Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

tuk a XII. sz. végén épült templom Ny-i falának alapozását. A jelenlegi, XVIII. sz.-i kereszthajóban feltártuk a középkori templom többször átalakított szentélyét. A XII. sz.-végi félköríves szentélyzáródás alatt előkerült egy korábbi, szabályos félköríves falrészlet, amelyről feltételezhető, hogy egy korábbi, kerek templom K-i része volt. A középkori hajó D-i oldalán XV. sz.-végi bontási réteget találtunk, amely csatlakozott az alaprajzában ma már rekonstruálhatatlan későgótikus szentélyhez. A XVIII. sz.-i teljes átépítés során a középkori hajót és a tornyot teljes egészében megtartották, a szentélyt viszont járószintre bontották. Ezt követően különböző időszakokban a templom belső terében tégla kriptákat építettek, ezeket azonban nem tártuk fel. Folytattuk a templom D-i oldalán az Árpád-kori kerítőfal kutatását, de újabb részleteket nem találtunk az újkori sírok között. Irásné Melis Katalin XVI. (Árpádföld) - Tímár utca 1988-ban ABC áruház építésével kapcsolatban feltártuk az itteni, nagy kiterjedésű, túlnyomó részében már elpusztult Árpád-kori temető 72 sírját. A sírok túlnyomó része melléklet nélküli volt. A mellékletes sírokban bronz és ezüst bordázott lemezű S-végű hajkarikák voltak. Két gyermeksírban fluorit (másnál ametiszt) gyöngyökből és aranyozott üvegpaszta gyöngyökből álló nyakláncot találtunk. A feltárt temetőrészlet korát a kora Árpád-korra (XI-XII. sz.) tesszük, megállapításunkat alátámasztják azok a sírok, amelyeket XIII. sz.-i cserepekkel betöltött hulladékgödrökkel bolygattak meg. Irásné Melis Katalin XX. Soroksár - Várhegy-dűlő Egy nagy kiterjedésű őskori település maradványai felett a középkori Kerekegyháza falu feltárását kezdtük meg az autópálya építését megelőző leletmentéssel. A Gyálipatak D-i oldalán emelkedő, magasabb dombháton a szántóföldön megközelítőleg 800x600 méteres területen találhatók cserepek a felszínen. Az autópálya nyomvonala a falu becsült területének kb. 5%-át semmisítette meg, elpusztult 13 Árpád-kori és 7 későbbi lakóház, műhelyek, házak közötti kemencék, gabonásvermek, tároló és szemétgödrök, az árokrendszer részlete. Összesen 76 középkori objektum. A későközépkori falurészlet jórészt már a szántással, talajcserékkel megsemmisült, ezért a leletmentés megkezdése előtt a bolygatott humuszt változó vastagságban géppel lehordattuk. Már az eddigiekből is látszik, hogy Kerekegyháza hasonlóan az alföldi Árpád-kori falvakhoz, laza szerkezetű, nagy kiterjedésű település volt. Legkorábbi részleteit még nem ismerjük, de feltételezzük, hogy ez a falu a honfoglaláskorban keletkezett, s talán hosszú évek ásatásaival meg is találjuk az első házakat. Ugyanis az ásatás helyszínétől nem messze előkerült egy magányos, honfoglaláskori női sír, ami azt sugallja, hogy a közelben lehet a temető és az első falu is. Az 1987. évi feltárás eredményeiből kiderült, hogy a XII. sz. végére a falu településszerkezete már többször megváltozott. A feltárt házak, kemencék és gödrök egy részét olyan régészeti leletekben gazdag hulladékkal töltötték fel, amelyben III. Béla király (1172-1196) rézpénzei is előfordultak. A szeméttel feltöltött romos házakról pedig megállapíthattuk, hogy azok egy részét korábbi vermekre, árkokra, kemencékre építették, amelyek vagy az építkezés idején, vagy már korábban is használaton kívül voltak. A falu alaprajzát nem ismerjük. A kutatott területen a lejtős domboldalakon a vízmosások között mindenütt voltak épületek. Az egy helyiségből álló, lépcsőslejáratú, félig földbeásott lakóházak egyik sarkában helyezkedett el a kemence. A kemencéket különféle technikával építették, voltak egyszerű, vagy karóvázra tapasztottak, de voltak kőből és agyagkoloncokból építettek is. Gyakran letapasztották a kemence előterét, a ház padlóját pedig lesározták. Gyakran körbetapasztották az ágasfás, szelemengerendás tetőt tartó gerendák előre kiásott helyeit és a cölöpök környékét. A házakat és a kemencéket ugyanazon a helyen többször megújították. A mindennapi élelem készítésére szolgáltak a házak közötti szabadtéri tüzelőhelyek, ahol ágasfákra akasztott bográcsokban főtt az étel. A házaktól távolabb álló szabadtéri kemencékben is sütöttek-főztek, de itt tartósították szárítással, aszalással a raktározandó élelem egy részét is. A falu szélén, a vízhez közel helyezkedtek el az edényégető kemencék és a kovácsműhely. Ez utóbbiak kemencéit a közel két méter mély előtér homokfalába vájták, és a nagyobb hőhatás elérése céljából a kővázat vastagon tapasztották. A lépcsős lejáratú kovácsműhely tetejét vastag facölöpök tartották. A megújított műhelypadlón lóállkapcsot találtunk, amely talán a műhely pusztulása után az oromzatról esett ide. A későközépkori házak elhelyezkedése nagy vonalakban sem követi a korábbi rendet. Az Árpád-kori, kőkemencés kovácsműhelynél figyelhető meg, hogy a későbbi időszakban is kovácsműhely épült ide és csak a XIV. század elejétől kezdtek egyszerű lakóházakat építeni a helyére. A későközépkori házak csak annyiban térnek el a késő-Árpád-koriaktól hogy a négyzetes, kemencés lakóhelyiséghez félig szabad, könnyebb építőanyagokból álló traktust csatlakoztattak. A kemencés helyiség tapasztott padlójával szemben csak lejárt, döngölt a járószintje, amely tele volt cölöp- és karólyukakkal, kormos hamus mélyületekkel, tapasztott fenekű munkagödrökkel. A lakóhelyiségekben kemencék voltak, sárból tapasztva, fenekük cserepekkel borítva. A családok egy helyben való lakását bizonyítja, hogy a házhelyeken számtalan kemencemegújítás, áthelyezés figyelhető meg. Úgy tűnik a XIV. sz.-i házakban ovális kemencék voltak, s később a szemeskályhákkal téglalap alaprajzú hasábos felépítésű kemencéket állítottak. A későközépkori házak között is voltak szabadon álló sütő-főző-aszaló-kemencék. A domb legmagasabb pontján épült fel a falu gótikus temploma, körülötte a későközépkori temetővel. A falut újabb adatok előkerüléséig a XIV. sz.-i oklevelekben feltűnő Kerekegyháza faluval azonosítjuk, amely a XV-XVI. sz. fordulóján néptelen pusztává lett. Irásné Melis Katalin 249