Budapest Régiségei 26. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Simon Sándor: 17-18. sz. fordulója időszakából való török puska restaurálása 357-371

SIMON SÁNDOR 17-18. SZ. FORDULÓJA IDŐSZAKÁBÓL VALÓ TÖRÖK PUSKA RESTAURÁLÁSA I. Rövid áttekintés művelődéstörténeti szempontból a török kovás puskákról A törökök a puskát általában tüfenk-nek nevezik. A puskákat a törökök gyalogos csapatai használták legfőképp, ezeket „tüfenkdzsi "-nek vagyis puskásoknak nevezték. III. Szelim szultán idejében a tüzéreknél minden ágyú mellé még tíz gyalogos („tüfenkdzsi") is tartozott, de megtalálhatók a puskások a szultán testőrházicsapatában is, melyeket „bosztandzsik"-nak neveztek. Azokat a török puskákat melyek kovakővel működnek „csakmak-tüfenk"-nek nevezik. A régebbi típusokat, melyek nem kovakővel, hanem kanóccal gyújtották be a lőport „fitiUi tüfenk"-nek nevezték, mely kanócos muskétának felelt meg. A kanóc helyét a 16— 17. sz.-ban a kova foglalta el és az ezzel felszerelt puskákat általánosan „csakmak-tüfenk"-nek vagyis csiholó puskáknak nevezték. A kovás puska részeinek török elnevezése: A cső „ború" vagy „csubuk", az ágyazat „kanduk", a lakat „csakmak", az irányzék „nisan", a célgömb „nisangah", a töltény „fisek" vagy „fisenk", a tölténytartó „fiseklik", a töltővessző „tüfenk csubugu" elnevezést kapta. A lőporserpenyő, melybe a finom lőport öntik, melyet a kovakő szikrája begyújt „baruthane"-nek, a gyulyukat, amelyen keresztül a lőporserpenyőbe elhelyezett finom lőpor beég a csőbe „ijne"-nek, vagy „igne"-nek nevezik. A csőfoglalvány karikát „csemberli"-(abroncs)nak mondják. A puskák és általában a fegyverek díszítésénél a következő műkifejezéseket használják: Ha a csőben bélyeg van beütve, mely a mester nevével vagy jegyével van ellátva akkor ennek neve „namli", vagyis megnevezett, jelzett, ha csak mesterbélyeg van beleütve akkor „tamghali" a cső neve. Azok a puskák, melyek csapatok számára készültek, el vannak látva az arzenál bélyegzőjével, kis körte alakú jel van benne, és ezen belül „imtihan" szócska, melynek jelentése megvizsgáltatott. A csövön lehet ezüst vagy arany berakás (tausirozás). Az ilyen díszítést „gümüs" vagy „altau kakmá"-nak nevezik. Hasonló kifejezésekkel élnek az ágyazat díszítésének megkülönböztetésénél is. A díszesebb puskák kétféle díszítéssel készültek arany, ezüst vagy réz berakásokkal. Ezek neve „szedef-kakma" berakásos munkát jelent. Ha azonban a díszítés nem berakott munka, hanem faragás vagy vésés, akkor azt „kalemkjari" szóval különböztetik meg, ami megfelel a mi kivésett kifejezésünknek. A berakásos a legelterjedtebb, ha ezt még gyöngyházberakással is kombinálják, akkor ezt ,,szedefkjari"-nak nevezik. A gyöngyházak közötti aranyból, ezüstből, vagy rézből készült virágdíszítéseket „csicekli"-nek nevezik, mely a török „civi" vagyis szegecs szóból ered. A vert ezüst díszítéseket (lemezkéket) „szitulá"-nak nevezik a készítők. Előfordul, hogy a puska agyát selyemszövettel, ezt „kemkha"-nak, vagy bársonnyal, ezt „kadifehsiláh"-nak nevezik. A bársony színe lehet piros vagy sötétkék. A bársonyon előfordul arannyal fonott paszomány szerű díszítés vagy arany hímzés. A fonott szalagdíszítéseken kis bojtok is előfordulnak apró korall gyöngyökkel, az ilyet „paftalar"-nak nevezik. A puskák szereléséhez tartozik a lőporszaru, „barut bojnuzu" és a tölténytartó „fiseklik" melyet már fentebb említettem. A puskalakat, a „tüfenk csakmaji" a puska elsütő szerkezete önálló egysége a puskának, azt szintén díszíteni szokták, arany vagy ezüst berakással (tausirozással). A török fegyverkovácsok bélyegei és nevei: A puskákon a készítésre vonatkozó bélyegek a csövön és a puskalakaton szoktak lenni. Jelen esetben a puskalakat kakasán és a serpnyőfedőt összekötő lemezen az ezüsttel berakott felületen található. Ez a lakatszerkezetről készült fotón jól látható. A bélyegek formája általában kör vagy hosszúkás négyzet és ezen belül található a név. Ezeken a bélyegeken található nevekből sok esetben nem lehet megállapítani a készítőjét, többnyire Ali, vagy Mohamed, Haszán, Húszéin, Juszuf stb. általános nevek találhatók, hogy miféle Ali vagy Mohamed, ezt megállapítani nagyon nehéz. A fegyver korára valamelyest lehet következtetni az írás modorából. A név mellett ritkán évszám is található, ebben az esetben nyilvánvalóvá válik a fegyver kora. A fegyvereken találhatunk még sokkal kisebb ferde négyszög, hosszúkás téglaalakú vagy körte alakú beütéseket, melyekben sokszor Allah nevének kezdőbetűi találhatók. Ezeknek a bélyegeknek nagy része nem tekinthető mesterjegynek, hanem csak talizmánjegynek, mely a törököknél és araboknál nagy szerepet játszik. II. A tárgy adatai, leírása A puska a 17-18. sz. fordulójáról való. 1967-ben bizományi áruházból való vásárlás útján került a Budapesti Történeti Múzeumba, sajnos eredetére és tulajdonosára vonatkozó adatokat nem tudunk. Leltári száma: 67.1.1. Hossza: 1020 mm Csőhossz: 775 mm Csőfarnyúlvány: 65 mm Űrméret: 15 mm Balkáni puska, spanyol kovás szerkezettel, melynek fő jellemzője a kívül fekvő rugórendszer. A szerkezet az ún. szerszámlemezre van felépítve. Jól látható a nagy feszítőrugó, mely a kakast feszíti meg. A kakas csavarmenete gombban végződik, melyen furat megy keresztül. 357