Budapest Régiségei 31. (1997)
M. Virág Zsuzsanna: Adatok Budapest középső rézkorához : a Remete-barlang középső rézkori leletegyüttese 5-40
ben is," de itt, alapvető különbségként, a gömbszelet alakú forma dominál. Nem nagy számban, de megtalálhatók a füles tálak a Ludanice csoport DNy-szlovákiai leletei között is. 38 A fül indításánál felhúzott peremű formát egyik körből sem ismerjük. Minden tekintetben tökéletes párhuzamok fordulnak elő viszont az ÉK-dunántúli leletek között, ahol a Remete-barlanghoz hasonlóan a kónikus aljú forma dominál és gyakori jellegzetesség a fülnél felhúzott perem is. 39 A leletegyüttesben szereplő tejesköcsög alakú edények, a rekonstruálható esetekben, széles, szájú, zömök edényekhez tartozhattak. (6-7. kép) Felső részük tagolatlan, testük általában bikónikus. A törésvonal és az edény súlypontja a fenék közelében található. (6. kép 3., 7. kép 7.) A zömök fülek indulásánál a perem sok esetben megemelkedik. (6. kép 1-7, 7. kép 5-6, 7. kép 8.) A felemelkedő peremű köcsögök mellett ritkábbnak tűnik, az egyenesen elvágott peremű forma (7. kép 1-4.). A környező, egykorú kultúrák közül, a tejesköcsög formájú edény a bodrogkeresztúri kultúra jellegzetes vezértípusa. Annak ellenére, hogy a kultúra átmenetinek, illetve korainak meghatározott leletegyütteseiben szórványosan megjelennek szélesebb szájú, zömökebb fonnák is, 40 a kultúra körében inkább nyúlánkabb, tagoltabb testű változatok dominálnak. 41 Fülük ritkán emelkedik a perem fölé, 42 és eltérő jelenség a bemélyített díszítés alkalmazása is. A Ludanice csoport kerámiájában, kisebb hangsúllyal, de megtalálható a kétfülű, tejesköcsögre emlékeztető edénytípus. 43 Ezek az edények, széles szájukkal és zömök alakjukkal, közeli rokonságot mutatnak a Remete barlangból megismert példányokkal, de a DNy-szlovákiai anyagból hiányzik a fülnél megemelkedő peremű variáns. A Remete barlangban található köcsögök legközelebbi párhuzamait a többi Budapest környéki, illetve az ÉK-dunántúli lelőhelyeken találjuk meg 44 , de a felhúzott perem kevésbé gyakori ez utóbbi területen. A Remete barlangban, néhány töredék az amfora formájú edénytípust képviseli. Szűkülő szájú, ívelt nyakú, öblösödő edények tartoznak ide, rövid nyakat átívelő füllel. Egy részük szűkülő szájú, rövid ívelt nyakú, erőteljesen öblösödő testű edény, peremből vagy perem alól induló, nyakhajlatban ülő zömök füllel (10. kép 3, 6-7.). Peremük enyhén kihajló, vagy egyenesen elvágott. Ennek a formának pontos párhuzamait a Ludanice csoport DNy-szlovákiai anyagában találjuk, ahol nagyobb arányban megjelenő, jellegzetes vezértípust képviselnek. 45 Megtalálhatók az ÉK-dunántúli leletek között is. 46 Ritkább, a Remete barlangban két példánnyal is képviselt, hoszszabb fülű változat, melynek igazán jó párhuzamát jelenleg nem ismerjük. (10. kép 1-2.) Az ÉK-Dunántúlon és a többi Budapest környéki lelőhelyen nagyjából azonos módon, az amforákhoz képest gyakoribb a köcsögszerű edények előfordulása, míg a DNy-szlovákiai területen ez éppen megfordítva érvényes. A hordószerű edényeknek formailag kétféle változata különíthető el a Remete barlang anyagában. Nagyobb méretű, egyenesen elvágott peremű, széles szájú edények, peremük közelében, vagy öblükön füllel. Általában jellemző a bikónikus, lekerekített törésvonalú forma. Az ívelt oldalú példányok töredékei mellett jellegzetes a lekerekített törésvonalú, kettős kónikus forma is. Az előző változatnál a fül az edény öblén helyezkedik el, utóbbinál a peremen, vagy a perem alatt. (12. kép 1-6,13. kép 1-5.) A hordószerű edény jellegzetes javarézkori edénytípus. A Remete barlangban előforduló formák a bodrogkeresztúri kultúra, 47 a Balaton-Lasinja kultúra 48 és a Ludanice csoport 49 leletegyütteseiben egyaránt megtalálhatók. A Balaton-Lasinja együttesekben gyakoribb a környékünkön is jellegzetesebb bikónikus forma, míg a bodrogkeresztúri kultúra körében inkább az ívelt oldalú forma dominál. Pontos párhuzamokat találunk a többi Budapest környéki lelőhelyen és az ÉK-Dunántúlon is. 5ü A leletegyüttesünkben megjelenő bögrék a hordószerű edények kicsinyített változatainak tekinthetők. (8. kép 9-11, 21. kép 1-2,4.) Több töredék a kihajló peremű, lendületesen ívelt, vagy cilindrikus nyakú, gömbölyödő hasú váza formájú edényeket képviseli a Remete barlang együttesében. (11. kép 4-7.) Ez a ritka edénytípus Budapest környékén csak lelőhelyünkről ismert és az ÉK-Dunántúlon is csak a pilisszentléleki Legénybarlangban fordul elő. 51 Legjobb párhuzamait a Ludanice csoportban találjuk, ahol e gyakori edényformának lágyabb és tagoltabb változata egyaránt megjelenik. 52 A leletegyüttesben megjelenő fazéktöredékek széles szájú, egyenes peremű, kónikus, vagy kissé homorúan ívelt felső részű, öblösödő példányokból származnak. Peremük közelében dugószerű bütyökdísz található. A fazekak formájának, díszítésmódjának pontos megfelelői szintén a Ludanice csoport DNy-szlovákiai leletegyütteseiben. 53 és az ÉK-Dunántúl anyagában tűnnek fel. 54 A leletegyüttes jellegzetes edényei a csőtalpas tálak. A tálak között ismertetett típusok egy része is ehhez az edénytípushoz tartozhatott. A rekonstruálható töredékek alapján a gyűrűszerűén megvastagított felső részű, kónikus, lefelé kissé ívelten kihajló peremű talptípus lehetett a leggyakoribb (9. kép 1, 4-5.), de előfordul a sima kónikus talp is (9. kép 3.). A talpak felső részét kerek áttörésekkel díszítették. Az egyik példány felső részét párnaszerűen megvastagították (9. kép 2.). Ez a forma, a több hasonló leletegyüttesben is megjelenő, harangos talpak változataként értékelhető. Csőtalpú tálak gyakran tűnnek fel a környező javarézkori kultúrák anyagában. A bodrogkeresztúri kultúra körében fellelhetők ugyan a Remete barlang együttesében előforduló típusok, 55 de megjelenésük igen szórványos és nem jellegzetes. Leletegyüttesünkből hiányzik a bodrogkeresztúri kultúrában legtipikusabb, hengeres talpak előfordulása és eltérő a talpak díszítésének rendszere is. A talpak legjobb párhuzamait a Ludanice csoport anyagában találjuk, ahol a leggyakrabban előforduló harangosodó talpak mellett 56 ritkábban, de megjelennek a kónikus 57 és a gyűrűszerűén megvastagodó felső részű talpak is. 58 A formák egyezése mellett, a díszítés rendszere is hasonló, amennyiben a kerek áttöréseket minden esetben a talp felső részén találjuk. Megjelennek a csőtalpas tálak a BalatonLasinja kultúra leletegyütteseiben is, ahol a rekonstruálható töredékek alapján, elsősorban a harangosodó talpú tálak használata jellemző. 59 A Remete barlangban előforduló kétfülű csészék között alacsony szélesebb, és magasabb karcsúbb változat különíthető el. A súlypont az edény alsó részénél helyezkedik el, a fenékrész szinte észrevétlen átmenettel csatlakozik az edénytesthez. A lendületesen ívelődő fül általában a perem fölé magasodik és az edényfenék közelében csatlakozik a csésze oldalához. A legtöbb példánynál jellemző a fül indításánál megemelkedő perem. //
