Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Topál Judit: A pannóniai mázas serpenyőfogókhoz 245-261

TOPÁL Judit A PANNÓNIAI MÁZAS SERPENYŐFOGÓKHOZ Az utóbbi két évtizedben Magyarországon előkerült nagy mennyiségű római leletanyag sem módosítja a tényt, hogy a korai és középső császárkori kerámialeletek között relatíve kevés a mázas áru. Többek között ez is oka lehet annak, hogy e leletcsoport tartósan nem kötötte le hazai kutatóink figyelmét. Kivételt képez Bónis Éva a mázas kerámiagyártás centrumainak kutatásával és Bánki Zsuzsa a Tác-gorsiumi anyag folyamatos és szisztematikus közlésével. Az itáliai mázas kerámiaművesség leginkább a délgalliai műhelyekre hatott, ahol korán elkezdődött a mázas edények készítése. Különösen kedvelték a reliefdíszes nyelű fémserpenyők agyagutánzatait. Ezek Pannoniában, főleg Aquincumban előkerült darabjait ismertetjük a következőkben, néhányukat most először. 1. Serpenyőfogó félkörös lezáródású vége. Anyaga szürke agyag, a máz alatt vastagon élénkvörösre égett. Egész felületén sárgás-zöldesbarna ólommáz, igen jó minőségű, üvegszerűen csillogó, alig kopott. A fogó szélein mindenütt recézett vonalakból álló keret és sokszirmú rozettasor fogja közre az arányosan megmunkált jói kidomborodó női mellképet, amelyet a hajviselet és a fejtetőn lévő félhold alapján Luna-Selénének tartunk. 5 x 1,4 x 0,7 cm. Aquincum, szórvány, Ltsz. BTM Ró 30240. 1. kép. 2. Serpenyőfogó félkörös vége, a nyél egyharmada van csak meg. Szürke agyag. Ábrázolása mint az előbbi darabé. Felületén sárgászöld, kopott ólommáz. 5 x 5 x 1,5 cm. Aquincum, szórvány. Ltsz. BTM Ró 30241.2. kép. . 3. Serpenyőfogó, csaknem teljes egészében megmaradt. Anyaga szürke, közvetlenül a máz alatt vörösre égett. Egész felületén barnászöld máz, mely a kiemelkedőbb részeken barnássárga. Ábrázolása mint az előbbi darabé, de a Luna buszt és a rozetták erősen kopottak. 10,3 x 5,2 x 2,2 cm Aquincum, Gázgyár. Ltsz. BTM Ró 30238.3. kép. 4. Serpenyőforgó vége. Homogén, szürke agyag, közvetlenül a máz alatt is. Felületén barnászöld, üvegszerűen csillogó, de kissé repedezett máz; a hátlapja jobb állapotú, simább. Reliefdísze mint az előző daraboké. 6,5 x 5,5 x 1,4 cm. Aquincum, Papföld, Ltsz. BTM Ró 50576 (Pf 164). 4. kép. 5. Serpenyőfogó vége. Anyaga homogén szürke agyag, a máz alatt néhol vörösre égett. Felületén a máz nem mindenütt egyenletes, fent barnás, lent zöldebb. Előlapjáról a máz sérülés miatt részben lepattogzott, egyébként maga a relief alig kopott. Lelőhelye az előbbiek alapján nagy valószínűséggel Aquincum, Gázgyár. Ltsz. BTM Ró 51880. 5. kép 6. Esztergom (Solva), a Balassi Bálint Múzeum őriz egy, az előbbi öt darabbal megegyező típusú serpenyőfogó-töredéket. Anyaga világosszürke, közvetlenül a barnászöld máz alatt vörösre égett. Az ólommáz helyenként másodlagosan lilára és sötétbarnára színeződött. Sérült, 7,3 x 5,6 x 1,8 cm, Lelőhelye ismeretlen, de nagy valószínűséggel Aquincum. Ltsz. 63.58.4R. 6. kép. 7. Végül ugyancsak az előbbi típushoz tartozónak véljük a tatai Kuny Domokos Múzeumban őrzött, de Szőnyből (Brigetio) származó serpenyőfogótöredéket. Anyaga finom homogén, világosszürke agyag. Felületén alig kopott, selyemfényű, világos barnászöld ólommáz, fent mázcsomó. Széleken körben gyöngymustra-keretben V alakú levélsor, középen elmosódott fej relief. 3,8 x 3,7 x 0,9 cm. Ltsz. Ta K 1212. 7. kép. 8. Formailag ugyan az előbbiekhez, ábrázolás szempontjából azonban új típushoz soroljuk azt a serpenyőfogót, mely a Marcus utáni katonai tábor praetenturájának egyik legénységi épületéből került elő.

10 Az aquincumi darabok közül ez a legépebb; a csésze-rész ívelt kezdeménye mindkét oldalon megmaradt, tanúskodván a nyél és a csésze egybeöntött voltáról. Anyaga finom kékesszürke agyag, a máz alatt néhol vékony vöröses csík. Egész felületét vastag rétegben csillogó, sötét sárgászöld máz borítja. A fogó szélein nagy gömbökből álló gyöngysor dísz fut, középen alig kiemelkedő, dús hajzatú fej reliefje, nagy valószínűséggel Medúzafő, alatta álló, mezítelen, szárnyas (?) gyermek figurája, talán Amor vagy Bacchus. Fogó H: 9, Sz: 4,5 Vast: 1,2 cm. Csésze átm: 17,0 cm. Lelőhely: Budapest, III. Kórház u. 6-12. Ltsz. BTM Ró 89.1. 44.8. kép. 9. Inkább ez utóbbi (ti. Bacchus) ábrázolása látható a másik Brigetioból származó, ugyancsak a tatai múzeumban őrzött töredéken. Anyaga világosszürke, a széleken vörösre égve. Egész felüle—tén-vJlÁgos^zöldessárga ólommáz. Előlapján ap

ró gyöngysor-keretben hét rozetta, középen álló, elmosódott meztelen alak, bal kezében botot (talán thyrsus), jobbjában kancsót tart. A gyöngysor-keretről egy szőlőfürt függ alá, ez utóbbi is valószínűsíti a Dionysos-Bacchus ábrázolást. 6,5 x 4,5 x 1 cm. Ltsz. Ta 712/2. 9. kép. 10. A harmadik, Brigetioból származó serpenyőfogótöredék anyaga szürkésfehér, finom agyag, felületét zöldessárga, üvegfényű máz borítja, köralakú mezőben kilenc rozetta, középen jobbra futó 245