Budapest Régiségei 31. (1997)

M. Virág Zsuzsanna: Adatok Budapest középső rézkorához : a Remete-barlang középső rézkori leletegyüttese 5-40

tunk. Előfordulhat bütyökdísz a köcsögforma edények és amforák hasi ré­szén is. Lekerekített törésvonalú bikónikus oldaltöredék, törésvonalán kis bü­työkkel. Grafitszürke, gondosan polírozott, finom vegyes zúzalék. (17. kép 1.) Kissé ívelt oldaltöredék, dugó alakú bütyökkel. Világosbarna, nagyjából polírozott, finom anyagú. (16. kép 7.). ívelt oldaldarab, kissé lógó, lekerekí­tett tetejű ovális bütyökkel. Világosbarna, gondosan polírozott, finom vegyes zúzalék (17. kép 2.) Edény kónikus alsó részének töredéke, lekerekített tö­résvonalán kerek bütyökkel. (17. kép 3.). ívelt töredék, elkeskenyedő, dugó alakú bütyökkel. (17. kép 4,23. kép 5.). Vékony falú, éles törésvonalú finom edényke töredéke, törésvonalán alig kiemelkedő kis ovális bütyökkel. Tál tö­redéke lehet. Barnás sötétszürke, gondosan polírozott, durvább vegyes zúza­lék. (17. kép 5.). ívelt töredék, öblén kerek, legömbölyített kis bütyökkel. Szürkésbarna, gondosan polírozott, durvább vegyes zúzalék, de jó anyagú. (17. kép 6.) Lekerekített törésvonalú bikónikus edény oldaltöredéke, öblén lekerekített tetejű, dugó alakú bütyökkel. Világosbarna, elnagyolt polírozott, finom vegyes zúzalék. (17. kép 11, 23. kép 6.) ívelt oldaltöredékek vízszin­tesen átfúrt, zoomorf jellegű füllel. (15. kép 1-2, 23. kép 1-2.) b.) Egyéb oldaltöredékek. Erősen ívelt oldaltöredék, felületbe simuló, kisméretű függőleges lyukkal el­látott, ovális függesztő bütykökkel. Talán tál töredéke lehet. Világosbarna, gondosan simított, durvább vegyes zúzalék. (15. kép 7.) ívelt oldaltöredék, öblén ujjbenyomással. Mélyebb tál töredéke lehet. Világosbarna, feketés fol­tos, polírozott, finom anyagú. (17. kép 7, 23. kép 3.) Erőteljesebben behajtó bikónikus edény oldaldarabja, lekerekített törésvonalán vízszintes füllel. Szürkés sötétbarna, gondosan polírozott, finom vegyes zúzalék. (17. kép 9) Bikónikus edények oldaltöredékei, éles törésvonallal, enyhén homorúan ívelt felső résszel. (17. kép 12-13) Bikónikus edények oldaltöredékei. Felső részük kissé domborodó (17. kép 10, 14-15.) c.) Peremtöredékek. A leletegyüttesben nagy számban fordulnak elő különféle, nehezen megha­tározható formához tartozó peremtöredékek. Ezek alapján is jól megfigyel­hető a leletanyag egyik fő jellegzetessége, nevezetesen a bikónikus fonnák hangsúlyos megjelenése. A kónikus felsőrészű, különböző mértékben öblösödő edények darabjai leginkább hordószerű edényeket képviselhetnek, de ez a forma ritkábban a fazekakra is jellemző lehet. A kisebb szájátmérőjű töredékek köcsögszerű edényekhez is tartozhattak. A kissé homorúan ívelt felsőrészű példányok esetében az imént említett három típushoz az amforák és a vázaformájú edények is csatlakozhatnak. A hosszabb nyakú, kisebb átmérőjű példányok itt is köcsögforma edényeket képviselhetnek. Az erőteljesen öblösödő példányok hordószerű edényekhez, míg a hosszabb, enyhén ívelődő, csaknem cilindrikus nyaktöredékek fazekak­hoz tartozhattak. A rövidnyakú példányok talán amforákból származhatnak. A tölcséresedő nyaktöredék leginkább vázaformájú edényekből szár­mazhatnak, míg a peremtől indulóan, enyhén ívelt töredékek hordószerű edé­nyekhez, esetleg mély tálakhoz tartozhattak. III. A LELETANYAG ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ÉS KAPCSOLATAI KERÁMIATECHNIKA A Remete barlangban előkerült középső rézkori leletegyüttes kerámiája technikailag egységes jellegűnek tartható, nem vá­lasztható szét finom és durva kerámia. Legfeljebb a nagyobb méretű, hordó szerű edényeknél figyelhető meg az agyag dur­vábbra zúzott adalékanyaggal történő soványítása, de a felüle­tet általában ezeknél is gondosan kidolgozták. A leletanyagban általánosan a finomra őrölt kerámia, kő, illetve homok sová­nyító anyagok alkalmazása jellemző. Az edények felületét kí­vül-belül egyenletesen polírozták, sok esetben fényesre csi­szolták. Ritkább és inkább a nagyobb edényeknél fordul elő a felszínen rendszertelen besimított csíkokat hagyó, elnagyol­tabb polírozás.(pl. 16. kép 9, 23. kép 10.) Durva felületű töre­dékkel csak elvétve találkozunk. Ezekben az esetekben is in­kább a felület elnagyoltabb elsimításáról beszélhetünk. Az edények színe leggyakrabban sötét- vagy világosbarna foltos, de előfordulnak szürkés és feketés töredékek is, me­lyekre szintén a barnás árnyalat jellemző. EDÉNYFORMÁK A leletegyüttesben megjelenő edénytípusok között dominálnak a behúzott peremű, illetve bikónikus tálak, melyek többféle változatban fordulnak elő. (1-3. kép) Formailag általános jel­lemzőjük az alacsony, kissé behajló vagy erősebben behúzott felső rész, melyhez mély, kónikus alsó rész csatlakozik. A bikónikus tálakat, legnagyobb szélességüknél általában lekere­kítették, ritkább az éles törésvonal. (1. kép 2, 7; 2. kép 6.) Ki­zárólagos a bütyökdíszítés, melyet általában az edény öblén, ritkábban a felső részén alkalmaztak. A gyakran megjelenő fü­les tálak esetében is azonos formai jellegzetességekkel találko­zunk, de ezek között ritkább a behúzott peremű, illetve bikónikus forma (4. kép 1-2,4, 5. kép 3.), inkább a cilindrikus felső rész jellemző. (4. kép 3, 5. kép 1, 3-8.) A peremből indu­ló zömök fül minden esetben a törésvonalra támaszkodik. Jel­legzetesek, a fülnél megemelkedő peremkiképzésű példányok. (4. kép 1, 19. kép 9; 5. kép 2, 4, 7-8; 19. kép 6.) A tálak kissé tölcséresedő nyakú változata ritkaság a leletegyüttesben. (4. kép 5.) A vizsgált leletanyagban különösen jellegzetes bikónikus és behúzott peremű tálak pontos párhuzamait a többi Budapest környéki, továbbá az ÉK-dunántúli lelőhelyek anyagában ta­láljuk, ahol hasonlóképpen gyakori, domináló edénytípust kép­viselnek. 31 Jelentősen kisebb számban, de megtalálható mind­két táltípus összes változatának párhuzama a DNY-szlovákiai Ludanice anyagban is. 32 A Balaton-Lasinja kultúra körében ugyancsak vezértípust képvisel ez a két tálforma, melyeknek szoros rokonsága a Remete barlangiakkal, a sok esetben erőtel­jesebben hangsúlyozott domború felső és homorú alsó rész el­lenére is szembetűnő. Alapvető különbség viszont a tálak felső részén gyakran megjelenő kannelúrás díszítés, mely teljesség­gel hiányzik anyagunkból. 33 A bütyökdíszek alkalmazása igen hasonló, de a meghatározó, jellegzetes formák és azok aránya eltéréseket mutat. A Remete barlangi tálak formavilágának és díszítéseinek szinte tökéletes párhuzamai kerültek elő viszont a Balaton-Lasinja határvidéken feltárt lébényi lelőhely anyagá­ban, mely erőteljes kapcsolatokra hívja fel a figyelmet az ÉK­dunántúli és Budapest környéki lelőhelyekkel. 34 Kevés párhu­zam ismert a bodrogkeresztúri kultúra néhány lelőhelyéről is, de összességét tekintve, ez a típus nem tartozik a kerámia fő jellegzetességei közé. 35 A leletegyüttesünkben előforduló, kó­nikus aljú, tölcséres nyakú tál legjobb párhuzamai a Ludanice csoportban találhatók, ahol ez, a lengyeli hagyományokban gyökerező típus, gyakori és igen jellegzetes. Enyhébben és erősebben kihajló nyakú variáns is ismert, 36 de hasonló, füllel ellátott változat nem található a csoport leletei között. A Reme­te barlangban megjelenő füles táltípus, kisebb alakbeli eltéré­sekkel megjelenik a bodrogkeresztúri kultúra leletegyüttesei­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom