Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - R. Facsády Annamária: Az aquincumi terrakotta császárábrázolások 263-272

mindig ott áll a megszemélyesített Liberalitas. A ka­tonák csoportját látva az adlocutio-jelenet ábrázolásá­ra gondolhatunk, ennek pénzen történt megjelenítése azonban sokkal ritkább. Marcus 169-170-ben kibocsá­10 tott sestertiusán. ugyan láthatjuk (13. kép), de a csá­szár katonáihoz mindig állva beszél. Hasonlóan meg­komponált jelenet látható Constantinus diadalívének egyik Marcushoz köthető domborművén. Az álló császárt hallgató katonák páncéljának leegyszerűsített ábrázolását láthatjuk a lepényminta alakjain. Jelene­tünk megtalálható a Marcus oszlop reliefjeinek egyi­kén, ahol a páncélos, sisakos római katonák barbár foglyot vezetnek az ülő császár elé. A katonák páncél­jának jelzése hasonló a mintánkon szereplő „pöttyö­zött", illetve „halpikkely"-ábrázoláshoz ezen a dom­borművön is, s a jelenet kompozíciója i& megegyezik a töredékes ábrázolás alapján csak kikövetkeztethető képpel. A legnagyobb - 22,5 cm átmérőjű - sütőminta tel­21 jes épségben került elő , (14. kép) sőt, az ábrázolt kompozíciónak még két töredékét ismerjük. (A tel­jesebbet lásd 15. kép) Az ábrát három mélyített sima vonal keretezi. Az éremképekhez való hasonlatosság ezen a mintán is szembeötlő, a földvonal jelölése mel­lett a szelvényt germán fegyverek ábrázolásával töltöt­23 te ki a fazekasmester. A kétlovas diadalszekér trope­um díszes diadalíven halad keresztül, a lovakat egy ró­mai katona, esetleg maga Mars isten vezeti. A díszes kocsiban a nézővel szembefordulva Victoria áll, egyik kezében pálmaágat tart, a másikkal a hátrafelé forduló császár feje fölé koszorút emel. A göndör hajú - sza­kállú császárban ismét Marcus Aurelius vagy Lucius Verus arcára ismerhetünk. Bär Marcus 176-ban Ró­mában tartott diadalmenetet a germánok felett aratott győzelemért, mégsem valószínű, hogy a lepényminta a valóságos diadalmenet eseményeit örökítette meg. Amint a triumphális reliefeken is megfigyelhető, az áb­rázolás lényeges elemeit a tradíció határozta meg, s ezek hatása érezhető mintánk kompozícióján is. A dia­dalszekér, az ív, a kocsit vezető Mars alakja, a császár mellett álló Victoria mind ennek szellemében formá­lódott, a kocsi mellett lerogyó barbár, a császár bosszúálló mozdulata azonban nem illik ebbe a sorba. Habár az ábrázolás éremképekkel való hasonlatossága szembeötlő, olyan pénzábrát azonban, amelyikkel pár­huzamba állíthatnánk, nem ismerünk. Csupán az áb­rázolás egyes elemeit találjuk meg az egyes éremhát­lapokon, mint a biga előtt álló katona alakja (16. kép) 97 vagy a diadalkocsit hajtó császár képe . (17. kép) Bemutatott lepénysütő mintáink a császári győze­lem ábrázolásának különböző megfogalmazásai. Vala­mennyi mintán ott szerepel a császárt megkoszorúzó Victoria, a göndörhajú, szakállas császár kiléte sem kétséges portréi alapján. Mintáink részletes vizsgála­tából kitűnik, hogy azokat ugyanaz a mester készíthet­te. Az első két minta azonos keretezése mellett ezt alátámasztja a sas csőrében és a triumphus jelenetnél Victoria kezében levő pálmaágak hasonló vonalveze­tése, a Victoriák ruhájának és a császár köpenyének merev redőzése, valamint a triumphus jelenet Victori­ájának szárnyán és az emelvényen ülő császár előtt álló katonák péncéljának jelölésére szolgáló „pöttyözés". A sütőminták teljes kompozícióit a fazekasmester állítot­ta össze részben az érmekről, részben reliefekről jól ismert motívumok, ábrázolási sémák alapján. Egy-egy kompozícióból több sütőminta is készült, s hogy az egész sorozatra többször is szükség volt, bizonyítja, hogy az eseménytörténet szerint „túlhaladott" ábrázo­lású darabot a sorozat többi példányával együtt talál­ták, s a megkomponálást könnyítő bélyegzőket is meg­őrizték. A birodalmának békéjét megvédő győztes csá­szárok) alakjának megformálása és tudatosítása a pénzek propagandisztikus felhasználása mellett a nagyművészet provinciális szintjén is megtörténhetett. Róma város alapításának 900 (majd később 1000) éves évfordulóját Pannoniában is nemcsak megünnepelték, de az ehhez a mondakörhöz kapcsolható reliefeket, il­9Q letve reliefsorozatokat készítettek. Sütőmintáink kompozícióinak előképeit felismerhetjük a rómavárosi „történelmi reliefek" között, amelyekről másolt minta­könyvek vagy az azokat utánzó mesterek minden bi­zonnyal városunkba is eljutottak, s mesterünket a csá­szári propaganda eszközeként alkalmazott sütemények sütőmintáinak megformázására ihlették. A minták készítési időpontjának megközelítéséhez a két császár egyetértését bizonygató darab nyújthat segítséget. Lucius Verus halála (i. sz. 169.) után a csá­szárok kézfogását értelmetlen lett volna hangsúlyozni. Marcus uralkodása nem szűkölködött olyan esemé­nyekben, amikor császári győzelemre és főleg annak propagálására szükség lehetett. Területünket érintő ilyen esemény volt 168-ban a császárok harcba vonu­lása a germán törzsek támadásai miatt. A békét kérő •0-1 küldöttségekről szóló tudósítások alapján sikereket is érhettek el. Mivel a visszafelé Rómába vezető út során Lucius Verus meghalt, ez az időpont lehetett a győzelem megünnepléséhez készített sütemények min­táinak elkészítési ideje. Victoria segítségére a további események ismeretében nagy szükség volt, mivel a 178. évi támadás következtében maga a fazekasműhely is elpusztult. 264

Next

/
Oldalképek
Tartalom