Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

XX. (Soroksár) - Haraszti út 40-42. Szigetszentmiklós - Udülősor 1990-ben tervásatás keretében megkezdtük a középkori Szentdienes falu feltárását. 1991-ben folytattuk a kutatást. A Duna-parton a terület legmagasabb részén előkerült egy kisebb alapterületű, középkori támpilléres fallal körülvett földesúri lakóház. A falu építményeiből XIII. sz.-i szabadonálló kemenceegyüttest, két XIII. sz.-i és két XIII-XIV. sz.-i lakóházat tártunk fel. A falu temploma és a temető helye is ismert. Irásné Melis Katalin XXI. Csepelsziget-FŐvárosi Vízműtelep Az „MO" autópályát összekötő Hárosi Dunahíd hídfőjénél egy őskori telep objektumai között későközépkori, XVI. sz.-eleji lakóházak pusztultak el a terület építkezésre való előkészítésével. A falu házaiból, gazdasági épületeiből már semmit sem tudtunk feltárni, csak néhány leletszegény hulladékgödröt és két gabonásvermet találtunk. Az 1. sz. gabonásveremben azonban igen nagy mennyiségű konyhai hulladék, háztartási szemét volt. A XVI. sz. legelejére tehető leletegyüttesbcn a korszak szinte valamennyi edénytípusa, vaseszközök és rendkívül nagy mennyiségű állatcsont volt. Irásné Melis Katalin XXII. (Nagytétény) - Háros u. 6. Az új 6. sz. főközlekedési út nyomvonalán leletmentést végeztünk a középkori Csőt falu területén. Előkerült egy különösen nagy méretű, XIII. sz.-i földház, körülötte szabadon álló kemencével, szabadtéri tüzelőhellyel, hulladékgödörrel. A ház Ny-i végét elvágta a későbbi falut körben határoló nagy árok, amelynek több részletét is feltártuk. Az árokrendszer eddigi megfigyeléseink szerint a XV. sz. első felében, közepén szűnt meg, és nincs összefüggésben a közismert középkor-végi Csőt faluval. Irásné Melis Katalin Szigetszentmiklós - Fővárosi Vízműtelep A szigetszentmiklós-üdülősori régészeti lelőhely déli végén, a Vízmű 6. kútja körül egy őskori telepen végzett leletmentéssel feltártuk az itteni XIII. sz.-i falurészlet, és fazekastelep 46 objektumát. A legjelentősebb lelet egy karóvázas, sövényfonatos falszerkezetű lakóház volt. A házhelyek között szabadtéri kemencék, nyílt tüzelőhelyek és füstölőgödrök voltak. Az egyes házhelyek között vízlevezetésre is szolgáló határárkok voltak. A lakóépületek felhagyása után fazekas telepet létesítettek a területen, 6 kagylószántó és 15 agyagkitermelő-gödröt találtunk. A XIII. sz.-i építmények közé a XVIII. sz. elején temetőkápolnát építettek, a sírokat kerítőfal vette körül. Tanulmány: XIII. századi falu és fazekastelep Szigetszentmiklós határában (Kézirat). Irásné Melis Katalin Az „MO" autópálya nyomvonala egy már korábban ismert őskori lelőhelyen halad át. Az 1988-1989-es leletmentés során az őskori település objektumai között egy kora-Árpád-kori (XI-XII. sz.) falu 5 háza, árkai, gödrei és egy szabadon álló kemencéje került elő. A házak nagyjából két sávban, eléggé szabályos alaprajzi elrendeződésben helyezkedtek el. Mind az öt ház méretei, építésmódja, belső berendezése alapján azonos típusba sorolható, és beilleszthető a magyar kora-Árpád-kori falusi földházak sorába. A szigetszentmiklósi házak majdnem négyzetes alaprajzúak, egy-egy oldal 320-300 cm hosszú. Tájolásuk az uralkodó széljáráshoz igazodik, ÉK-DNy-i irányú. A tetőt tartó szelemengerendát a házak két szembenlevő oldalába ásott ágasfa tartja. A cölöplyukak a házfal síkjából kiöblösödnek. A cölöplyukak helyenként többszöri megújítást mutatnak. A kemence - tüzelőhely - a házak valamelyik sarkában állt, az elhelyezésük nem volt egységes. A kemencék nagyon rossz állapotban maradtak meg. Agyagba rakott kövekből, vagy csak egyszerűen kövekből épültek. Alaprajzuk a ház sarkához idomult, téglalap alakú volt. A házak belsejében a keményre taposott padlón munkagödröket és különböző méretű kisebb karólyukakat találtunk. Az árkok a házak közelében, a ház legközelebbi falával párhuzamosan futnak a Duna felé. Felmerülhet, hogy nemcsak vízlevezető árkok, hanem a házak közötti kerítést, határt is jelzik. Az egyetlen szabadon álló kemencét az 1. árokra építették, ezért feltételezhető, hogy a falu egy későbbi periódusába tartozik. A feltárásból kevés, de annál jellegzetesebb régészeti leletanyag került elő. KoraÁrpád-kori edénytöredékek, néhány csonteszköz, és különféle állatcsontok. Irásné Melis Katalin Törökbálint - Kukorica-dűlő 1991 folyamán az „M0"-ás autópálya törökbálinti, l/A. szakaszának nyomvonalán leletmentést végeztünk. Fenti lelőhelyen, melyet eddig mezőgazdasági területként hasznosítottak, a feltárás során több középkori objektumot találtunk. Előkerült egy szabadon álló, agyagból épített kemence. Felmenő falai a talajmunkák során megsérültek, így teljes magassága nem rekonstruálható. Szája K-felé nyílt, alján nagyobb megszenesedett fadarabokat találtunk. Tőle délre egy nagyméretű, hozzávetőlegesen K-Ny-i irányú téglalap alaprajzú, részben földbe mélyített középkori épület nyomaira bukkantunk. Bejárata D-felé nyílt. Betöltésében több, vízszintesen bekarcolt vonaldíszes cseréptöredéket, egy keresztalakú fenékbélyeges darabot, valamint egy vassarlót találtunk. A DNy-i sarokban fél pár agancs volt, részben sérült állapotban. Az ÉK-i sarokban megtaláltuk az agyagfalú kemencét, annak hamus gödrével együtt. Szája dél felé nyílt. Bontáskor kiderült, hogy a kemence alját 4-szer megújították, többször úgy, hogy az alsó részt a sárga agyagba rakott lapos kövek képezték s ezen alakították ki a kemence agyagos égőterét. Az épület K-Ny-i irányú tengelyében 3 cölöplyukat találtunk. A 250