Budapest Régiségei 31. (1997)

Póczy Klára: A "via Postumia" meghosszabbítása az Aquileia-Aquincum szakasszal 289-294

hető. Aquileiától mérve a Borostyánkő-út hossza 540-560 km, az Aquileia-Aquincumé 550-570 km. A rövidebb utak nehézségeit a valamivel hosszabb utak sík terepe kompenzálta. Azonosság mutatkozik a szóbanforgó utak kiépítésének az időpontjában is: a munkálatok mindenütt még Augustus korában kezdődtek, s Claudius alatt fejeződtek be Ezek az évtizedek egyébként éppen az Alpok-Adria és a Duna közti provinciák katonai megszállását és közigazgatási berendezését felemésztő mintegy fél évszázados periódusnak felelnek meg.

14 Amire az állami főutak kiépültek, sor kerülhetett - ugyanezen utak mentén - a provinciák fővárosának a helykijelölésére. Claudius alatt Raetiaban Augusta Vindelicum (Augsburg), Noricumban Virunum (Klagenfurt mellett), Pannoniában Savaria (Szombathely) nyerte el a székváros tisztségét. Pannoniában az I—II. századok fordulójára állt be először érezhető változás az észak-déli és az átlós út egymáshoz viszonyítható forgalmában. 106-ban Traianus császár Pannoniát két részre osztja, a területileg nagyobb és több légióval rendelkező Pannónia Superior székvárosa Carnuntumba kerül, a kisebb területű, egy légiós Pannónia Inferior fővárosa Aquincum lesz. Mindkét igazgatási központ felkerül a Dunához, a határra.

15 A Borostyánkő-út forgalma szempontjából az új helyzet nem jelentett sok változást, hiszen ugyanazon a vonalon, a legrövidebb távon kellett tartania a helytartónak a kapcsolatot Aquileián keresztül Rómával, illetve Pannónia gazdasági központjával, Poetovioval, mint korábban. Aquincum esetében más a helyzet: a kapcsolattartás Poetovioval és Rómával érthetően, az előző időszakhoz képest több mozgást igényelt az úton. Két egészen más jellegű változás is élénkítette a fentiek mellett az átlós út forgalmát ettől kezdve, s ez Dacia provincia megszállásának folyamatos előkészítése, ami Domitianus idejében kezdődött, illetve magának az új provinciának a megalakulása, ami Traianus alatt fejeződött be. 89-ben Aquincumba állandó, itt tartózkodó légiót helyeznek, az ebből adódó Aquileia-bázissal való kapcsolattartás fontosságáról már szó volt. Dacia 106-tól állt be a birodalom provinciáinak sorába. A stabilizációs korszakban fontos, hogy az ún. Meszes-limesszel, vagyis az új tartomány északi, valamint északkeleti határvonalával békében és háborúban Aquincumból tarthatta Aquileiából a leggyorsabb kapcsolatot a központi hadvezetés; valamint innen Aquincumból kereskedtek a „barbaricum"-mal és Daciával, illetve annak északi felével másfél évszázadon át.

l(í Az átlós út, vagyis a Postumia meghosszabításainak a szerepe a II. században azért szorul hosszabb magyarázatra, mert hiszen éppen ebben az időben, Domitianus-Traianus alatt épült ki a limes-út, ami alkalmas volt arra, hogy a hadsereg élelmiszer ellátását és környezete luxuskövetelményeit az akkoriban felvirágzó galliai exporttal elégítse ki. Az aquileiai fegyvergyárakkal és a hadvezetés központjával tartott kapcsolatok azonban nem szűnhettek meg a II. században, a markomann háborúk alatt folyamatosan szállított Észak-Itália is Pannoniába.

17 Talán a legérdekesebb és a legmeggyőzőbb ebből a szempontból az a feliratos kőemlékcsoport Aquincumból, amelynek az állíttatói a „collegium Agrippinensium Transaipini" nevű egyesületbe tömörültek. Rajna-menti kereskedőkről van tehát szó, akik, a „Transalpini" jelző szerint, a mai Köln helyén lévő római város aquileiai leányvállalatának, egy újabb még további, Duna-menti filiáléját nyitották meg Aquincumban a II. század elején. Az üzleti élet tehát a Rajna-menti kereskedők részvételével, és a Rajna mentén „termelt" áruval, még a II. század közepéig a jól bejátszott adriai-tengeri kikötővárosból bonyolódott, mind a Száva-menü úton, mind a Postumia meghosszabításán, bár erre az időre már kiépült a Duna-menti limes-út is.

18 A két pannóniai út viszonyában a következő jelentős változás Caracalla idejében állt be, amikor 214-ben határkiigazítást rendelt el a császár a két pannóniai provincia között. Az addig nagyobb Superior és kisebb Inferior területének megosztása ettől kezdve nagyjából azonosnak vehető, s lényeges, hogy politikai súlyuknak megfelelően mindkét tartományban mostantól két-két légió állomásozik. Ennek folytán Aquincumból is egy consulságot viselt helytartó irányítja Pannónia Inferior katonai és polgári igazgatását, s az officium consularis személyzete megduplázódik. Ezzel az intézkedéssel a császár a quad-markomann háborúk után kialakult politikai súlypont-eltolódást ismerte el.

19 A kereskedelem forgalmában, az áruszállításban ebben az időben jelentősebb egyensúly váltásra került sor. A Borostyánkő-út forgalma jelentősen csökkent, az átlós úté növekedett, amit főként az Aquileiaban kialakult, katasztrofálisnak mutatkozó állapot okozott. A Marcus Aurelius alatt hosszúra nyúlt háború évtizedei során az áhított, gazdag kikötővárost a Duna túl partján élő törzsek többször lerohanták és kifosztották. Évtizedekre volt szükség, míg a kézműipar ott újra helyreállhatott. A Rajna menti nagybani árutermeléssel az adriai kikötőváros hosszú ideig nem is tudott konkurrálni.

20 Egyszerűbb borostyánékszereit ekkor csupán szarmata-földön az Aquincum előterében élő lovas népeknek tudta eladni.

21 A limesen állomásozó hadsereg a katonai konjunktúra idején a galliai és raetiai árut vásárolta. A Dunától északra élő különböző germán népek pedig olyan mérvű vereséget szenvedtek, hogy egy ideig nem jelentettek számottevő felvevő piacot. Az Aquileiából érkező két pannóniai út életében a következő, s talán utolsó változást Pannónia provincia négy részre osztása hozta. 296-ban Pannónia Inferior két közigazgatási egységre vált szét. Az északi tartomány, Valeria veszélyeztetett határán, Aquincumban, csupán a provincia hadseregének a parancsnoksága maradt. A polgári közigazgatást ettől kezdve Gorsiumból, a határtól 60 km-re lévő központból irányították.

22 Lényeges, hogy a két közigazgatási központ között az átlós úton egy napi kocsiútnyi távolságról van szó, amit az állami futárszolgálat fél nap alatt teljesített. Szabálynak tűnik ez a Rajna-Duna menti provinciák új rendszerében. így tarthatta egymással a gyors kapcsolatot a provinciák katonai és polgári vezetése.

23 A fenti intézkedéssel a kormányzat újból egy, már kialakult helyzethez igazodott. 260-ban érte ugyanis Pannoniát, több évszázados történetének legsúlyosabb megpróbáltatása. A határain beözönlő germánok, szarmaták, roxolánok végigdúlták a városokat és a kisebb településeket. Útjukat romok jelezték mind a rajnai, mind a dunai provinciákban. A támadásuk kisebb mértékben 270-ben is megismétlődött. 271-ben Daciát, alig több, mint másfél évszázados római fennhatóság után, hivatalosan is feladta a birodalom vezetősége, s ezzel az aquincumi limesszakaszt közvetlenül érték a népvándorlás első hullámaival érkező csoportok támadásai.

24 Amikor a tetrarchia idején a pol291