Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Magyar Károly: Ásatások a Budavári Palota területén és annak északi előterében 1982-1991 között 109-115

2. kép. Késő középkori út a Palota északi előterében. Abb. 2. Spätmittelalterliche Straße im nördlichen Vorfeld des Palastes. állhatott; elpusztulása után betöltésébe még több török kori gödröt vágtak. A 83/5. árokhoz csatlakozó utolsó 83/15. jelű szelvényben még egy, valószínűleg egykor az utcáig kifutó, pince DNy-i sarkát sikerült feltárni. É-i oldalát az újkori istálló É-i fala vágta el. Az utóbbi által okozott bolygatás miatt a pince lerombolásának korát nem tudtuk pontosabban meghatározni. A 83/5-höz kapcsolódó szelvényeken túl, tőlük délre a palota északi zárófala felé ásott 83/16. és 83/17. számú szelvényekben csak újkori részleteket tudtunk tisztázni, egy szelvényt pedig (83/18.) csak éppen elkezdtünk. Ugyanitt a korábbi 81/7-ben folytatott kutatások során egy török kori (de még a barokkban is használt) ágyúkamra vagy kazamata bejáratát tártuk fel, alatta egy korábbi török gödörrel. A Szent György tér DNy-i sávjában a további kutatásokra csak az istálló még álló maradványainak bontása során kerülhet sor. Hunyadi udvar Hunyadi-udvarként emlegetjük a középkori palota északi előudvarának, az újkori palota A és B épületszárnyától Ny-ra eső részét. E helyütt a kutatások zöme az általunk vizsgált időszakra már lezajlott, így az ásatások főleg az elmaradt területek tisztázására, a korábbi feltárások befejezésére és hitelesítésére irányultak, kiegészítve az építési földmunkákhoz kapcsolódó megfigyeléssel. A fentieknek ellent mondva korábban ismeretlen, jelentős objektum - egy az Árpád-kori városfalhoz épült ház kétszintes pincéje - került elő a terület D-i részén. (83/19; 84/2; 84/3; 84/6. szelvények) (3. kép). A „kettős pince" érdekességét az adja, hogy eddig ez a második, illetve harmadik ilyen ismert mélypincés megoldás az egykori déli városrész területén feltárt házmaradványok között.

3 (A mélypincék megléte a város északabbi részén gyakorinak, sőt tipikusnak mondható.) A pincés épület tehát a telek végében épült. A felső pince bejárata K-re, az utca felé nézett, akárcsak a belőle nyíló mélypincéé. Utóbbiból 3. kép. A „kettőspince" a Hunyadi-udvaron. Abb. 3. Der „Doppel-Keller" auf dem HunyadiH of. szellőző kürtő vezetett az Árpád-kori városfal és a későbbi nyugati város- illetve várfal közötti zwingerbe. A pincék betöltésében a XIV. sz. végi, XV. sz. első harmadából származó anyag dominált.

4 E betöltést azonban két nagyméretű török kori gödör is átvágta. Ugyancsak jelentősebb sziklába vágott objektum került elő vízcsőfektetés során az udvar északabbi részén, a korábban kibontott 80/6-os pincétől Ny-ra. Az itt ezután kialakított 87/1. szelvényben végül egy nagyobb méretű, de amorf alaprajzú sziklagödör kontúrjai bontakoztak ki. Bár az objektum méretei alapján akár pince is lehetett volna, de szabálytalan formája, az alapján vastagon meglévő kőporos sziklatörmelék - valószínűleg visszahányt meddő - alapján inkább kőfejtő gödörnek tarthatjuk. Ezt támasztja alá, hogy a gödör szélén sem felmenő falra, sem tetőzetre utaló nyom (habarcsmaradvány, gerendalenyomat vagy cölöplyuk) nem került elő. A betöltés felső szemetes rétegeinek kevés és atipikus anyagát előzetesen átnézve egyelőre csak annyit állíthatunk, hogy középkori. Valószínűleg a fenti objektumhoz hasonló célokat szolgálhatott az a sziklagödör (vagy eredetileg esetleg kisebb barlang?), amelynek egyes részleteit a „kettős pince" és a korábban feltárt 80/2. jelű pince között lehetett megfogni egy kisebb 83-as szondában és a 87/4. és 87/5. szelvényekben. Sajnos nagyobb részét egy újkori pincelejáró pusztította el. Betöltésére itt is a sziklatörmelékes és humuszos rétegek váltakozása voltjellemző, de semmilyen értékelhető anyag nem került napvilágra. A fentieken túl az udvar Árpád-kori városfalig terjedő részén két szelvényt nyitottunk egyes felületek tisztázására (86/1. és 87/2.), amelyekben két kisebb Árpád-kori szemétgödröt és egy agyaggödör (másik fele a 87/1-ben) sikerült feltárni. Ezentúl befejeztük néhány korábban elkezdett objektum, illetve szelvény bontását (7^/4-es verem, XIII. sz-i anyaggal; a 80/2-es pince sziklafeneke, a bontáskor használt ékek nyomával; a 81/12. agyag járószintjei és egy K-Ny-i, feltehetőleg telekhatárt jelölő karósor maradványaival.) Módszeresen végigkutattuk az Árpád-kori városfal és a Ny-ra lévő támpilléres várfal közötti zwingert, részben a rétegviszonyok tisztázása, részben a korábbi ásatások hitelesítése végett. Az általunk nyitott szelvények D~ről É-ra 111