Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Engel Pál - Lővei Pál: Két töredékes sírkő a Margitszigetről 49-56

nem közöl, az általa említett család a középkori Magyarországról, tudomásunk szerint, nem ismert. A sírkőnek a BTM anyagában egy további töredéke is nagy valószínűséggel azonosítható (7. kép). Ez a bal hosszoldal kerettöredékét mutatja, drapéria lehulló részletével.

18 Az azonos keretméret (10,5-11 cm), a hasonló betűnagyság (6,5-7,5 cm), a gótikus majuszkulák végeinek fúróval történő (ritkán eló'forduló) hangsúlyozása, a keret vésett vonalainak azonos faragási technikája (rovátkolása), a keret síkjában folytatódó mezó' lapos domborművű, rajzos ábrája az összetartozást szinte biztossá teszi, bár a törésvonalak nem illeszkednek (8. kép). Ennek a töredéknek a lelőhelyét nem említi a leltárkönyv, de egyszerre leltározták be a Margitszigetről 1949-ben beszállított többi faragvánnyal. A múzeumba szállításról írt jelentés is említ a halábrázoláson kívül „ruharedő"-t is.

19 A drapériarészlet minden bizonnyal a sisaktakaró hátulsó, leomló vége. A sisak mögött „púpszerűen" kitüremkedő takaró közeli párhuzamát jelenti a más összefüggésben már említett, tornagörgői Bebek-sírkő sisakot fedő kendője. A faragványon olvasható felirattöredék: AGE (a magister valamelyik nyelvtani alakja lehet.) A címerábra hasonlósága és a származási hely vélhető azonossága valószínűvé teszi, hogy a két tárgyalt sírlap ugyanazon család két tagjának sírját fedte. Mindkettő igen gondos kőfaragó munka, stílusuk azonban a közel egyidejű keletkezés ellenére is erősen eltér egymástól. Az 1368as évszámát nagyvonalúbb formaképzés, lendület, domborműszerűbb kialakítás jellemzi, a másik töredék rajzosabb, részletezőbb, merevebb. Figyelmet érdemel az eltérő betűtípus - éppen az 1360-1380 közötti két évtizedben zajlott le a magyarországi sírkőfaragási gyakorlatban a gótikus majuszkuláról a minuszkulára való áttérés.

20 A hal, mint címerábra nem túl gyakori a magyarországi heraldikában.

21 Közismert, hogy az Ákos nemzetség egyes családai, így a Bebekek és a Csetnekiek sisakdíszében szembeforduló, koronás női mellkép található, kétoldalt nyakához illesztve egy-egy, félkörben felfelé hajló hal feje. A pajzs ábrája azonban a fennmaradt emlékeken kettőskereszt, ráillesztett tollakkal - ezt a magyar kettőskeresztes címer átvételének tekinti címertani irodalmunk, feltételezve, hogy az eredeti nemzetségi címer ábrája a hal volt.

22 A két sírkő az eltérő sisakdísz alapján (és az évszám, felirattöredék alapján) nem köthető a Bebekekhez. Egyetlen olyan családról van tudomásunk, amely pecsétek (1380,1402) tanúsága szerint - nagyjából a vizsgált időszakban - hol jobb-, hol balharánt elhelyezett, felfelé néző halat szerepeltetett címerében (9. kép) és ez a Poháros 8. kép. A második sírkő rekonstrukciós rajza. Abb. 8. Rekonstruktionszeichnung des zweiten Grabsteines. 9. kép. Poháros Miklós 1380. évi pecsétje (1) és Szaploncai Poháros Osvát 1402. évi pecsétje (2). Abb. 9. Siegel des Miklós Poháros aus dem J.

1380. (1) und Siegel des Osvát Szaploncai Poháros aus dem J.1402 (2). család.

23 Ők megfelelnének annak a képnek is, amelyet az 1368-as évszámú sírkővei kapcsolatban már vázoltunk, miszerint a halott(ak)ban a király udvartartásának a bárói körökhöz közel álló tagját (tagjait) kell látnunk. Az azonosítás szempontjából azonban áthidalhatatlan problémát jelent, hogy a Poháros család ismert leszármazási táblájába egy 1368-ban elhalálozott és egy további, nagyjából ugyanekkor elhunyt családtag nem illeszthető be. Az Anjou-kor prozopográfiai anyagát áttekintve csupán egyetlen személy jöhet szóba az 1368-as évszámú sírkő „gazdájaként": Domokos fia Miklós mester pilisi ispán, akit Nagy Lajos 1366. évi nevezetes kiváltságlevelén, amellyel II. András szász privilégiumát (az ún. Andreanumot) megerősítette, az ország 24 világi bárója között sorolnak fel.

24 Ismereteink róla nem túl bővek. Először 1347ben bukkan fel relatorkent egy királyi oklevélen, amely a Cegléd melletti Erkesbuda eladományozását tartalmazta. 1348-ban mint vitányi (Komárom m.) királyi várnagy és a Szolnok megyei Túr (ma Mezőtúr) és Varsány (Tiszavarsány, a mai Rákóczifalva mellett) királyi falvak offici53