Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - R. Facsády Annamária: Az aquincumi terrakotta császárábrázolások 263-272

R. FACSÁDY Annamária AZ AQUINCUMI TERRAKOTTA CSÁSZÁRÁBRÁZOLÁSOK Az aquincumi terrakotta emlékek között sajátos csoportot alkotnak a mézeskalács - crustulum - készítésére szolgáló lepénysütő minták. A mitológiai vonatkozású, általában 10-15 cm átmérőjű agyagkorongok mellett néhány nagyobb méretű darab is ismert. Ezeket nem csupán méretük, hanem - egy eseménysort tükröző - összetartozó ábrázolásuk alapján elkülöníthetjük az emlékcsoport egészétől. Valamennyi minta Aquincum polgárvárosának iparos telepén, az ún. gázgyári fazekastelepen került elő. (1. ábra) Az elsőként bemutatott (1. kép) töredékesen fennmaradt minta átmérője 20,5 cm, képe domború, tehát úgy mutatkozik, ahogy az elkészített süteményen is láthatnánk. Az ábrázolást babérkoszorú keretezi. A mezőben két, tógát viselő férfialak áll egymásnak kezet nyújtva, közöttük a glóbuszt jelképező gömbön sasmadár ül, csőrében pálmaág. A férfialakok mögött egyegy Victoria lebeg, jobb kezükben koszorút, baljukban pálmaágat tartva. E két Victoria külön bélyegzője is előkerült (2. és 3. kép) jelezve, hogy a megkomponált jelenetről többször kellett sütőmintát készíteni. Bár az egyik tógás alak feje hiányzik, a másik ábrázolása egyértelművé teszi, kikről van szó. S hogy semmi kétségünk ne maradjon az ábrázoltak kilétéről, a mintát készítő fazekasmester a keretező koszorú alatt, a férfialakok között 3 sorban bekarcolta a Concordia Augustorum rövidítését, illetve Marcus Aurelius és Lucius Verus nevét. (CONC[ordia] AVGG [M Au]RELI E[t] [Lu]CII). A kézfogás-jelenet jól ismert Marcus és Lucius 161. decemberében és 162-ben kibocsátott érmeiről, ahol ugyanilyen tartásban, tógában áll a két társuralkodó. (4. kép) Az aureuson, sestertius on, dupondiuson és ason egyaránt kivert hátlapon azonban nem szerepel sem Victoria, sem a sas. Utóbbi ábrázolását jól ismerhette a fazekas több consecratios éremről is, Victoria koszorút és pálmát tartó alakját pedig Marcus 166-167-ben kibocsátott érmeiről (5. és 6. kép), de a részletek harmonikus kompozícióvá történt összekovácsolása mesterünk érdeme. (A császárt koszorúzó Victoria alakja feltűnik Marcus egyik 172-ben kibocsátott érmén is, ezt azonban az események menetét ismerve, nem tekinthetjük sütőmintánk előképének.) Az előbbivel megegyező babérkoszorús minta keretezi azt a töredékesen ismert sütőformát is, melynek átmérője 20 cm lehetett. Ugyancsak domború képén ellenségén átgázoló lovast látunk. Szerencsés véletlen, hogy a kompozíció központi figurájának, a vágtató lovas alaknak bélyegzője megmaradt (7. kép), így a lovas figura kilétének pontosabb meghatározása lehetővé válik. A sematikusan göndörített haj és szakáll mind Marcus Aurelius, mind Lucius Verus ábrázolási szándékát mutathatja. Felemelt jobb kezében lándzsát tarthatott. A készítő mester ügyetlensége miatt a vállak szembenézetben látszanak, így az egész felsőtest furcsán kifordult helyzetbe került. Nem tudott megbirkózni mesterünk a képtípus elmaradhatatlan részének látszó lobogó köpeny redőzetének megformálásával sem, a nyaknál tunicaként redőzött ruha szervetlenül folytatódik a vágtázó sebességét érzékeltetni kívánó, csaknem vízszintes, mély vonalakkal tagolt köpenyben. 1 n A görög előképekre visszavezethető heroikus lovas alakja a győztes császár megjelenítéseként előfordul • • 11 • 12 Domitianus és Traianus egy-egy érmén, de gyakoribbá éppen korszakunkban vált. Láthatjuk Lucius Verus 164-165, illetve 166-ban veretett aureusán (8. és 9. kép), de a Marcus-oszlop több jelenetének is szereplője.

13 Az eddigieknél sokkal nehezebb az értelmezése következő darabunknak , amihez erősen töredékes mivolta is hozzájárul. (10. kép) A 18 cm átmérőjű mintán a jelenet negatív formája látható. Az előbbiektől eltérően sima pereme van, de az érmékről jól ismert földvonal jelölését itt is megfigyelhetjük. Jól kivehető a nagy kőkockákból készült négyszögletes emelvény (suggestus). Ennek közepén az ülő alak székének egy darabkája is látható. Teljes egészében megmaradt Victoria lobogó ruhás szárnyas figurája, amint koszorút tart az ülő császár feje fölé. A császár kilétére göndör haja és göndör szakálla utal, de nehezen dönthető el, hogy Marcus Aureliust vagy Lucius Verust kívánta a fazekasmester ábrázolni. A császár mellett álló szakálltalan alakban Commodust vélte a publikáló Kuzsinszky Bálint felismerni, s a darab készítési idejét ennek alapján határozta meg. Az arc elmosódott vonásai alapján azonban ezt nem lehet teljes bizonyossággal állítani, mi több, az arcot mintha rövid szakáll keretezné. Nehezebb a császár előtt álló csoport kilétének a megállapítása. A negatív minta jobb oldalán világosan látszik egy tropeum, mellette pedig három álló, a negatívon balkezüket felemelő figura. Előttük térdelő alak, s a minta közepe táján egy másik arc elmosódott vonásait lehet felfedezni. Az álló alakok testét fedő „pöttyözött" vagy halpikkely-szerü ruha a páncél ábrázolása, a tropeum mellett álló férfi fején pedig bizonyosan római mintájú sisak van. Emelvényen, hasonló tartásban ülő császár ábrázolása jól ismert az érmekről is, mint Marcus 166-167ben vert sestertiusán (11. kép), illetve Lucius Verus 17 163-164-es sestertiusán, ezeken a véreteken azonban 263