Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Engel Pál - Lővei Pál: Két töredékes sírkő a Margitszigetről 49-56

álisa azaz tiszttartója engedélyt nyert Lajos királytól arra, hogy a lengyel határon, a Sáros megyei Dukla-hágónál elterülő Dubnafő erdőségben két falut telepítsen, s ezekre eleve örökjogú adományt kapott. Az oklevelet 1353-ban megerősíttette Lajossal, aki ekkor vitányi várnagynak, túri officiálisnak és udvari lovagjának címezte. (A telepítésből a jelek szerint nem lett semmi, a kérdéses erdőség - mint még sokáig lakatlan terület - később Makovica várához tartozott.) Az udvar tagja volt 1355-ben is, amikor ismét relatora Lajos egyik oklevelének. 1363-ban visegrádi várnagyként említik, utoljára pedig az említett 1366. évi oklevél méltóságsorában mint pilisi ispán és visegrádi várnagy fordul elő.

25 A sírkövön olvasható halálozási dátum - 1368. december 18. - tehát lehetett az övé. Az azonosításnak nem mond ellent a magnifiais cím sem, amelyet a felirat tartalmaz. A XIV. században ez jog szerint kizárólag az ország báróit illette meg, de egy magánjellegű felirattól természetesen nem várható el, hogy tökéletesen igazodjék a hivatalos címhierarchiához. Az ispánok általában nem számítottak ugyan az igazi bárók közé, de azért még a nagybírák kancelláriájában is előfordult, hogy megadták nekik a magnificus címet.

26 Nem hivatalos emlékekben még inkább szokás volt ez, néha meglepően kevéssé előkelő körökben.

27 Domokos fia Miklós sírkövére tehát akár ő maga, akár örökösei bátran rávésethették a magnificus jelzőt. Feltevésszerűen meghatározható Miklós mester családja is. Miklós ugyan a leggyakoribb keresztnév a XIV. században, de - az ismert családi címerektől különböző címerábrát is figyelembe véve - csak egyetlen megfelelő rangú családot ismerünk, amelynek genealógiájában ekkortájt Domokos fia Miklós található. 1380-ban találkozunk először az 1472-ben kihalt, Szolnok megyei Vezsenyi család első közelebbről ismert tagjával, Domokos fia Miklós fia Lászlóval, aki utóbb Mária királynő asztalnokmestere (1383-1386) és udvari lovagja (1391) volt. Mária és Zsigmond adományaiból jelentős vagyont szerzett Veszprém megyében és neki tulajdonítható a nagyvázsonyi vár építése.

28 Apjáról, Vezsenyi Miklósról biztosan csak annyi tudható, hogy 1358-ban Vezseny birtokosa volt.

29 Véleményünk szerint ez az a Miklós, akiről fentebb szó esett s akinek az 1368. évi sírkövet tulajdonítottuk. Biztosabbat akkor fogunk tudni, ha valahonnan előkerül egyszer a Vezsenyi család eddig ismeretlen címere. Ha fenti hipotézisünk megáll, akkor a másik, azonos címerű sírkő tulajdonosa nemigen lehet más, mint Vezsenyi Domokos fia Tamás mester. O nyilván Miklós testvére volt, de létéről mindössze egyetlen adat (1366) tanúskodik.

30 Természetesen nem lehetetlen, hogy ő is viselt valamilyen tisztséget Nagy Lajos udvarában, erre azonban eddig nincs semmi bizonyíték. A feltételezések igazolását elősegíthetné a sírlapok újabb töredékeinek előkerülése. Ilyen lelet - a legutóbb előkerült és ehhez a kis tanulmányhoz kiindulópontként szolgáló töredékre gondolva - az egykori ferences kolostor teljesen feltártnak korántsem mondható területén folytatandó újabb ásatás során nagyon is elképzelhető. JEGYZETEK 1. Irásné Melis Katalinnak tartozunk köszönettel azért, hogy a faragványra felhívta a figyelmünket. A darab egy bejelentés nyomán került a BTM Középkori osztályának gyűjteményébe (ltsz. 86.610.1), mérete: 64x62,5 cm. 2. Ltsz. 999 (csak a kövön lehetett halványan olvasni, a leltárkönyvben ezt a számot eredetileg üresen hagyták és később is csak ceruzával jegyezték be, hogy „sírkő".) Mérete: 59x49 cm. 3. Ltsz. 929 és 949. Méretek: 54,5x57 cm és 72,5x44 cm. 4. Ltsz. 1027. Mérete: kb. 42x42 cm. 5. A jobb és a bal itt és a következőkben mindig heraldikai értelemben értendő. 6. A Póló bárból került elő a 929. és 1027. leltári számú faragvány. A sírkőtöredékeket Zakariás G. Sándor főjegyző bejelentése nyomán szállították be a múzeumba más faragványokkal, így egy XIII. századi falpillér-darabbal együtt: BTM Adattár, Archív igazgatási iratanyag, Középkori osztály iratai. 1949. V. 2., 1949. V. 6. A volt főhercegi nyári lak lebontásakor előkerült, gótikus sírkőtöredékeket említi: Genthon /., Magyarország műemlékei. Bp. 1951. 87; Zakariás G. S., Budapest (Genthon /., Magyarország művészeti emlékei 3.). Bp. 1961.183. 7. Az első adat a „közönséges" i, o, u, c stb., a második a nyújtott l, p, m, h stb. betűk méretét jelenti. 8. Ausztria szinte egész területén elszórtan, valamint Bajorország és Ausztria határán, Salzburgtól a Salzach és az Inn mentén sűrűbben harmincnál több olyan síremléket ismerünk a XIV. sz. elejétől a XVI. sz. elejéig (igaz, hogy a hazainál sokkal többet számláló emlékanyagban), amelyen a sisak a nézővel szembefordul. Ezek között akad egy-két olyan, ahol több címerpajzs fölé helyeztek egyetlen sisakot, ebben az esetben az ábrázolási forma logikus. A maradék harminc emléken a sisakdísz 12 esetben bölényszarvpár, 6 esetben széttárt számypár, két esetben szárnypár közé helyezett oroszlán, egy-egy esetben két felemelt kar, keresztbe tett pálcák és sarkain liliommal díszített rombusz, öt esetben magas süveg. Ezek közül egyedül a süveg oldalnézete egyezik nagyjából az elölnézettel, itt tehát mindegy, hogy milyen a sisak beállítása. A szárnypárnál jól ismert az oldalnézeti formais, ez azonban heraldikailag eltérő motívumnak számít (nem szokták a kettőt váltogatni). A többi esetben, vagyis az emlékek több mint ötven százalékánál a sisakdísz csupán szembenézetből értelmes ábrázolásából logikusan következik a sisak szembenézete is - még akkor is, ha szarvak vagy feltett karok esetében azokat oldalra néző sisakok fölött is szokás volt ábrázolni, lényegében a „legjellemzőbb felület elve" többnézetű szerkesztésmódjának megfelelően. A magyarországi pecsétek vizsgálata hasonló képet mutat. Szembenéző sisakkal találkozni a Bebek család több tagjának pecsétjén, amelyeken két, felhajló hal között koronás női mellképet ábrázol a sisakdísz, az Újlaki és aRaholcai család azonos, sisakdíszében széttárt sasszárnypár között koronás női fejet ábrázoló pecsétéin, valamint a Ludán nemzetségbe tartozó Födémesi Szobonya családnak a sisakdíszben bölényszarvpárt feltüntető pecsétéin. Olyan sisakdíszekről van tehát szó mindegyik esetben, amelyek határozottan szembenézetűek. Azonban még ezeknél a családoknál is ismert oldalra néző sisak. Az említett pecsétek: Kont Miklós nádor, 1358: Művészet I. Lajos király korában 1342-1382 (kiállítási katalógus). Székesfehérvár 1982. 351 (249. sz.); Bebek István országbíró, 1364: u. o. 352 (252. sz.); Bebek György királynéi tárnokmester, 1380: Bécs, Haus-, Hof- und Staats54