Budapest Régiségei 26. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 3. közlemény, Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 227-246
CZAGÁN Y ISTVÁN EGY BUDAVÁRI KÖZÉPKORI ÉPÜLETTÖMB TÖRTÉNETE. III. 1 Az l.ker. Űri-utca 13.sz., Tárnok-utca 14.sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei C/ A TÁRNOK-UTCA 16. SZ. ÉPÜLET I. Történeti adatok 2 A Tárnok-utca 16. számú műemlék-épület 1686 előtti állapotáról középkori okleveles adat ezidőszerint nem is* méretes. A helyszíni kutatások eredményei alapján azonban, a Tárnok-utca 14. sz. szomszédos ház földszinti részeinek a feudalizmus-korában történt felhasználásáról mondottak épületünkre is igazoltan alkalmazhatók. A Rabatta-hagyatékban fennmaradt, 1687-ből származó Joseph de Hauy-féle helyszínrajzból 3 csak azt tudjuk, hogy Buda felszabadításakor a „100 "-as házszámot viselte. Ezt követően az ingatlant kamarai adományként Laux János Péter üveges és neje Magdolna kapta meg 1702-ben. Az épület ekkor elég jó karban lehetett, mert az 1696. évi telekösszeírás szerint falai, helyiségei és pincéi jó állapotban voltak, amiért a Laux-család huzamosabb ideig a birtokában is tartotta. Csak 1764-ben került eladásra, amikor Adlitzer Mátyás kereskedő tulajdonává vált. Ennek örökösei 1824-ben engedték ki a kezükből, amikor — árverési vétel folytán — Grossholz Ignác szabómesterre és nejére Hemet Terézre szállott a tulajdonjoga. Egy 1786—1794 közötti időből származó helyszínrajz tanúsága szerint ebben az időben már a „87 "-es számot viselte. A ház újbóli eladására 1861-ben került sor, új tulajdonosa ekkor Wienerné sz. Pásztor Rozália lett, akitől 1886-ban, öröklés folytán a Schiszler-testvérekre maradt. Az 1873-ból származó térkép szerint ebben az időben viszont már a „74"-es számot viselte; helyrajzi száma 6504 volt a 20. sz.-ban. A három Schiszler testvér egy évre rá továbbadta az ingatlant özv. Groszné sz. Ottó Máriának. Az ő rokonsága 1921-ben adta el tulajdonjogát dr. Farkas Imre miniszteri osztálytanácsosnak. Majd 1922-ben Bleuer Magdolna birtokába ment át, aki 1923ban Polnisch Ottóval osztotta meg tulajdonát. Utóbb 1934-ben férjhez ment Bertalan Ottóhoz és ezért a féltulajdont visszaváltotta társától. Végül ezévben vásárolta meg tőlük az épületet Lelbach Irén, Habsburg Albert neje és az övé maradt egészen 1952-ig. Ezalatt az érdekes ház már 1862-ben átalakításon ment keresztül Hild Károly tervei szerint, aminek során Tárnok-utcai homlokzata az emeleten páros ablakelosztást nyert. Majd az 1900-as évek elején egy szecessziós homlokzatalakítás 7 (l.kép) terjesen megváltoztatta eredeti jellegét; utóbb 1934-ben tető-manzárd emelettel és vasbeton erkéllyel ismételten átépítették.(2. kép ^Budavára 1944—45. évi ostroma alatt csak tető- és vakolatkárokat szenvedett. Első épületrégészeti kutatása 1952ben,(3. kép) a második az 1960-as években történt. Sokáig elhúzódott helyreállítása — aminek során eredeti maradványaiból alaposan kivetkőztették (4. kép) — csak 1972-ben fejeződött be. Ezt követően 1973-ban a hangulatos „Arany hordó" (Goldenes Fassl) vendéglő költözött a falai közé. 11 (6. kép.) 1982-ben Anna-utcai, hajdani kapujára új fa kapurácsot helyeztek el. II. Kutatási eredmények Mivel az épület 1952-ben még lakott terüet volt, azért behatóbb kutatás csak az utcai homlokzatain folyhatott. Ez viszont csak a rajtuk lévő műemléki maradványok feltárását eredméyezte, mert a ház belső töredékeinek kibontására, valamint a velük kapcsolatos kérdések megoldására ekkor még nem nyílt mód. Ennél az épületnél — a 14. sz.-i pincéjének törtkőfalai és pincelépcsőjének révén — még világosabban bizonyítást nyert, mint a szomszédos 14. sz. háznál, hogy a Tárnok-utca Ny-i homlokzatvonala eredetileg a mainál mintegy 5"00—5 50 m.-rel beljebb állott. Jelenlegi ingatlanunk első épületősének K-i homlokzatfala is kezdetben csak eddig a vonalig terjedt. Itt külső, utcáról nyíló pincelejáró-lépcsővel rendelkezett — több más budavári, 14. sz.-i lakóházhoz hasonlóan. Homlokzatvonalának ezt a helyét jelezte az Anna-utcai homlokfalban a K-i irányból számított ötödik konzol jobb szélénél egy emeletnyi magasságban fennmaradt falelválás (falvarrat), a későbbi épületrész hozzátoldásának bizonyítéka. 5. kép.) Ebben a periódusban traktusmélysége mindössze 6 30 m. lehetett. Ez a kis ház azonban később a 15. sz.-ban a szomszédos Tárnok-utca 14. sz. épülettel egy házat alkotott, mert K. felé megtoldották, D-i szomszédjával összevonták és ekkor közös homlokzatképzésben is részesült még 1520 előtt. (7. kép.) Ennek bizonyítékát két adat szolgáltatta. Az egyik a Tárnok-utca 14. D-i irányból számított hatodik konzoljáról É-i irányba induló ív,(8. kép) amely átnyúlóit épületünk homlokzati falába. Ezzel azt igazolta, hogy a szomszédos ház ívsora eredetileg ide is átterjedt. A másik az épületünk Tárnok-utcai homlokzatának É-i szélén feltárt kőkonzol, amely az Anna-utcai homlokzat síkjában fekszik és ezáltal a homlokzatunkra áthúzódó ívsor kiterjedését határolta le. Ezekből a leletekből vitathatatlanul kitűnt a mai két ház homlokzatainak közös ívsorral fennállott összekapcsoltsága. Csupán a különböző fesztávú ívekből állott ívsornak épületünk területére esett ívnagyságaira vonatkozóan nem tudott további adatokat felmutatni a kutatás, mert ezek az ívek elpusztultak. További meggondolások csupán támpontot nyújtottak ezek hajdani fesztávjainak kikövetkeztetésére. A földszinti homlokzati fal belső síkján — nagyjából középen — pillér ugrott aiaprajzilag befelé, amely vállvonala felett, földszinti boltozatokat hordó hevederívbe 227
