Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Településtörténeti adatok a III. ker. Perc utcából származó egyiptomi kőemlékhez 139-142

zóan a 235-239-ig terjedő házszámok (az utca északi oldalán, ott, ahol az ásatások is folytak) és néhány négyszázzal kezdődő szám található, de 206-os nem. A régi állapot szerinti 206. számot az összeállítás a Fő tér (régi neve: Városház tér) területére lokalizálja. A levéltár anyagában található forrás a 206. számú házat a Praefectorats Haus-szal azonosítja. Ez az egykori jószágigazgató háza, melyet az 1780-as évek végén létesítettek, az 1850-es évek elején építkezések folytak benne, s a mai Fő tér 4. számú műemlékházzal azonos. A jószágigazgatói házhoz egészen közel helyezkedett el az uradalmi tiszttartó háza a Polgár utcában, az 1730-as évektől. Erről a házról írta Townson angol utazó 1793-ban, hogy „igen szép gyűjtemény", ahol a falban rengeteg feliratos római kő volt látható. Fröhlich Róbert , majd Kuzsinszky Bálint , az aquincumi kőemlékek sorozatának publikálói több olyan darabot írtak le, melyek lelőhelyeként a jószágigazgató, a tiszttartó, majd az elöljáróság épülete szerepelt. Ezek a kövek nyilván Óbuda különböző pontjairól, elsősorban a közelben állt legiostáborból kerülhettek ide, melyeket az elöljárók összegyűjtöttek és megőriztek, hiszen ekkor még Óbudának nem volt múzeuma. Érdekes, hogy az 1780-ban nálunk járt Domenico Sestini nem tesz említést ezekről a „gyűjteményekről" , pedig utazását ő maga az „antiquario" jelzővel illeti. Arról, hogy itt egyiptomi kőemléket őriztek volna, nincs tudomásunk, hacsak nem a már említett, 1850-es évek eleji átépítésnél került volna elő. Schiller János leletbeszolgáltató személyéről annyit sikerült megtudnunk, hogy ház nélküli zsellér volt Óbudán, de neve szerepel az 1852-es szőlődézsma-ősszeírásban. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a kő értékét, bárhonnan is került elő, felismerte volna; talán megbízásból cselekedett, amikor azt a Nemzeti Múzeumba vitte, esetleg éppen a jószágigazgató megbízásából. Ma már nem tudjuk megmondani, hogy az ellentmondás az utcanév és a házszám között honnan ered, még az sem kizárt, hogy a nemzeti múzeumi tisztviselő félrehallotta Schiller János szavait, s 236 helyett 206-ot írt, s akkor valóban elképzelhető, hogy a már említett Perc utcai római kori maradványok helyéről származik a kő. A műkereskedelemből való származást a beszolgáltató társadalmi helyzete miatt nem tartjuk valószínűnek. Kutatásaink megkezdésekor azzal a reménnyel fogtunk munkához, hogy sikerül egy régi lelőhelyet és egy modern ásatás adatait egyeztetve történelmi következtetéseket levonnunk, de végezetül csak azzal a tanulsággal lettünk gazdagabbak, hogy kritika nélkül a régi feljegyzéseket nem fogadhatjuk el, s ingatag topográfiai adatokra nem alapozhatunk további felépítményeket.

24 Rövidítések AÉ Archaeológiai Értesítő, Budafeltárása és műemléki bemutapest tása. BpR XXIV. 1976.11-26. BpR Budapest Régiségei Póczy 1977 Póczy K.: Ásatási beszámoló. DissPann Dissertationes Pannonicae RFüz 20.1977.20. Dobrovits 1943 Dobrovits A.: Az egyiptomi kulPóczy 1983 Póczy K.: Az aquincumi katonatuszok emlékei Aquincumban. város utcahálózata és fontosabb BpR XIII. 1943.47-68. épületei a II. és ni. században. Gál 1979 Gál É.: Óbuda helyrajza a hóAÉ 110 (1983) 2.263. doltság végétől a XIX. sz. közeRFüz Régészeti Füzetek péig. TBM XXI. 1979.105-151. TBM Tanulmányok Budpest MúltjáMahler 1900 Mahler E.: Egyiptomi emlékek ból Ó-Budáról. BpR VII. 1900.170Wessetzky 1961 V. Wessetzky: Die Ägyptischen 171. Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Nagy 1935 Nagy L.: Az aquincumi múmiaEtudes Préliminaires aux Relitemetkezések. DissPann Ser. I. gions dans l'Empire Romain. I. 4. Bpest. 1935. Leiden, 1961. Póczy 1976 Póczy K: Az aquincumi legiosWessetzky 1989 Wessetzky V.: Isis és Osiris Pantábor és katonaváros romjainak nóniában. Bp. 1989. Jegyzet 2. 3. 4. Mahler 1900, 170-171; Dobrovits, 1943; Nagy, 1935; Varga: Szépművészeti Múzeum, egyiptomi kiállítás. Bpest, 1974.15-16.; Wessetzky, 1961.13; Wessetzky, 1989.39. Magyar Nemzeti Múzeum, Cimeliotheca 67/1852. Mahler 1900,170-171. Dobrovits 1943. 5. Nagy 1935.27. 6. Alföldi A.: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. Századok LXX (1936) 35. 7. Bertalan V-né: A középkori ásatások—kutatások története Óbudán. BpR XXIV (1976) 34. 8. Póczy 1976.17. 9. Póczy 1977.20. 140