Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Magyar Károly: A Budavári Palota Északi, ún. Koldus-kapujának tornya az újabb kutatások tükrében 57-92

Hauszmann Alajos és Györgyi Géza felismeréseiről van szó,

28 amelyek - többek között - megörökítették egy a Zsigmond király korabeli kapumaradvány „nézet és alaprajz"-át (26., 27. kép). A rajzok szemmel láthatólag „in situ" rögzítették egy kapuzat bélletesen kiképzett szárkő maradványait. A közlemény a leletkörülményekről csak igen röviden, de meglehetősen egyértelműen szól: „ Ugyancsak Zsigmond építkezéseihez tartozik az a várfal is, mely az újabb időben lebontott ún. Zeughaus középfalát alkotta. Ebben a falban megleltük még a régi kapu keretköveit is." Még az ábrák alatt is szerepel magyarázatként: „A régi fegyvertárépület középfalában találták." - Azaz nem kétséges: a „kaputoronyétól K-re is volt még egy kapu. A kapuzat helyén pontosabban azonosítani azon a Hauszmann-féle palotai alaprajzon lehet, amelyen a közép- és törökkori maradványok egy képre vetítve láthatóak a palota 1886-os felmérésével

29 (28. kép). A rajzon, amelyen jól megkülönböztethetően jelölték a meglévő középkori épületeket és az újkori építményeket, a„kaputorony"tól K-re, mintegy 7-8 m-re ábrázoltak egy egytagú - lovas - kaput. (A torony-építmény és e kapu között a rajz még egy É-i irányba kinyúló pillérszerűséget is feltüntet.) Hogy e kapuzat nincs összefüggésben a Zeughaus bejáratával, az biztosnak tekinthető, hiszen tengelye jóval Ny-abbra esik a fegyvertár középső rizalitjáénál. Ezek szerint nem alaptalan a jelölt kapuzatot a felmérési rajzon ábrázolt kapumaradvány feltalálási helyével azonosítani.

30 A felmérési alaprajz egy 2,40 m (!) vastag fal külső síkjában ábrázolja az erősen profilált szárkövet. A külső elhelyezkedés a profilon látható tükörnyílás alapján vehető biztosra. A szárkő a fentiek alapján tehát így a K-i kapu K-i oldalát képezte. - A nézeti rajz a szárkőmaradványok mellett, illetve részben előtt szabálytalan rakású kőfalazatot is ábrázol, ami a kapu egykori elfalazott voltára is utalhat. A rajzok egyike sem ábrázolja sajnos a kapuzat egészét

31 és nem örökíti meg gyalogkapu maradványait sem, de annak megléte azért nem kizárható - talán elfalazva lehetett még ekkor is. Mindenesetre a kaputoronytól K-re és Ny-ra eső kapuk sem irányban sem a toronytól való távolságban nem szimmetrikusan helyezkedtek el egymásra. Figyelmet érdemel, hogy Hauszmann a Ny-i kapu helyét nem a feltárások által körülhatárolt helyen jelzi, hanem attól D-re, az egykori toronyépület DNy-i sarkánál, ahol egy Ny-felé kiugró, meglévőnek jelzett, pillérszerű falazatot ábrázol. Ehhez Ny-felől rekonstruálja a kapu túlsó szélét illetve az északi zárófal feltételezett nyomvonalát Bár utóbbi helyzetében - a feltárások alapján - kétségkívül tévedett, de egy itt elhelyezkedő kapuzat létében valószínűleg nem. Az általa ábrázolt Ny-i pillérszerűség ugyanis irányban megfelelni látszik annak a pillérszerű falmaradványnak, amelyet Gerevich Lászlóék a kortinától D-re tártak fel és közöltek „bejárati falmaradvanyok^kent

32 (29. kép). Mivel ezen utóbbiak a kortinától D-re induló, másodlagos építésű vastag falhoz csatlakoznak, elképzelhető, hogy az idők során az eredeti, az Északi zárófalban nyíló kapuzattól D-re egy másik kaput is kialakítottak, és így a kettő együtt, egy kapuépítménybe vonva működött. - Mindenesetre a „kaputorony" két oldalán meglévő két kapuzat közül a nyugatabbra eső szolgált hosszabb ideig, megérve egészen az újkort, míg a keletebbit legkésőbb a törökkor végéig elfalazták.

33 IV. Az eredetileg „civil" célokat szolgáló kaputorony keltezését illetően a maradványok alapján meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk. Régészeti leletanyaga, mivel egészen az újkorig használatban volt, nem alkalmas erre a célra. Közvetlen környezetében a későbbi bolygatások folytán értékelhető szintek, rétegek nem maradtak fenn. A megmaradt építészeti részletformák (a két élszedéses hevederívsor, két konzol, két élszedéses kő ajtókeret és egy ugyancsak elszedett ablakkeret) sajnos túl tág időhatárok között - XIV-XV. század - voltak használatosak ahhoz, hogy pontosabb keltező értékük lenne.

34 A keleti kapuzat datálásához egyedibb műformát őrzött meg a Hauszmann-féle két rajz. A profil az alábbi tagozatsorból tevődik össze: élszedéssel a külső felületre kihúzó tükörnyílás után lemeztag; lapos köríves hornyolat; körtetag túlsó oldalán lemeztaggal; félköríves nagyívű hornyolat; pálcatag; majd negyedköríves hornyolat. A nézeti rajz alapján különös formában történt a függőleges tagozatok alsó megállítása. Átmenet nélkül egy, a körtetag csúcsához irányított, szabálytalan háromszöget formáló vízszintesnek látszó síkba futottak be. Majd ezek eltűnve a szárkő folytatása a háromszög síkjára merőleges - azaz függőleges - síkkal metsződik bele egy piramistagba, amely az átmenetet képezi a tükörnyílás, illetve az oldalfal egymásra merőleges síkjába. Tudomásunk szerint ilyen lábazati megoldásnak a palota emlékanyagában eddig nincs közvetlen párhuzama.

35 A keretkövet, illetve annak változatát

36 Hauszmannék nyomán - Gerevich László is a Zsigmond-kori formavilághoz tartozónak véli, profilja és piramistagos lábazati megoldása miatt. A fentiek alapján tehát épületünk, amelyet a közvetlen környékén lévő épületekhez való nagyságrendi viszonyai miatt talán nem túlzás palotának nevezni, eredetileg a polgári városrészben álló, XIV-XV. századi építmény lenne, s később - Zsigmond-korában - csatolták volna a királyi palotához, illetve annak védelmi rendszeréhez. A keltezés második részét azonban a K-i kapu kávakő közvetlen formai analógiája híján

37 és az alább részletezendő okok miatt nem tartjuk teljesen meggyőzőnek. V. A torony, illetve palotaépület környékére és vele együtt az egész városra vonatkozó első ábrázoló forrás a Schedel-krónikából származik (30., 31. képek). Hitelességét különösen a városra vonatkozóan - sokan vitatják,

38 de a királyi palotára nézve általában elfogadják. Tény azonban, hogy a palota részleteit valóban igen aprólékosan örökítette meg.

39 így afelől sem lehet kétségünk, hogy az 1470 előtt készült eredeti felvételen a palota északi lezárását pontosan örökítette meg Wolgemut, a rajzoló. Az ábrázolásról pedig világosan leolvasható, hogy a határ akkor a kutatás által Friss-palotaként, illetve Zsigmond király nagy palotájaként azonosított épület E-i fala vonalában húzódott™ Ettől É-ra a rajzon üres térség nyílik kanyargó úttal, amelytől É-ra és K-re különböző épületek- szemmel láthatólag polgári lakóházak - állnak. Közöttük egy É-ról D-re kiszélesedő tér utcával, amely a keletebbre lévő 60