Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Barkóczi László: Megjegyzések Valeria 4-6. századi történetéhez : 2. közlemény, Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk 327-350

típusú tű volt elhelyezve (9. kép 1), feje aranylemezzel borítva, gyöngyökkel díszítve, BONOSA felirattal (BARKÓCZI 279. LVI. t. 5.). A sírban volt még két félhold alakú fülbevaló, minden fülbevalón 10-10 akasztó, és 10-10, illetve 20 háromszögű csüngődísz kampókkal. A fülbevalón található akasztók száma és a csüngők száma mindenképpen arra mutat, hogy a csüngők a fülbevaló tartozékai voltak, annak ellenére, hogy ilyenek nyakláncon is megtalálhatók (nyaklánchoz tartozóknak véli: GARAM 1991, 173. Abb. 17, 1). A különféle csüngődíszek egyébként megtalálhatók a keleti fülbevalókon. A sírban a lábnál egy kis egyfülű, római jellegű és anyagú korsó volt elhelyezve (BARKÓCZI 1968, 279. LXVIII. t. 7.) A 6. sz. sírban előkerült 13,5 cm hosszúságú ezüsttű (9. kép 3.) gömbfeje arannyal borítva és kövekkel volt díszítve (BARKÓCZI 1969, 279. LVII. t. 3.). A koponya két oldalán két arany kosaras-fülbevaló látott napvilágot. A sírokban a tűk a jobb vagy a bal vállon feküdtek, egyedül a 25. sír dísztelen bronztűje feküdt a mcllcsontokon, (v. ö. ehhez 9. kép 1-3). A temető sírjaiban egyébként feltűnnek az arany kosaras függők, ezüst korongos fibulák és két esetben megtalálható az ezüst-lemezes övgarnitúra is. Ezek azok a tárgyak, melyek megtalálhatók a Lipp-félc temető késői szakaszában is, de Valeria északi részének temetőiből hiányzanak. Az asztragalosz mintázatú tű tehát tovább él a 6. században is egy másfajta kísérő anyag társaságában, ugyanakkor ezek mellett másfajta tűk is megtalálhatók. Müller Róbert a fenékpusztai erőd déli fala mellett kiásott temető - feltehetőleg ez valamivel későbbi mint a horrewn melletti - 61. sz. sírjából közöl egy bronztűt (10 kép 5), mely a koponyától ÉK-re került elő. A tű felső harmadában megvastagított és négy vájattal díszített, így töredékesen 9,6 cm hosszú. A sírban rossz fenntartású váz feküdt, más leletanyag nem volt mellette. (MÜLLER 1987, 111. 4. kép 71/61). Ugyanebből a temetőből, a 85. sz. sírból származik egy 9,9 cm hosszú, dísztelen bronztű (10. kép 6) melynek egyik vége lapított, a másik hegyes (MÜLLER 1987, 111. 4. kép 71/85). A tű a járomcsonton feküdt. A sírban volt még bronz kosaras függő-pár, gyűrű és gyöngyök. Mindkét tű használatának szerepe azonos lehetett a tokodi és az intercisai sírokban talált tűkével. A cikói avar temető sírjaiban került elő két ilyen jellegű tű. Az egyik 7,3 cm hosszú bronzból - a vége hiányos - a 339 sz. sírból (10 kép 7), a mell közepén feküdt (WOSINSZKY 1894, 70.). A másik gazdagon díszített 16,2 cm hosszú bronztű (10. kép 3-4) a 38. sz. sírban a medencecsont környékén került elő (WOSINSZKY 1894, 43). A MNM gyűjteményében több ilyen ismeretlen lelőhelyű példány található (ltsz: 54. 34. 31 és 56. 1. 23) Ismerve a múzeum régi anyagát és gyűjtési területét, valószínűleg ezek is Valeria tartomány északi részén kerülhettek elő. A tűk gyártása és használata hosszú időn át tarthatott. Láttuk, hogy a későrómai és a 6. sz.-i sírokban egyaránt megfigyelhetők. A cikói avar temetőből (ezek megtalált és később felhasznált példányok) származó ép példány lehet az egyik legkésőbbi, erre utalhat a vésett- és szalagfonat-díszítés. Felvetődik a kérdés, hogy a későrómai kori és 6. sz.-i tűk időben hogy hozhatók össze. Erre a a következőkben még visszatérünk. A város belsejében, Keszthely-Fenékpusztán, a horrewn melletti temetőben - amint láttuk - a tűk a vállon kerültek elő. Ez az idekerült előkelő réteg más ruházatot hordott, és itt a tű azt a szerepet töltötte be, mint a római korban a vállon a chlamysí összefogó hagymafejes fibula. A temető 25. sz. sírjában viszont a dísztelen bronz tű a mellcsontokon feküdt. A tűnek ez a használata feltehetően összefügg a langobard kori szomszédsággal. A tű a langobardoknál is a mellcsonton fekszik, és a horreum melletti temetőben előkerültek a langobard szomszédságra utaló S-fibulák. Érdemes még megjegyeznünk, hogy a vörsi langobard temető 17 sz.-i sírjában - nem messze KcszthelyFenékpusztálól - a hosszú, fejénél átlyukasztott tű (13. kép 1-2) a koponyán keresztben feküdt (SÁGI 1964, 371. XXIX. t. 7). így köze lehet ahhoz a viseleti szokáshoz, mely már a későrómai korban is jelentkezett, és amely nyomon követhető Kcszlhely-Fenékpusztán a déli fal mellett kiásott temetőben is. A kanalas fejű tűk, ha ritkán is, de már korán megtalálhatók sima vagy csavart szárral. A vékony fémből készült hasonló tű pedig már a korai időktől fogva a toilette garnitúrák kísérői voltak. A tű párhuzamait és eredetét tekintve hivatkoznunk kell elsősorban Zoran Gregl dolgozatára (GREGL 1982, 179-194), aki Sisciából meglehetősen nagyszámú hasonló tűt közölt. A szerző a Zágrábi Régészeti Múzeum orvosi eszközeit dolgozta fel - kb. 800 db - és ebből 600 Sisciából származik. A feldolgozásban a legnagyobb csoportot a „szonda" képezi 325 darabbal, melyek között megtalálhatók a kanalas fejű, sima, csavart és asztragalosz mintával díszített tűk is. (A szerző megjegyzi, hogy ezeket nemcsak mint orvosi műszereket használták, hanem más irányú célokra is alkalmazták, így többek között kozmetikai célokra is). Nagyságuk 38 mm-től 187 mm-ig terjed. Nagy részükön nincs patina, ezek a Kulpa folyóból kerültek ki, a többi ajándékozás során került a múzeumba még 1908 és 1912 között. A szerző három rajzos táblán (GREGL 1982, 1-3, t.) közli a kanalas fejű tűk egyes típusait, illetve változatait. A tűk nagyrésze méretben és díszítésben hasonló az általunk közölt tűkhöz. Emonából került közlésre egy kanálfejű, asztragalosz mintázatú tű és egy olyan fibula, melynek a kengyele szintén asztragalosz mintával van díszítve (PLESNléAR-SlVEC 1978, I. t. 5). Plcsniéar szintén Emonában a keresztény épületkomplexum leletei között talált hasonló darabokat 330