli fala, amely a 14. század utolsó negyedéből származik, már ezen fal visszabontott csonkjára épült rá. 26 A máig elvégzett feltárásokon nem sikerült a fal korát egyértelmű rétegtani megfigyelésekkel meghatározni. Tulajdonképpen még annak a lehetősége is fenn áll, hogy ez a második fal is az eredeti erődítési elképzelések része volt, és együtt épült a belső fallal, vagy kis idővel utána. A kettős városfal a legtöbb magyarországi város középkori erődítésére jellemző: a belső, tornyokkal erődített magas falat általában egy jóval alacsonyabb tornyok nélküli külső fal vette körül falszorost alkotva. E téren a budai városfal példaadó szerepe nyilvánvaló. 27 A városfalakat a 14. század folyamán kiterjesztették. Ezen új városfal a hegyre épült régi városfal északnyugati sarkából indult ki, majd ívesen bekerítette a hegy alatt és a Duna partján elterülő Tótfalu, Tassental és Szentpétermártír külvárosokat, a mai Vérmező utca, Margit körút, Bem József utca vonalán haladva. 28 A fal a Duna partján ért véget, ahol már tulajdonképpen a Buda és Felhévíz közötti határvonalon húzódott. 1390-ben új falnak mondják, 1442-ben említik Felhévízre nyíló kapuját. További kapuk nyíltak rajta Szt. Lázár felé, a mai Horvát utcánál (Tassental) és a budaszentlőrinci pálos kolostor felé, a mai Széna téren (Tótfalu), amelyeket 1497-ben említenek meg. 29 Védelmi képessége csekély lehetett, mivel tornyokkal (a kapukon kívül) nem erődítették. A tatár veszély, majd az Árpádház kihalása utáni belharcok elmúltával Buda katonai jelentősége lecsökkent, a 14. század folyamán az oklevelek egyre gyakrabban nevezik vár helyett városnak. Ezzel szemben a város gazdasági ereje egyre növekedett, és lassan vitathatatlanul az ország központjává vált. A királyi udvar 1408 után már folyamatosan Budán tartotta székhelyét. Mindezen változásokat az erődítés is híven követte. Egyrészt a város déli végében az 1380-as és az 1420-as évek között felépült a hatalmas királyi palota körülvéve korszerű erődítményekkel, határozottan elkülönülve a várostól. A továbbiakban az írásos források a vár elnevezést inkább a királyi palotára alkalmazzák. 30 Másrészt a városban ezzel éppen ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi: mintha a városfalak egyre inkább vesztenének jelentőségükből. A lakóterület határai erősen korlátozottak voltak, hiszen a hegy a 13. században teljesen körbeépült, és ez nem tett lehetővé komolyabb bővítést. Ezért a 14. század végétől kezdve, amikortól a lakásigények egyre jobban megnövekedtek, nem tehettek mást, minthogy a falakon belül minden lehetséges helyet kihasználtak. Beépültek a piacterek, házak kerültek még a Nagyboldogasszony egyház temetőjébe is. 31 Ugyanakkor a már eredetileg kiosztott telkek tulajdonosai is bővíteni kívánták épületeiket. A falak mellett elhelyezkedő telkek tulajdonosai ezt csak úgy tehették meg, hogy a városfal felé terjeszkedtek. Említettük már, hogy a telkek hátsó épületei sok esetben nekiépültek a belső városfalnak. A továbbiakban azonban sok esetben a két fal közét is beépítették, nem egyszer elbontva magukat a városfalakat is. Ezt azért is megtehették, mivel okleveles adatokból úgy tűnik, hogy a telek háta mögött lévő falszoros is a telek részét képezte. 32 Mind a nyugati, mind a keleti oldalon több ilyen telket ismerünk már a feltárásokból, egyesek ezek közül a későbbi látképeken is azonosíthatók. Az általában a telek teljes szélességét kitöltő hátsó bővítmények, magas több emeletes épületszárnyak voltak, általában támpillérekkel megtámogatva. Egyes esetekben ezek a bővítmények még a külső városfal vonalán is túl terjeszkedtek. 34 Különösen a védett keleti oldalon tűnt el szinte a városfal a sokszoros átépítések folytán. A Szt. János kapu mindkét oldalán számos ilyen bővítményt figyelhetünk ma is meg egymáshoz elég közel. Tovább északra a Szt. Mihály kápolnát találjuk belefoglalva a városfalba, majd a domonkos kolostor új épületei és bővítése álltak közvetlenül a sziklaperemen. Még továbbhaladván az északi oldalon a mai Táncsics Mihály u. 9. számú telken a falköz teljesen beépült, a 296
