Budapest Régiségei 31. (1997)

Kőszegi Frigyes: Kora- és későbronzkori telepmaradványok a Budapest, XI. ker.-i Sztregova úton 229-245

1.1,4.) 89. Öblös, hengeres nyakú urna töredéke, a nyakhajlatot áthidaló háromszög átmetszetű füllel. Barna színű. Lt. sz. 64.47.234, (12. t. 6,13. t. 9.) 90. Félgömb idomú csésze töredéke. Szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.235, (12. t. 7.) 91. Durva felületű edény élesen kihajló szájperemű töredéke. Világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.236, (12. t. 4.) 92. Edény kihajló, belső oldalán vízszintesen síkozott szájperemű töredéke. Sötétszürke színű. Lt. sz. 64.47.237, (12. t. 2.) 93. Edény enyhén kihajló szájperemű töredéke. Világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.242, (12. t. 11.) 94. Vékonyabb falú edény kihajló szájperemű töredéke. Szürkésbarna színű. Lt. sz, 64.47.243, (12. t. 3.) 95. Durva felületű edény kihajló szájperemű töredéke. Világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.244, (12.1.5. 13. t. 2.) 96. Egyenesen levágott szájperemű edény töredéke. Világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.246, (12. t. 9.) 97. Gömbidomú csésze töredéke. Szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.247, (12. t.8.) Ha közelebbről is szemügyre vesszük a Sztregova úti lakóteknő kerámiáját egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az az urnamezős kultúrához, annak jellegzetes Kárpát-medencei csoportjához, a váli kultúrához tartozik. Erre utal az edények, ül. ezek töredékeinek számos formai és ornamentális jellegzetessége, és magának a telepmaradványnak sajátossága. A váli kultúra fazekasságáról nem egy monográfiában és még több kisebb-nagyobb lélegzetvételű tanulmányban olvashattunk, nem egyszer kimerítő részletességgel.' Éppen ezért az általunk közölt emlékanyagnak csupán néhány döntő fontosságú elemére szükséges kitérnünk, azokra, melyek kétségtelenné teszik lelőhelyünk kulturális és időrendi besorolását. A Sztregova úti település általunk feltárt részletéből származó anyagban több jellegzetes edénytípust is megkülönböztethetünk, mint a váli kultúra fazekasságának jellemzőit. Miután esetünkben településről van szó, ritkábban találkozunk olyan típusokkal, melyeket inkább a sírkerámiában kereshetünk. Természetszerűleg a különféle urnákra, mély tálakra vagy a temetkezési rítusban nélkülözhetetlen ivóedényekre, így csészékre és bögrékre gondolok, bár teljes mértékben ezek sem hiányoznak leletanyagunkból. A váli kultúrának két alapvető urnatípusa volt, az egyik a rendszerint hengeresnyakú, ívelten kihajló szájperemű változat, míg a másiknál az egyenesen levágott szájperem a jellemző, a nyak viszont gyakran felfelé szűkül. Mindkét forma esetében a has gömbidomú vagy nyomott gömbidomú. Egy-két példát ezekre a Sztregova u-ból is említhetünk: 6. t. 1,13. t. 5, 12. t. 6, 13. t. 9, 10. t. 10, 13. t. 8. Nem kizárt, hogy a kihajló szájperemtöredékek egyike-másika is urnából származik: 5. t. 2, 7. t. 4,13. t. 6. Említhetünk mély tálakhoz tartozó töredékeket, így: 12. t. 1, 13. t. 10, 12. t. 10, 13. t. 1, 4, de vannak példáink ivóedényekre, így csészékre és bögrékre is: 8. t. 6, 9. t. 8, 14. t. 7, 8. t. 4,14. t. 3, 6. t. 9,12. t. 9.Mind a sírok, mind a telepek talán leginkább megszokott edényei a sekély tálak, eltérő szájperem kialakítással. A váli kultúra egyik meghatározó edény formája a behúzott, egyben turbántekercsezett szájperemű tál. Szép számmal említhetünk ilyen jellegű töredéket telepünkről: 6. t. 5, 9. t. 9,10. t. 1-2, 6-9,14.1.16-17, de előfordul az egyszerűbb, csak behúzott peremű változat: 10. t. 5, valamint az egyenesen levágott szájperem sem ismeretlen ezeknél a tálaknál: 5. t. 6.Amint ezt a telepekről származó edények esetében tapasztaljuk, gyakran fordulnak elő ezek között gömb- és félgömb idomú tálak és csuprok pontosan meg nem határozható típusú töredékei: 5. t. 5, 8. t. 4, 14. t. 3, 8. t. 2,10. t. 10,13. t. 8,11.1.15. Szép számmal képviselt településünk anyagában az egyszerűbb, durva kidolgozású házikerámia, különféle fazekakról van szó, és tudvalevő, hogy az őskori gazdaságok legfontosabb és egyben nélkülözhetetlen edényei voltak. Főzésre és tárolásra használták ezeket, s miután könnyen törhetőek voltak, az idők folyamán óriási mennyiségben kerültek a szemétgödrökbe. Igen szép példány került elő a második árokban megfigyelt lakóteknőből, kifogástalan állapotban: 2. kép 1, 3, 7. kép. Természetesen több töredékes darabról is beszámolhatunk a rendszerint egyszerű, kihajló szájperemű, öblös edények esetében: 7. t. 9, 14. t. 2, 9. t. 4, 14. t. 4. Kissé eltérő formát mutat egy gömbhasú, tölcséresedő nyakú, pereme alatt kettős bütyökkel díszített példány: 7. t. 1,13. t. 7. A fazekak többségére az ún. fogóbütykök (6. t. 16-17,14. t. 9, 15, 7. t. 5.), a körbefutó, ujjbenyomásos borda (5. t. 4, 8. t. 10.), esetenként fülhöz csatlakozva (6. t. 18, 14. t. 14.), valamint a szájperem körbefutó rovátkolása (7. t. 9,14. t. 2, 9. t. 7, 11. t. 9.) a jellemző. Jellemző meghatározója a váli fazekasságának a sajátos fülképzés, valamint a díszítésmód számos eleme. A háromszög átmetszetű fülek (8. t. 8-9,14. t. 5,8, 9.1.11,12. t. 6,13. t. 9.), csészék esetében a magasra húzott fül (6. t. 9-10, 14. t. 9) említhető. Ami az ornamentikát illeti, ennek egyik legfontosabb eleméről, a tálperem turbántekercses kialakításáról már szóltunk. Nem kevésbé jelentős a kihajló edényperemek belső oldalának vízszintes síkozása, s erre nem egy példát idézhetünk a Sztregova u-ból. Leginkább urnákon, mély tálakon figyelhetjük meg ezt a díszítésmódot: 5. t. 2, 7, 6. t. 1. 1., 7,13. t. 5, 7. t. 4, 7, 11. t. 1-2, 12. t. 2, 10, 13. t. 1, 4. Egyéb, ugyancsak meghatározó jelentőségű díszítésmód a ferde vagy függőleges árkolás, de ennek előfordulása csak szórványos leleteink között, s ezek is függőleges kategóriába tartoznak: 6.1.13,14. t. 11,11. t. 14, 14. t. 12. Az olyan ornamentika, mint pl. a bekarcolás, rovátkolás, ujjbenyomkodás általánosan előforduló jelenség bronzkori telepek anyagában. Talán még valamit az edények színéről, amely nem egy esetben irányadó lehet a későbronzkori fazekasságban: a Sztregova u-i edények színe a világosbarnától a sötétebb árnyalatú szürkésbarnáig terjed. Ismertetésünk legvégére hagytunk egy ugyancsak agyagból égetett tárgyat, amely már nem tartozik az edények kategóriájába. Egy jól ismert agyagtárgyról van szó, amelyet leginkább tüzikutya néven tart számon a szakirodalom. A töredékes darab a lakóteknő azon részében került elő, ahol sűrűsödtek a leletek, a tűzhelymaradvány és az ép fazék közvetlen közelében: 6. kép. A leletek sorát néhány ütőkő (5.1.11,12), valamint állatcsontok egészítik ki A Sztregova úti település feltárt részletei kevés kiinduló pontot nyújtanak a telep egészére vonatkozó, általános érvényű következtetésekhez. Valójában egyetlen lakóteknő darabját tudtuk csak kibontani, így a telep kiterjedésére legfeljebb elképzeléseink lehetnek, amikor feltételezzük, hogy azt az ártérből kiemelkedő dombhátak egyikén hozták létre. Eltekintve a tűzhelyre utaló nyomoktól, a talán a korabeli járószintnek meghatározható jelenségektől, s lakógödör mé232