Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Barkóczi László: Megjegyzések Valeria 4-6. századi történetéhez : 2. közlemény, Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk 327-350

Ezeket a tűket általában az asztragalosz-minta jellemzi, de ebbe a csoportba kapcsolhatók azok is, ahol megtalálható a poncolt-, a levél-, a vésett- és a szalagfonat-díszítés is. Ugyancsak ebbe a csoportba kell sorolnunk a dísztelen kanálfejű tűket is. Ilyen két asztragalosz mintázatú tű került elő Csákváron a két háború között Marosi Arnold ásatásából, egy későrómai temetőrész sírjaiból. A 6. sz. bolygatott téglasírból - mint Marosi írja a medence tájékán került elő egy 10 cm hosszúságú ezüst tű (7. kép 1). A tű felső harmada asztragalosz mintázatú, feje lapos, egyenes lezárású. A sírban volt még egy kétoldalas fésű, egy borostyán karika és gyöngyök (SALAMON-BARKÓCZI 1970, Abb. 7.) A 17. sz. téglasírból előkerült ezüsttű feje kanálformájú, felső harmada asztragalosz díszítésű. (7. kép 2). A sírban .volt még ezüst- és bronzgyűrű, bronzkarkötő erősen plasztikus kígyófejjel, gyöngy, edény és orsógomb (SALAMON-BARKÓCZI, 1970, Abb. 7). A tű állítólag a jobb kézfejnél került elő. A tokodi későrómai temető 62. sz. sírjából származik egy 14,2 cm hosszúságú kanálfejű ezüsttű (6. ábra 1). Díszítése: kombinált asztragalosz- és levélmotívumok. További mellékletek egy kis, kimondottan keleti származásra utaló granulált, piramis formájú arany fülbevaló (DAVIDSON-OLIVER 1984, No. 83), valamint egy kúpos fejű ezüst hajtű. A nagyméretű, egyenes tű közvetlenül a koponya jobb oldalán feküdt (LÁNYI 1981, 178. Abb. 10). Intercisában, a jól megépített 1184 sz. téglasírból (másodlagos temetkezés) került elő egy 12,8 cm hosszúságú bronztű, felső része kanálfejben végződik, felső harmada asztragalosz mintával díszített (6. kép 2, 3, és 7. kép 3). A váz mellett volt még egy kúpos fejű bronz hajtű (8 cm), gyöngyök és bronz gyűrűk (VÁGÓ-BÓNA 1976, 94. 21 és XLI. t. 6). A hosszú, egyenes tű közvetlenül a koponya jobb oldalán feküdt. Lipp Vilmos még a múlt század végén KeszthelyFenékpusztán, az erődített telephelyről délre 300 sírt tárt fel (LIPP 1886, 137-159). A sommásan közölt leletanyag mellett éppen egy olyan sírt írt le pontosan, ahol egy hasonló tű került elő (LIPP 1886, 146-147). „A sír harmadfél hosszú és két méter széles kifalazott sír volt. Három váz volt benne. Jobbról szálas férfi, balról jóval kisebb nő, ezek között a férfi térde mellett 4-5 éves gyermek váza. A férfinál a későrómai korra jellemző ezüst övcsat és szíjvég, valamint a vállon hagymafejes fibula volt. A női váz bal karján kígyófejes bronz karkötő, az áll alatt díszes korongos fibula, a bal fül helyén kis aranyfüggő, a koponya alatt pedig egy 16 cm hosszúságú ezüsttű feküdt (7. ábra 4). A tű feje kanál formájú, felső harmada asztragalosz díszítésű, középen négyszögletes tag átfúrásokkal és az átfúrásokat összekötő csatornákkal (LIPP 1886, 147. IV. t. 7a, b). A gyermek mellén gombos fejű ezüsttű feküdt, a koponya jobb oldalán csőrös üvegpalack, és egy csontból faragott fej, nyakán bronzszorít óval és vasmaradványokkal". Lipp szerint valamilyen eszköz fogantyúja lehetett. Ugyanebből a sírból származik a már ismert és többször is részletesen tárgyalt ládikaveret is (LlPP 1886, 146-154). A továbbiakban a Lipp által közölt tűknél (LlPP 1886. II. t.) egyaránt megtalálhatók a csákvárihoz, a tokodihoz, az intercisaihoz és a táci tűkhöz hasonló példányok. Kettő kiválik az együttesből. Az egyik, bár a feje kanál formában végződik, nyakán két asztragalosz-minta a vállán pedig gömb van elhelyezve. A másik tű kúpos fejű, nyaka kis kihagyásokkal sűrű körbefutó vájatokkal van díszítve (7. ábra 5-10). A Lipp-féle temetőben egyébként a 4. sz.-i anyag mellett olyan tárgyak is találhatók, melyek Valeria északi részén hiányoznak. A temető valamikor a 4. sz.-ban kezdődött és sokáig volt használatban. Tácon (Gorsium) az erőd területének nagyrésze teljes feltárásra került, és a leletek között több tű szerepel, melyek között néhány asztragalosz mintázatú is megtalálható. Az egyik 14,3 cm hosszú bronztű (8. kép 2, 4), a vége letörött (BÁNKI 1974, 200. No 7.19 ábra 9. és VI. t. 10). A másik bronztű (8. kép 1) hossza 15,5 cm. (BÁNKI 1979, 205. No. 104 VIII. t.). A harmadik bronz tű széles lapított fejű (8. kép 6), töredékes (BÁNKI 1979, 205. No. 109. VIII. t.). Az előbbiekhez kapcsolható egy 11 cm hosszú bronz példány is (8. kép 5J, amely négyszög keresztmetszetű, mind a négy oldalán poncolt díszítéssel (BÁNKI 1978, 192. No. 304. 1. ábra). A leírás szerint az alján valamilyen tok féle volt, de nem valószínű, hogy orvosi műszer lett volna. Egyébként egy hasonló ismert a Lipp-féle temetőből is. Ebbe a csoportba kell még sorolnunk egy sima, díszítetlen, 10 cm hosszú bronztűt is (8. kép 3). Feje visszahajtva valószínűleg a kanálformát utánozza, a vége kissé be van hajlítva (BÁNKI 1978, 192. No. 305. 1. ábra). A táci egyenes tűket a tokodi és az intercisai sírokban talált tűkhöz hasonlóan valamilyen fejfedőn, illetve kalapon viselték. A kanálfejű, asztragalosz mintával díszített tűk, a 6. sz.-ban, a Lipp-féle temető későbbi szakaszában újra megjelentek. De megtalálhatók az erődített telepen belül, a horreum melletti kis temetőben is, a csákvári, a tokodi, az intercisai és gorsiumi kísérő leletektől eltérő együttesekben. A város belsejében, a horreum mellett ilyen aranyozott bronztű (10. kép 1) került elő a 9. sz. sírban, egy kisebb arany lemezzel borított korong alakú fibula társaságában. Vége hiányos (BARKÓCZI 1968, 281, LIX. t. 15). A 30 sz. sír hosszú ezüsttűje (10 kép 2) gyöngysor társaságában volt a sírban elhelyezve (BARKÓCZI 1968, 286. LXVII. t. 12). Ez utóbbinál a vállon négyoldalú kiképzés látható lyukakkal (v. ö. még 9. kép 2). A kis temető 25 sz. sírjában egy 16 cm hosszú sima bronztű (13. kép 5) került elő, mely idegen az előbbiekben említett két darabtól (BARKÓCZI 1968. LXVIII. 1.). Mindezek mellett azonban meg kell említenünk, hogy a temető 5. sz. sírjában 12,4 cm hosszúságú, más 329