Budapest Régiségei 30. (1993)
TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Topál Judit: A pannóniai mázas serpenyőfogókhoz 245-261
meztelen gyermekelak, szintén Amor vagy Bacchus. 4,9 x 4,2 x 0,9 cm. Ltsz. MNM Római gyűjtemény 78.1893. 210. kép. A többi bemutatandó nyél nem félkörös, hanem a végén egyenes lezáródású típusba tartozik. 11. Nyéltöredék, anyaga finom, szürke agyag, egész felületén sárgászöld máz, mely a a bal felső csücsökbe másodlagosan fúrt lyuk miatt megsérült. Dombordíszei is meglehetősen kopottak: lent jobbra szárnyas Amor, jobbjában edény. Az amorett fölött botszerű tárgy (pedum?), felette elmosódott ábrázolás. A nyél felső részén részben sérült névbélyeg: FECI/VALMAX = fed/Valerius) Max(imus) 11,5 x 5,5 cm. Aquincum, szórvány 16 Ltsz. BTM Ró 30239.11. kép. 12. Ragasztott, kiegészített, jelen állapotában teljes serpenyő, s mint ilyen, tárgyalt anyagunkban egyedülálló. A Győr(Arrabona)-nádorvárosi kora császárkori temető egyik szórthamvas sírjából került elő. Egész felületén kívül-belül világos zöldessárga mázzal vastagon bevonva. A relatíve keskeny nyél felső, kiszélesedő végén két rozetta, vagy inkább stilizált kosszarv látható. A jobb felső sarokban talán lyra, alatta kratér szélén esi- 21 pegető madár, talán holló/varjú vagy kakas. A kratér alatt jobbra álló bakkecske, vagy inkább kos. A nyél két hosszúcsőrű madárfej (talán daru) ábrázolással kapcsolódik az edény pereméhez. M: 6,3, Átm: 13 cm. H: nyéllel együtt: 21 cm, Tá: 8,4 cm. Lelőhely: Győr-Nádorváros, 5. sír. Ltsz. 64. 2.27.12. kép. 13. Végezetül egy aquincumi serpenyőnyelet említünk, mely mindmáig analógia nélkül áll a hazai anyagban. Világos szürkésbarna agyagból készült, felületét nem mázzal, hanem szürke, kisssé fényes bevonattal látták el, mely a mélyedésekben egészen feketés-szürke. A hátlap durván megmunkált, oldalait nedves késsel vágták le. E darab nyilván a mázas serpenyőfogók helyi utánzata, vagyis az utánzatok utánzata. Reliefdíszítése is zsúfolt és meglehetősen koncepciótlannak tűnik: a széleken kettős gyöngysor, kisebb-nagyobb, durva kivitelű bütykök, továbbá jobbra és balra két madár(?). 25 Fent Medúzafő, alatta körben 8 + 1 rozetta. 10,4 x 6,4 x 2 cm. Aquincum, Gázgyár. Ltsz. BTM Ró 30255.13. kép. Felsorolt darabjaink között markánsan elkülöníthető csoportot alkotnak a Luna mellképpel díszített serpenyőfogók (7 db). A Brigetioból származó kisebbik töredék kivételével valamennyi Aquincumban került elő; az Esztergomban lévő, ismeretlen lelőhelyűnek bejegyzett fogó szerintünk - a többi öt, csaknem megegyező példány alapján - aquincumi eredetű és vétel, vagy ajándék útján kerülhetett Esztergomba. Mind a hét példánynál feltűnő az egységes ikonográfia, mely feltétlenül hasonló vagy éppen azonos öntőmintára enged következtetni. S mivel a tárgyak előkerülési helye több esetben bizonyíthatóan Aquincum, kézenfekvő, hogy a készítési centrumot is ott kell keresnünk. Ennek néhány jelét az elmúlt évtizedek kutatásai során valóban sikerült megtalálni, elsősorban különféle típusú mázas edények, illetve mécsesek formájában, pl. a Bécsi úti kora császárkori sírparcelláben, a Laktanya utcai parancsnoki épület anyagában, a Benedek Elek utcai temetőben. Nagy Tibor az Aquincum-polgárvárosban végzett kutatásai során a Basilica ß jelzésű munkaterületen nemcsak mázas táltöredékeket, hanem az ólommáz készítéséhez használt nyersanyagot és kisebb-nagyobb keverőtégelyek darabjait is megtalálta. Mind Kába Melinda, mind pedig Nagy Tibor végső időhatárként a markomann háborúk, ill. a Kr. u. 2. század végét adja meg. Mindezek alapján joggal feltételezzük, hogy a Kr. u. 2. század közepén, ill. a század 2. harmadában a polgárvárosi ún. gázgyári fazekastelepen működött legalább egy olyan fazekas, aki ismerte - magával hozta, vagy átvette - e korai mázastechnikát, és azt a helyi formakinccsel kombinálva rövid ideig alkalmazta is. Hogy e termékek iránt nem volt túlságosan nagy a kereslet - valószínűleg csak egy szűk réteg igényelte - azt a leletek csekély száma bizonyítja. A félkörös lezáródású serpenyőfogók másik csoportját a Brigetioból származó kettő és egy aquincumi darab képviseli. Ikonográfiái alapon véljük összetartozónak ezeket: ugyanis mindháromnál a keretelést képező gyöngymustra a valódi fémedények fogóját utánozza, a mezítelen alak szerepeltetése pedig egyértelműen a dionysosi eszmekörrel hozható kapcsolatba. A két brigetioi darab anyaga és világos zöldessárga máza az ún. Gerhát fazekastelep korai periódusához köthető. Készítője feltehetőleg a kölni műhelyek bronzedényeket utánzó mázas termékeit vette előképül. A leletek csekély száma és szűk elterjedési területe itt is egy rövid ideig, speciális igényt kielégítő és csekély intenzitással dolgozó fazekasmesterre utal. Az aquincumi serpenyőfogó (8. kép) az ásatónő szerint a tábor egyik legénységi épületének Marcus utáni rétegéből került elő. Jóllehet a tárgyat kísérő többi leletet még nem ismerjük, a keltezést elfogadjuk. Miután a szóbanforgó tárgy alig kopott, készítését a 2. század közepére, földbekerülését pedig ugyanazon század utolsó két évtizedénél korábbra nem keltezhetjük. A Győr-nádorvárosi, sírból származó serpenyő valamennyi aspektusával B. Thomas Edit kimerítően foglalkozott. Helyesen ismerte fel, hogy bár formailag a darab az aquincumi és mursai (Osijek-Eszék) VALMAX névbélyegű serpenyőfogókhoz áll közel, mégsem kapcsolható ezekhez a műhelyekhez. Kronológiai szempontból a 2. század közepénél korábbra, jelesül a század első negyedére teszi a tárgy készítési idejét. A temetkezést magát, sőt - relatív kronológia alapján - a temető egyéb mellékleteit figyelembe véve a keltezést elfogadjuk. A műhely hollétére vonatkozóan további, hasonló típusú tárgyak előkerülése adhatna támpontot. Magunk részéről nem tartjuk kizártnak, hogy e galliai hatást és ízlést közvetítő műhely akár 246
