Budapest Régiségei 31. (1997)

D. Matuz Edit: Késő bronzkori és kora vaskori háztípusok és rekonstrukciós kísérleteik 211-227

meg a nagyrévi kultúra anyagából.

56 Turkeve-Terehalomról Csányi Marietta és Tárnoki Judit egy belső falakkal elválasztott, négy helyiségből álló és egy két helyiségből álló nyeregtetős épületet rekonstruált." Csónak alakú, apszisos záródású, gerendavázas, nyeregtetős, paticsfalú házat rekonstruált Endrődi Anna a szigetszentmiklósi korabronzkori (Harangedény kultúra) település területén. Az urnamezős kultúra területén több helyen feltártak, publikáltak házakat, házrészleteket, de rekonstruálásukra nem került sor. A tabáni 2. számú ház téglalap alakú lehetett. Alaprajzát az agyagba bevágott fal alapozás, belülről élére állított, laposra faragott terméskövek sora és a mellettük párhuzamosan futó elszenesedett gerendák nyoma jelölte ki. A kövek belső oldalán 2-3 cm vastag vakolat volt, az agyagpadlón is előkerültek faszénmaradványok és vakolatdarabok. A fallal párhuzamos gerendamaraványok mellett hegyes szögben záródó gerendadarabok voltak, amelyek valószínűleg a ház oromzatát jelölték.

58 A feltárt részlet kevés a méretei meghatározásához és rekonstruálásához. A cölöplyukak és gerendamaradványok alapján feltételezhető, hogy félnyeregtetős vagy nyeregtetős, szelemenes szerkezetű ház lehetett. Érdekessége a bevakolt terméskő falalapozás, ami bevakolt sövény vagy boronafalú házfalat tarthatott, illetve erősíthetett meg. Dombay János a Pécs várad-aranyhegyi késő bronzkori kora vaskori ásatások alapján azt állapította meg, hogy a lakóházak döntően a föld felszínére épültek, alaprajzuk szabálytalan vagy szabályos négyszög alakú volt, faluk favázas, agyagtapasztásos sövényfal vagy boronafal, födémük vízszintes vagy nyeregtetős lehetett. A kisebb házak egy helyiségből álltak, a nagyobbakban több helyiség, esetleg nyitott előcsarnok vagy végében fészer volt.

59 Velemszentvid sáncokkal erődített teraszos földvárának késő bronzkori (urnamezős kultúra) házaira jellemző a döngölt agyagpadló, az oszlopos felépítmény és a sátortető, tehát a nyeregtetős szerkezet. Néhány épületnél a földdel rakott kőfalak is megmaradtak. Az 50-60 nr-es lakóházakhoz tűzhely, illetve kemence tartozott, gyakran az épület külső oldalán, ezekhez gazdasági épületeket és féltetős nyitott tornácokat kapcsoltak. Az alsóbb teraszokon fél méternyire a földbe mélyített, agyagpadlós, 4 m széles, 8-10 m hosszú, valószínűleg gazdasági épületeket találtak.

60 Kő alapozású házakat említ Furmánek Radzovcéből, a kyjaticei kultúra szlovákiai településéről.

61 Az urnamezős kultúra Pomáz Kő-hegyi lelőhelyén 1941-ben Gallus Sándor, majd Sashegyi Sándor szintén kő alapozású, cölöpszerkezetű házak maradványait tárta fel.

62 Nagyobb feltárások és rekonstrukciók ismertek az urnamezős kultúra nyugat-európai és a lausitzi kultúra lengyelországi területéről. A dél-németországi Federseenél található az urnamezős kultúra palánksánccal védett szigeti települése (Wasserburg), ahol kezdetben (i. e. 12. sz.) 40 kisméretű (és egy nagyobb) négyszögletes, gerendavázas ház állt. A település második szakaszában, az i. e. 10-9. században kilenc nagy, gerendavázas szerkezetű, boronafalú, nyeregtetős, U alakú, belső paticsfalakkal elválasztott központi helyiségből és oldalszárnyakból álló ház épült, négyszögletes alakú csűrökkel és istállókkal kiegészítve. A legnagyobb ház hat helyiségből állt, amiből ötben tűzhelyet, a ház előtt pedig előteret találtak.

63 Az északkelet németországi Perlebergnél az i. e. első évezred elején az urnamezős kultúra települése öt megaron típusú tűzhelyes és tizenegy tűzhely nélküli, téglalap alakú, gerendavázas szerkezetű házból, esetleg gazdasági épületből állott. A házak belső vakolatát piros és fehér színekkel festették ki.

64 Az anatóliai eredetű egyhelyiséges, előtérrel bővített megaron típusú ház már a 3. évezred folyamán előfordult kelet- és közép Európa területén, később Görögország területén fejlődött tovább.

65 Korszakunkban - mint fentebb láttuk - újra megjelenik ez a típus. A Kárpát medence területén nem ismerünk ilyen építményt, bár a házak előtérrel való ellátása, helyenként a tér belső osztása ebbe az irányba mutathat. Az urnamezős kultúra Velaticei fázisának Ha Al-A2-re datált csehországi településén Lovcickyban három féle háztípust tártak fel. Az egyik kisméretű, 9-22 m

2 közötti, egyhelyiséges, nyeregtetős boronaház.

66 A másik típus az előtérrel bővített házforma, ahol az egyik esetben a ház hosszanti oldalán lévő bejárat elé, a másik esetben a ház rövidebb végének megtoldásaként (megaronszerűen) a boronaházhoz előteret építettek.

67 (17. kép) A harmadik típus a nagyméretű (144,5 m

2-es) gerendavázas, tapasztott falú hosszúház.

68 A lengyelországi Konin lausitzi telepének V. periódusából előkerült nyolc 10-16 m

2 közötti házból az egyik négyzet alakú (közepén egy gödörrel) házat boronafalú, nyeregtetős épületnek rekonstruálták.

69 (16. kép 4.) A lengyelországi Biscupinban gerendavázas boronaházak, gerenda és dongautak, valamint gerendákkal megerősített védművek kitűnően megmaradt maradványait tárták fel a lausitzi kultúra (Ha C, Ha D kezdete) időszakából. A több, mint száz ház szigorú terv szerint sűrűn egymás mellett, az utak mellé rendezve, három építési szakaszban készült.

70 Nyeregtetős, gerendavázas konstrukciójú, lekerekített sarkú, téglalap alakú (kb. 700x400-500 cm) a gellérthegyi 16. számú kelta ház. Alaprajzát cölöplyuksor és a házat körülvevő vízelvezető árok mutatja. A tartó oszlopokat (ágasfákat) közvetlenül a sziklára helyezhették, a házfalat tartó gerendákat a padló lasarazásánál agyaggal vették körül, az ágfonatos falat is betapasztották agyaggal.

71 Büchenschütz Zippelius nyomán Hallstattkori ágasfás, szelemengerendás, nyeregtetős házak különböző modelljeit ismerteti.

72 A bükkszentlászlói 1. házhoz hasonlót nem találtunk a szakirodalomban. A sziklás altalaj és a cserepekkel, állatcsontokkal teli kultúrréteg viszonya határozta meg az alaprajzot, de szerkezeti elemek nem kerültek elő. így csak feltételezhetjük, hogy a sáncra vezető folyosó a bejárat, a háromszög alakú magasabban fekvő helyiség az „előcsarnok" lehetett, esetleg tároló funkciót tölthetett be, míg a folyosóval összekötött belső, szabályosabb, téglalap alakú mélyebben fekvő épületrész a lakóhelyiség volt. A házak nagy részénél döngölt, lesarazott vagy letapasztott agyagpadlót találunk. Ez helyenként átégett, a tűzhelyeknél megvastagodott. A mátraszentimrei ház érdekessége - ami ezen kívül nem fordul elő a hazai késő bronzkori, kora vaskori anyagban - a fa padló.

73 Feltevésünk szerint az északi falban, illetve a ház sarkain nagy köveket helyeztek el. Erre tették a végein egymásra merőlegesen ácsolt gerenda padozatot. A gerenda talpra erősítették rá É-D-i irányban a kb. 20 cm széles, félbevágott gerendákból vagy vékonyabb deszkákból álló fa pallókat, ami által a ház padlószintje a föld szintjénél maga216