Budapest Régiségei 29. (1992)
JELENTÉSEK - Magyar Károly: Ásatások a Budavári Palota területén és annak északi előterében 1982-1991 között 109-115
haladó sorrendben: 86/2; 86/3 (részben a 75/9. helyén); 87/3 (részben a 75/4, 76/6, valamint a XIV. és XV. sz-ú gödrök helyén); 87/8; 87/9 (részben a 75/3, a 76/5. szelvények és kisebb részben a VII. pince helyén); 87/6 (részben a 76/3m és a 76/7. szelvények, illetve a II. és XIII. gödrök helyén); 87/7 (részben az 1972/A. jelű szelvény helyén). Bár a rétegviszonyok szelvényenként változóak voltak, 86/2-tól a 87/9-ig terjedő' részében a középkori használatból származó feltöltődési rétegek felett egy kőporos, sziklatörmelékes és kevert humuszos rétegekből álló planírozó feltöltés volt észlelhető. A feltöltődés D-ről É-ra vékonyodott. (Ez a terep ilyen irányban is meglévő emelkedésén túl sajnos a modem tereprendezéssel magyarázható, vagyis a réteg É felé felhúzódó végét leborotválták.) Megjegyzendő, hogy a fenti szelvényeinkkel a Ny-i várfal belső oldalát már nem érhettük el, mert ide 2-2,5 m vastagságban - a várfal teljes mélységéig - betonból belső köpenyfal épült. A Hunyadi-udvaron folytatott kutatások mellett néhány kisebb tisztogató munkát és régészeli megfigyelést végezhettünk a Szárazárokban és az ettől D-re eső területen. 1983-84-ben került sor az árok a hídpillérektől K-re eső mintegy 6-8 m-es szakaszának kitakarítására - gépi úton. Itt mindössze annyit sikerült megfigyelni, hogy az árok alját 1,20-1,50 m vastagságban szürkésbarna, tömött, agyagos-iszapos réteg fedte, benne elsősorban késő középkori kerámiával. E réteg felett, részben belepréselődve, köves epületomladék van. (Vastagsága a zsaluzótám miatt nem volt megállapítható.) A rétegekből számos idomtégla került ki, valamint nagyobb építészeti kőtördelékek, többek között hatalmas konzolok kerültek ki. Az árok D-i oldalán lévő patkótoronyról az építési munkák során derült ki, hogy falaiban ezt is gerendaváz erősítette. Ettől D-re egy K-Ny-i közmú'árok ásása során sikerült az Árpád-kori városfal és a nyugati támpilléres várfal között húzódó ún. Anjou-kori fal egy vízkifolyó nyílását megfigyelni. Más építési,árokásási munkák során az Anjou-fal és a nyugati támpilléres várfal közötti terület feltöltési viszonyaiba sikerült bepillantást nyerni. Jellemző volt itt is a sziklatörmelékes, kőporos és a humuszos, illetve kevertföldes feltöltési rétegek váltakozása - csakhogy itt ez 8-10 m vastagságban volt észlelhető. A rétegekből értékelhető leletanyag nem került elő, leszámítva egy a berétegződés tetejébe vágott törökkori gödör anyagát. Csikós udvar Csikós udvarnak nevezzük az egykori Ny-i falszorosnak az újkori palota „F" épületétől (az Ybl Miklós tervezte Ny-i szárny, amely ma az Országos Széchenyi Könyvtár épülete) E-ra eső részét. A terület már történetileg két részre oszlott: egy északi és egy déli részre. A kettő között egy „osztófal" húzódik K-Ny-i irányban, rajta egy az É-D-i összeköttetést biztosító kapuval, amelyet a szakirodalom ÉNy-i vagy Arányi-kapuként emleget. Az osztófaltól D-re eső részen - az osztófal közvetlen környékét leszámítva - gyakorlatilag nem volt ásatás sem a korábbi, sem az általunk vizsgált időszakban. Itt a tevékenységünk legjobb esetben is csak megfigyelésre korlátozódott. A térség közepe táján hatalmas, kb. 5x 10 m alapterületű és kb. 6 m mély gödröt ástak ki (1983) tüzivíztároló céljára. Ezzel lényegében itt minden régészeti összefüggést megsemmisítettek. Az egyetlen megfigyelésként adódott, hogy Ny-felé igen vastag feltöltődés alakult ki az idők során. A területet Ny-ról lezáró várfal egyes részleteire a helyreállítás kapcsán ástak rá. így kiderült, hogy a fal az osztófaltól D-re csak mintegy 7 m-ig követhető nagyjából az udvarnak megfelelő szinten, ettől D-re viszont az udvar szintjétől kb. 7 m mélységig visszabontották, nyilván az újkori palotaszárny építésekor. Megfigyelést végeztünk az udvarrészt K-ről határoló falnál is. A várfalnak az osztófal és az F-épület közé eső részét három támpillér tagolta. Ezek közül a középső viszonylag jó állapotban maradt, míg az északabbiknak csak az alsó lábazati és csekélyke felmenő része bukkant elő az építési munkák során (4. kép). Mindkettőnél a lábazat fölötti rész sarkait az ún. „púpos-köves" armírozás erősítette. A harmadik, déli pillérnek már csak a lenyomata volt észlelhető a várfalon. 4. kép. Támpillér „púposköves" lábazattal a Csikós-udvar D-i részén, mellette újkori falazatok. Abb. 4. Strebepfeiler mit Buckelquadern auf der S-Seite des Csikós-Hofes. Több lényleges régészeti feltárás folyt az osztófal és az Arányi-kapu környékén. Az e területen korábban félbehagyott feltárás itt is építési munkákhoz kapcsolódóan indult meg újra. Közműárok nyitása során ezek egy részét kisebb kutatóárokként használtuk fel (84/4, 84/5). Jelentősebb kutatások azonban csak 1986-ban kezdődtek. 112
