Budapest Régiségei 28. (1991)

TANULMÁNYOK - Kalicz-Schreiber Rózsa: A Somogyvár-Vinkovci kultúra dél-északi irányú közvetítő szerepe a korabronzkorban 9-43

16. Tarnazsadány, Heves megye. Csontvázas sírban találták a jellegzetes kettős kónikus testű, alacsony nyakú, aszimmetrikus fülű, karcolt díszekkel ellátott korsót, mely a Nemzeti Múzeumba került (18. kép 1). 17. Budapest, XIV. Szentmihályi út. Magányos csontvázas sírban találták a jellegzetes kettős kónikus testű, alacsony nyakú, aszimmetrikus fülű díszítetlen korsót (18. kép 2). Kulturális besorolása a tarnazsadányihoz hasonlóan csak közvetett tipológiai párhuzamok alapján történt meg, s a Makó kultúra leletének tulajdonította Kalicz Nándor. Erdélyben a Sebes- és a Fekete-Körös völgyében több barlangban is felfedezték a korai bronzkor leleteit.

68 A barlangokban emberi csontmaradványokkal, koponyákkal sok edényt ill. edénytöredéket találtak. Sőt, még nyéllyukas rézbaltára is rábukkantak (19. kép 2). Mindezek alapján jogos a találó feltevése, hogy a barlangokat nem a köznapi életben használták, hanem különleges, valószínűleg kultikus rendeltetésük volt. A kerámia egységes típust képvisel (19. kép 1-17). P. Roman Rosia csoport néven foglalta össze a bihari leleteket és először a Glina III-Schneckenberg kultúrával hozta őket kapcsolatba. Újabban a Cotofeni, a Somogyvár—Vinkovci, a Makó és Nyírség kultúra hatásait fedezte fel ebben a kulturális egységben a Glina III-Schneckenberg kultúra mellett. Három barlangban is találtak aszimmetrikus fülű edényeket, amelyek mind a három típust képviselik. Velük együtt számos olyan korsótöredék is felszínre került, amelyeknek ugyan nincs aszimmetrikus fülük, de alakjuk azonos azokéval. J. Emődi a korai Nagyrév kultúra körébe sorolja a barlangi leleteket. Ez azonban nem fogadható el, mivel a Nagyrév kultúra nem terjedt el Erdélyben. A rokonság a leletanyaguk között azonban kétségtelen. Talán erőteljesebb a párhuzamosság a Nyírség kultúrával. A barlangi leletek korát a magyarországi korai bronzkor I-II. fordulójára, főleg azonban a korai bronzkor II. fázisára (KB II) keltezhetjük. 18. Calatea, barlang, Sebes-Körös völgye, Románia.

74 A barlangi leletek között egy aszimmetrikus fülű edényt is közölt Pétre Roman (19. kép 4). 19. Galaseni, barlang, Sebes-Körös völgye, Románia. Az egyik leggazdagabb barlangi lelőhely, ahon- * nan négy aszimmetrikus fülű edény vált ismeretessé J. Emődi közlésében (19. kép 1., 3., 5.). 20. Izbucul Toplitei, barlang, Fekete-Körös völgye, Románia. A csontmaradványok között nemcsak aszimmetrikus fülű edény, de nyéllyukas rézbalta és arany „Noppenringek" is előkerültek. 21. Ivánka pri Nitra, Szlovákia. Kultúrához nem köthető csontvázas sírban találtak egy jellegzetes aszimmetrikus fülű korsót (18. kép 7) és egy bögrét (18. kép 8). Az előbbi a tarnazsadányi és budapesti példányhoz hasonló. A kis bögre korai bronzkor I-II. fázis leletei között is rendelkezik párhuzamokkal. 22. Menin, Morvország. Csontvázas sír leletei között volt egy nagyméretű aszimmetrikus fülű edény. Alakja megegyezik a fentebb bemutatott korsókéval, de a nyakhajlatban ülő kis fület két oldalról l-l hasonló kis fül kíséri (20. kép 15). A síregyüttest J. Ondracek a fiatalabb zsinórdíszes kerámia körébe keltezte. A leletek (20. kép 13-18) sok rokonságot mutatnak a Harangedény-Csepel csoporttal. 23. Morkovice-Slüany, Morvaország. Az előzőhöz hasonló díszített, aszimmetrikus fülű edény (20. kép 8). Ugyancsak l-l kísérő kis füle van a nyakhajlatban. A fiatalabb zsinórdíszes kerámia körébe sorolják ezt is más edénytípusokkal együtt (20. kép 1-12). Azért is feltűnőek ezek az ismertetett edények, mert többször hangsúlyosan magányos csontvázas vagy hamvasztásos sírokban, halomsírban is, vagy, ami a legfigyelemreméltóbb, kultikus temetkezéseket tartalmazó barlangokban fordulnak elő. Nagyobb ásatások során azonban települési helyeken is megtalálták őket. A különleges edényforma — nem számítva a rézkori előzményeket — a sírokban és a telepeken jellegzetes korai bronzkori környezetben található. Elsősorban, mint láttuk az edények ismertetésénél, a Somogyvár— Vinkovci kultúra és a késői Vuőedol kultúra együtteseiből ismerjük az aszimmetrikus fülű edényeket, de megvannak a Makó kultúra, ill. a korai Nagyrév kultúra környezetében is, bár — ez is egyik jellegzetesség — nem lehet őket mindig pontosan keltezni, meghatározott kultúrához kötni. A Glina-III-Schneckenberg kultúra délkeleti területén még ismeretlenek az ilyen edények, de más hozzájuk kapcsolódó jellegzetes kerámiatípusok gyakorisága alapján, továbbá a bihari barlangok meglepő leleteiből következtetve, várható előkerülésük Erdély délebbi részén és talán az Al-Duna vidékén is. Az ismertetett edénytípus megjelenése Budapest környékén és a Marostól északra eső területen kronológiai és történeti kérdéseket vet fel. Északi területünkön: a Tisza-vidéken, a Sebes- és Fekete-Körös bihari szakaszán, a Budapesten, Tarnazsadányban és Szlovákiában előkerült leletek kulturális besorolása még nem egyértelmű. Úgy látszik több esetben is, mintha a Makó és a korai Nagyrév kultúra fordulójára, a két kultúra átmeneti időszakára lennének keltezhetők, ill. a Makó és a korai Nagyrév kultúrában is, vagyis két időrendi horizontban is előfordulnának. A több helyen is hozzájuk kapcsolódó idegen csontvázas temetkezési rítus (a bihari barlangokban is) egyedi jellegüket hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy délen, délnyugaton és késő Vuőedol és a Somogyvár—Vinkovci (beleértve a Belotiő csoportot) kultúrába tartoznak e különleges edények. Feltehetően az Észak-Balkán területe volt a kiindulópontja egyfajta dél-észak irányú diffúziónak, amely esetleg emberek beszivárgásával is együttjárt, akik a csontvázas temetkezési módot is magukkal vitték olyan területekre, ahol abban az időben vagy közvetlenül megelőzően a hamvasztás volt általános (Makó-Kosihy-Caka kultúra területe egészen Erdély nyugati részéig). A kerámia tipológiai ismérvei között említettem azt a jellegzetességet, hogy a kárpáti korai bronzkor egyik alapját képező Vuőedol kultúrára a magas nyakú füles korsók nem jellemzők. Ugyanez (talán tradíció) érvényesült a Kárpát-térség középső nagy részét elfoglaló Makó-Kosihy-Caka kultúra kerámiájában is. A magas nyakú korsók előfordulása kivételnek számít és ezek nem is alkotnak határozott típust. Ezzel szemben a So13