Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: A 14. század üvegtipusai a budai régészeti leletanyagban 49-62
midőn II.Endre magyar király keresztes hadát szállították hajóikon. Ekkor a megkötött szerződésben erre is kitértek. 16 A 13.sz.-i budai üvegek típusai között egyetlen „kakukkfióka" van, amely ebbe a bizánci körbe nem illeszkedik, ez az ún. „kettős-konikus" palack. Míg a „golyvás" palack nem volt elterjedt típus és hamar megszűnt, addig a kettős-konikus legalább a ló.sz. végéig megtalálható és igen nagy területen népszerű. Ásatásainknál nagy mennyiségben kerülnek elő töredékei. A 13.sz.-i lelőhelyeken előforduló példányait 17 azonban (2. kép 3.) jól felismerhető formajegyek különböztetik meg későbbi példányaitól (4. kép). A korai példányok szögletesebbek, esetlenebbek, a későbbiek gömbölyűbbek és más a szájperem kiképzése is. A szakirodalomban eddig ezt a palackot német eredetűnek, sőt spessarti készítménynek határozták meg 1 ? A spessarti hutát csak a 15.század első éveiben alapították, ezzel szemben nálunk ennek a palacknak 13.sz.-i darabjai is vannak. Egyelőre nincs módunkban más javaslatot tenni az eredet kérdésére vonatkozóan. Tény, hogy görög típusú üvegeink sorából kilóg. Tudjuk, hogy Budának már a 13.sz.-ban kereskedelmi kapcsolatai voltak a Rajna vidékkel, Regensburggal. 19 Az üvegáru terén később is (15.sz.) létezik az import kettős iránya. Azt biztosan megállapíthatjuk azonban, hogy a 13.SZ. folyamán bekövetkezett stílusváltozás az üveget szállító műhely megváltozására mutat. Az 1. és 2. képeken bemutatott 13. sz.-i üvegeink közül a korinthuszi műhellyel mutat kapcsolatot a cseppes pohár (1. kép l). 20 A görög műhelyben talált kétféle formaváltozat egyikével 21 mutat rokonságot. Cseppjei, a gömbölyű és lapos cseppek is egyeznek. Nem téveszthetők össze a 14.sz.-ban nagy népszerűségnek örvendő és igen nagy területen elterjedt pohárkákkal (3. kép 1). Ez utóbbiaknak a cseppjei erősen kihúzott, hegyes cseppecskék. Ennek az utóbbi típusnak szép páldányait publikálták nem régen Zürich-ből 22 . Ásatási leletként kerültek elő. A 13.sz.-i leletegyüttesben előkerült, párhuzamos, sűrű fonálrátéttel díszített töredék csak pontos mérésen alapuló rajzi rekonstrukciójának elkészítése után vált felismerhetővé (1. kép 3). Kiderült, hogy kisméretű pohárkáról lehet szó, amelynek analógiáját ugyancsak a korinthoszi anyagban, egy kisméretű, gömbölyű fenekű pohárkában véljük felismerni. 23 Mint korábban már említettem, Velence és Bizánc között all .sz. végén jött létre egy szerződés, amely Velencének biztosította a jogot Korinthoszban kereskedelmi átvevőhely létesítésére, ahol hajóik kikötöttek és a város iparának termékeit, valamint a félsziget más helyeiről ide összegyűjtött árukat felvették. 24 Egy franciaországi (Provence) régészeti ásatás üvegleleteinek publikációjából 25 kiderül, hogy a 14.sz. elején kezdődő helyi üvegművesség létrejöttét és formakészletét a velencei kereskedőktől vette, akik - a helyi levéltári adatok alapján a 13. sz.-ban üvegárut, később alapanyagot szállítottak az üveggyártáshoz. A 14.sz.-i készítmények a korinthoszi műhely (vagy más görög műhelyek) erős hatásáról tanúskodnak. Nem hagynak kétséget afelől, hogy honnan származott el a minta. Ez a megfigyelés analógiát szolgáltat. A továbbiakban, saját 14.sz.-i leleteink is ugyanúgy őrzik még a görög műhely hatását. Nem hagynak kétséget afelől, hogy az üvegművesek mesterségüket a görög hagyományokból fejlesztették tovább. Ugyanakkor azonban észrevehető az örökhagyó és az utód közötti eltávolodás tendenciája is. A formákba belekeverednek új sajátos vonások is. Abban a helyzetben vagyunk, hogy kizárólag a tárgyakban kell keresnünk az információt és olyan szintre kell emelnünk a megfigyeléseink pontosságát, hogy azok képesek legyenek pótolni az írott források hiányát. írásos emlékeink és régészeti megfigyeléseink között az az ellentét áll fenn, hogy míg a források egy szót sem szólnak üvegáru behozataláról, addig régészeti feltárásaink leletei cáfolhatatlan bizonyossággal mutatják, hogy volt ilyen, s nem is kis mennyiségben. Egyrészről maradtak okmányok a királyi udvar külföldi vásárlásairól (Velencéből), amelyekben egy szó sem esik üvegről, másrészt viszont nem csak a palota, hanem a polgárváros leletei is tanúsítják, hogy az üveg már a 13.sz.-ban is nemcsak főúri, hanem polgári háztartásba is eljutott. Maradtak oklevelek, melyek bizonyítják, hogy a Velencével megkötött egyezmény nem csak papíron létezett. Kevéssel a szerződés után már velencei kereskedők panaszt tettek arról, hogy Magyarországon járván megtámadták és kifosztották őket. Feltételezzük, hogy erről az áruféleségről azért van kevés írásbeli bizonyíték a kereskedői okmányok között, mivel a törékeny holmi a kereskedelmi karavánoknak nem a főjövedelmét alkotó része volt. Velencei okmánytárakban található azonban utalás arra, hogy induló karavánok egyes mesterektől különféle üvegárut rendeltek 26 . Máshol Velencében megforduló idegen kereskedőkről lehet olvasni, akik érkezésüket korábban jelzik és kívánságukat is, hogy miféle üvegárut csomagoljanak ládába számukra 27 . Ragusában egy kereskedő bizományba vett át üvegárut egy mestertől (velencei mestertől) 28 . így kevesebb volt a kockázata. Máskor ugyanitt velencei mester társaságot alapított üvegáruinak terjesztése végett 29 . Az üveg kereskedelmének tehát többféle lehetősége volt, úgy látszik, hogy a vele járó kockázatot az üvegfúvó mesterek vállalták, vagyis egy-egy karavánra bízhattak egyegy láda üveget. A budai királyi palota 13.sz.-i leletanyagot tartalmazó szemétgödrei között a 40.számú gödörben fordul elő, hogy a leletek egy-két darabja, s főként az üvegek egy része már a 14.sz.-ra mutató sajátosságokat hordoz. Ebben a gödörben fordulnak elő elsőízben erősen kihúzott, gótikus formájú cseppekkel díszített pohárfal töredékek 30 . Egy másik töredéken a felület ún. „optikai" díszítése jelenik meg, amelyet formába fúvással hoztak létre 31 . Mindkét töredéknek igen finom, vékony fala van és teljesen színtelenek, átlátszóak és nem romlottak. Minden 13.sz.-i töredékünk erősen romlott állapotú. Azoknál az edény fal vastagsága is sokkal nagyobb, tehát szabad szemmel megállapítható különbségek vannak. Az ún. „optikai díszítés" kerek, vagy rombuszalakú foltocskákból áll (3. kép 2.). A folt, vagy annak a kerete helyén a falvastagság nagyobb. A rávetődő fény, illetve árnyék a felület változékonyságát eredményezi, 51
