Budapest Régiségei 27. (1991)
ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Településtörténeti adatok a III. ker. Perc utcából származó egyiptomi kőemlékhez 139-142
PETŐ MÁRIA TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ADATOKA III. KER. PERC UTCÁBÓL SZÁRMAZÓ EGYIPTOMI KŐEMLÉKHEZ Jelenleg a Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállításán látható az a múlt század közepén Óbudáról előkerült, mészkőből faragott óegyiptomi ál-ajtótöredék (Ltsz.: 51.2141.; mérete: 33 x 22 cm), mellyel a kutatás e század eleje óta több ízben is foglalkozott. (1. kép) A lelet 1852-ben került be a Magyar Nemzeti Múzeumba, a leltárnapló bejegyzése szerinr Schiller János hozta és a Perc u. 206. számú házból került elő, építkezésnél. Mahler Ede, a kőemlék első publikálója közű a feliratot és annak értelmezését. A négy sorból álló töredék első sorában az „élet" ( c nh) jel négyszer ismétlődik, a második jelcsoportban az „adni" (dj) ige himnemű szuffixumos 3. személyű alakja látható. Az alatta lévő három sor mindegyikében a „tiszteletreméltó" (jm3hw) jelcsoport olvasható. A szöveg töredékes volta miatt nehezen értelmezhető, ezért Mahlert is elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy mikor és hogyan kerülhetett ez az óbirodalmi kőemlék Óbudára. Két elképzelése van erre vonatkozólag. Először az, hogy talán még a római korban, vagy — amit ő valószínűbbnek tart — egy óbudai polgár emlék gyanánt hozta ide. Dobrovits Aladár e tárggyal foglalkozva elképzelhetőnek tartja, hogy egy Isis-szentély díszei közé tartozott, — azaz római kori idekerülése mellett foglal állást. Nagy Lajos, az egyiptomi vallási elképzelésekkel összefüggő aquincumi múmiatemetkezéseket tárgyalva 5 , a kő római kori bekerülését tételezi fel, ugyanígy nyilatkozik az általa idézett, Alföldi András tollából megjelent cikk is. Alföldi arra gondol, hogy Aquileia közvetítésével juthatott Aquincumba, ahol az egyiptomi vallás követőinek egy csoportja élhetett a későrómai korban. A kőemlék előkerülési helyének pontos meghatározása a mintegy 15 éve megindult nagyszabású óbudai ásatások során vált ismét jelentőssé. A Perc utca és a Fényes Adolf (1990-ig Magyar Lajos, ma Kiskorona) utca sarkától a Lajos utcáig terjedő területen (Perc u. 1-13), a középkori klarissza kolostor romjai alatt nagy méretű római épületeket találtak. Mivel a középkori objektum ez esetben műemléki bemutatásra került, a római kori rétegek teljes feltárására nem volt lehetőség. Póczy Klára, a római kori épületek kutatója kísérletet tett arra, hogy a régebben előkerült óegyiptomi kőemléket és a díszes római épületet összefüggésbe hozza. Magyarán szólva, a kérdés lényege az, hogy a Perc utcai kő előkerülési helye azonos-e az itt folytatott feltárásokéval, s ha igen, ennek alapján — bár erős fenntartással — lokalizálhatunk-e ide egy aquincumi Isisszentélyt. Meg kell jegyeznünk, hogy az óbudai szanálások megindulásakor az igen rövid Perc utcában csak 15 ház állt, ezért a 206. sz. ház megjelölést elírásnak tartottuk. Megtekintettük az eredeti bejegyzést a Nemzeti Múzeum régi leltárkönyvében, itt világosan és egyértelműen 206. sz. szerepel, tehát a lelet első publikálói az előkerülési helyet pontosan adták meg. A probléma megoldására Óbuda múlt századi topográfiája, házszámozási rendszere adta meg a választ. Gál Éva e témáról készített tanulmányában írja , hogy Óbudán 1774től alkalmaztak házszámokat, s e házak számozása egytől kezdődően folyamatosan történt: a mai Kiscelli utca és a Magyar Lajos utca sarkán kezdődött, onnan haladt Dél felé egészen Óbuda határáig (ez a mai Nagyszombat utca), majd az utca keleti házsorán vissza, utána a Mókus utcán újra lefelé, ezt követően a Lajos utca keleti házsorán Észak felé egészen a kastélyig, majd a Korvin Ottó (ma: Szentlélek) téren és a Lajos utca nyugati házsorán folytatódott. 1785-ben az utolsó a 682. számú ház volt, az a Pacsirtamező (1990ig: Korvin Ottó) utca délkeleti végében állt. Ez a házszámozási rendszer mindvégig, a három város (Buda, Óbuda, Pest) egyesüléséig érvényben maradt. 1826ban átszámozás történt, akkor az utolsó házszám a 751. sorszám. Az 1861-es Varásdy Lipót-féle felmérés után a város települési arca a 20. század közepéig változatlan maradt. 1838-ban az árvíz után Óbudán is nagy újjáépítés kezdődött, többségében jobbágy- és zsellérházak épültek. Gál Éva a Perc utcáról a következőket írja: „Minuten Gasse —, a minutia latin szóból származik, apró árukkal kereskedő zsidók laktak itt." A Varásdy-féle térképen azonban a Perc utcában — bár kétszázzal kezdődő házszámok vannak — a 206-os szám nem szerepel, noha ekkor már közel tíz éve a kőemlék ilyen lelőhelymegnevezéssel került a Nemzeti Múzeumba. Kutatásokat végeztünk Budapest Főváros Levéltárában, hogy az óbudai birtoklisták, adóösszeírások alapján a Perc utca házaira, valamint a leletbeszolgáltató Schiller János személyére vonatkozóan adatokat kaphassunk. Kneidinger András 1760 körüli óbudai térképén a Perc utca környéke már beépített területként szerepel, viszont a nemzeti múzeumi leltárkönyvi bejegyzés kimondottan házépítésről beszél. Megengedhető, hogy rongálódás (pl. árvíz) miatt, vagy bővítés céljából végeztek itt a múlt század közepén valamiféle építkezést. Az 1882-ben kiadott helyrajzi összeírás felsorolja az egyes utcák régi (a Varásdy-féle térképen szereplő) és az új, korabeli házszámait. A visszzautalásokban a Perc utcára vonatko139
