Budapest Régiségei 31. (1997)

M. Virág Zsuzsanna: Adatok Budapest középső rézkorához : a Remete-barlang középső rézkori leletegyüttese 5-40

előzmény jelenléte is.

77 Ezt a genetikai összefüggést a lengyeli hagyományokra visszavezethető kerámiatípusok, mint pl. az amforák,

78 váza alakú edények,

79 „S" profilú fazekak,

80 tölcséresen kihajló nyakú tálak,

81 harangos csőtalpak

82 előfordulása is hangsúlyozza. Felismerhető a késő-lengyeli időszak kerámiájában, az ÉK-dunántúli és Budapest környéki leletanyagban annyira jellegzetes szélesszájú tejesköcsögforma előzménye is.

83 A Ludanice kapcsolatok szempontjából jelentős a Ludanice körben igen jellegzetes amforaszerű edények megjelenése barlangunk anyagában, de a többi edénytípus (tálak különböző változatai, a zömök „S" profilú fazekak, vázaformájú edények, a széles szájú tejesköcsög típus) legjobb párhuzamait szintén a Ludanice csoport leletei között találjuk. Mindkét körben jellegzetes a duzzadt talpú tálak és a kétfülű csészék megjelenése is. A rokon vonások a kerámia minőségében és díszítésében szintén felfedezhetők. A Ludanice csoporthoz hasonlóan, a Remete barlangban, illetve rokon leletegyütteseiben is a jó minőségű, általában polírozott kerámia, a bemélyített díszítés fokozott hiánya és a bütyökdíszek nagy változatossága jellemző. A Ludanice csoport lelőhelyeiről a Remete barlangi telep és köre anyagával rokonítható leletegyüttesek ismertek.

84 Annak ellenére, hogy a barlangunkban előforduló kerámiatípusok mindegyike megtalálható a csoport lelet együtteseiben, szembetűnő különbség az egyes típusok eltérő arányú megjelenése a két területen. A DNy-Szlovákiában annyira jellegzetes, a megelőző lengyeli hagyományokra visszavezethető, tölcséres nyakú tálak, amforák, váza formájú edények, fazekak, kisebb hangsúllyal jelennek meg területünkön, míg az előbbi térségben ritkábban előforduló, behúzott peremű, illetve bikónikus tálak, füles tálak, tejesköcsögök dominálnak a Remete barlangban és a többi lelőhelyen. Lelőhelyeinken néhány olyan jelenség is megfigyelhető, mint pl. a tálak és köcsögök fül indításánál megemelkedő pereme, mely kizárólagosan itt tapasztalható, így a Ludanice csoport DNy-Szlovákiában megjelenő anyagára nem jellemző. Ez a helyinek tekinthető jellegzetesség, talán a területünkön nagy számban megjelenő, fülnél megemelkedő peremű kétfülű csészék mintájára vezethető vissza. Több párhuzam található a bodrogkeresztúri kultúra leletegyütteseiben is Mindkét helyen megtalálhatók a kétfülű mély tálak, a hordószerű edények és kétfülű csészék. Bodrogkeresztúri kapcsolatokra utal a lábas edény megjelenése is. Ugyanakkor - a rokon vonások mellett - eltérő jelenség a bikónikus és behúzott peremű tálak, a harangosodó, vagy gyűrűszerűén magvastagodó felső részű csőtalpak szórványos megjelenése, illetve az eltérő formában és díszítéssel előforduló csőtalpak és tejesköcsögök. Teljességgel hiányoznak a váza formájú edények, az amforák és a Remete barlangban megjelenő fazéktípus. Ez a jelenség megfordítva is érvényes, mivel a bodrogkeresztúri kultúra néhány jellemző formája a Remete barlang anyagából hiányzik.

85 Jelentős különbség tapasztalható a kerámia díszítésében is. Jelentős eltérés a karcolt díszítés hiánya leletanyagunkban, illetve a bütyökdíszek olyan nagy változatossága, mely a bodrogkeresztúri kultúra kerámiáján nem tapasztalható. Több kerámiatípusnál is szembetűnő rokonság tapasztalható a Balaton-Lasinja kultúra jellegzetességeivel. A Remete barlangban igen jellegzetes bikónikus és behúzott peremű táltípus, kis formai különbséggel vezértípust képvisel a Balaton-Lasinja kultúrában is.

86 Leletanyagunkban a hordó szerű edényeknél és a tejesköcsögök egyes változatainál is megfigyelhető, a Balaton-Lasinja kultúra formavilágában meghatározó, bikónikus formák megjelenése, mely kevésbé jellemző a lengyeli hagyományokat erőteljesebben folytató DNy-szlovákiai Ludanice anyagra és idegen a bodrog-keresztúri kultúra kerámia anyagában is. Közös edényforma, a kárpát-medencei javarézkori kultúrák mindegyikében megjelenő, harangos csőtalpú tál és hordó alakú edény. Ugyanakkor, a Remete barlang anyagából hiányzik a Balaton-Lasinja kultúra edényművességében domináló kannelurás díszítés, a grafitozás és az egy fülű korsótípus. Mindkét körben hasonló módon gyakori a bütyökdíszítés alkalmazása, de a Balaton-Lasinja kultúra jellegzetes típusai különbözőek és előfordulásuk aránya is eltérő a Budapest környékén és ÉK-Dunántúlon megfigyeltektől.

87 A Remete barlangban csak szórványos a lapos, korong alakú bütyökdísz megjelenése, a tálakon alkalmazott lelógó bütyöktípus előfordulása viszont mindkét területen egyaránt jellemző. V. ÖSSZEFOGLALÁS A Remete barlang javarézkori leletanyagának kapcsolataira vonatkozó megfigyeléseinket az alábbiak szerint összegezhetjük. A Remete barlang középső rézkori anyagának rokon leletegyütteseit a Dunántúl ÉK-i szögletében és Budapest környékén találjuk.

88 E térség, településtörténeti és tipológiai szempontból is, erőteljes szálakkal kötődik DNy-Szlovákia azonos korú lelőhelyeihez, melyek a Ludanice csoport leletanyagát tartalmazzák. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy fővárosunk térsége a középső rézkor kezdetén a DNYSzlovákiában honos Ludanice csoport elterjedési területéhez tartozott, melynek déli határa, a Duna-könyök vidékére is beékelődve, egészen a Csepel-sziget déli csúcsának vonaláig húzódott. A Ludanice csoport gyökerei jól láthatóan a későneolitikus lengyeli kultúra korai rézkori hagyományaiba nyúlnak vissza. A csoportot meghatározó, önálló arculat kialakulásában kimutatható az egykorú környező kultúrák jelentős szerepe, mely hatások közvetítésében a Dunántúl ÉK-i szöglete és a főváros térsége kulcsfontosságú szerepet játszott. Bizonyos edényformákon keresztül kapcsolatok mutathatók ki a bodrogkeresztúri kultúrával, de a két kör leletegyütteseinek összessége alapvetően eltérő jellegzetességeket mutat. Mindezek alapján, térségünk összefüggését a bodrogkeresztúri kultúrával, a korábban feltételezettnél lazábbnak ítélhetjük meg és nem érthetünk egyet azokkal a korábbi állásfoglalásokkal, melyek szerint a Budapest környéki lelőhelyek e kultúra peremterületét képviselnék. A Remete barlang anyagának vizsgálata a Balaton-Lasinja kultúra szerepének és befolyásának jóval nagyobb jelentőségére is rávilágított, mely a Dunántúl északi részén és a főváros térségében, a lengyeli fejlődést átszínezve, lényegében a Ludanice csoport önálló jellegének kialakulásához is vezethetett. Ebben a folyamatban, éppen Budapest környékén keresztül, bizonyos kapcsolatok révén, érvényesült ugyan a bodrogkeresztúri kultúra hatása is, de a korábban feltételezetteknél jelentősen kisebb hangsúllyal. A Ludanice csoport és a BalatonLasinja kultúra erőteljes kapcsolata, illetve összemosódása 13