Budapest Régiségei 26. (1984)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Entz Géza: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Wien, 1982. 380-383

lyében készült. Sarvalyon is volt kovácsműhely, de az igen nagy számban előkerült tárgyak közül szinte semmi sem készült itt. Talán a korszerűbb fémrestaurálási technikának köszönhető, hogy a sarvalyi vaseszközök egy részén megmaradt a mesterjegy, olyannyira, hogy némelyiket ismert jeggyel is lehetett azonosítani. A kereskedelmi úton idekerült késeken Steyr ausztriai város késeinek jegyei fordulnak elő. A magyar későközépkori leletanyagban általában jellegtelennek tartott kovácsoltvas tárgyakról eddig kevés tanulmány jelent meg, ezért egyes tárgyak, pl. lakatok, sarlók, ollók csoportjánál a sarvalyi feldolgozás kiindulási alapul szolgáló tipológiai rendszer. A más területeken előkerült leletek feldolgozásához nagy segítséget jelentenek a sarvalyi vasleletek tipológiai rajzos táblái, és a leletek lelőhelyek szerinti fényképes táblái. A magyar középkori fémleletegyüttesek sarvalyihoz hasonló gondos restaurálásával és tipológiai rendszerezésével még igen sok új adat kerülhet felszínre, és lehetőség nyílik fémiparunk, fémkereskedelmünk szélesebbkörű áttekintésére. A sarvalyi kerámialeletek feldolgozásánál is a tipológiai módszert alkalmazta a szerző. Először volt lehetőség egy későközépkori falu teljes edénykészletének megismerésére. Különösen a leégett házak leletei voltak fontosak, kiderült, hogy mennyi és milyen edényt használtak a mindennapi élet során. Más területek, falvak, városi háztartások edénykészletére is jellemző adatokat nyertünk, családonként átlag 1—2 nagy, 4—6 közepes, 4—6 kisméretű fazék, 1—3 korsó, 1—2 cseréppohár volt használatban. Ma már nagy vonalakban kirajzolódnak a Kárpátmedence fazekas központjai, s az egyre szaporodó ásatási leletekből kezdjük megismerni a tájegységek szerinti fazekasáru főbb formai és technikai jegyeit is. A sarvalyi kerámia összeségében jellegzetes közép-dunántúli leletegyüttes. A rendkívül változatos sarvalyi edények minden főbb típusa vörös kerámiából készült, egy műhely gyakorlata szerint. Okleveles adatok szerint a sarvalyi edényeket valószínűleg a közeli Deáki falu jobbágyfazekasai készítették, akik a veszprémi püspök számára is kötelező szolgáltatásként fazekasárut is készítettek. Jobb minőségű edények, mázas kerámia, néhány olasz majolika edény töredéke csak két sarvalyi házban került elő, a 17. sz. kisnemesi kúriában és a 23. sz. templom melletti házban. Csak az utóbbi házban volt figurális díszítésű kályhaszemekből álló kályha. A 15. sz.-i kályha egyik csempéjén Mátyás király címerét ábrázolták, egy másik csempén pedig Szent György alakja látható. A ház későbbi, 16. sz.-i kályháján a környékre jellemző népi kályhamüvesség figurális és növényi díszítésű csempéi helyezkedtek el. A régészeti leletek tanúsága szerint a falu házai valószínűleg már a 14. sz. végén felépültek, és változatlan formában álltak a 16. sz. 40-es éveiben bekövetkezett pusztulásig. Sajnos a falu korábbi épületeiből a templomon kívül nem került elő semmi, így nem lehetett megállapítani, hogy a 15. sz.-i házak milyen tipológiai fejlődés eredményeként alakultak ki, mik voltak az alaprajzi változások lényeges, eltérő, a végső forma kialakulása felé mutató, jellegzetes vonásai. Sarvaly ennek ellenére igen fontos településtörténeti emlék, mert megismerhettük a későközépkori kisnemesi falvak jellegzetes közép-dunántúli típusát, a kisnemesi családok mindennapi életét. IrásnéMelis Katalin Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541 Wien, 1982. XXXI, 768 1. A Melk közelében emelkedő Schallaburg reneszánsz kastélyában 1982. május 8 és november 1 között nagyszabású kiállítás mutatta be a magyar reneszánsz kultúra és művészet első szakaszát, amelyet kereken 900 műtárgy és történeti emlék képviselt. Szemben az eddigi háború után rendezett külföldi kiállításokkal, e tárlat nem a magyar művészet egészének vagy nagyobb, évszázadokra kiterjedő fejlődésének összképéről számolt be, hanem egy rövidebb korszak részletekbe menő megvilágítását tűzte ki célként. Annál is indokoltabbnak tartható e váltás, mert a XV. század végén kivirágzó és a következő százév első felében kiterebélyesedő hazai reneszánsz vitathatatlanul európai jelentőségű, mégpedig tartalmában csakúgy mind korai megjelenésében. A Firenze központú Toszkána volt forrása, tehát elsődleges kútfőből merített. Fő mozgató ereje — mint később máshol is — a központi hatalomban gyökerezett. Megjelenése azonban nem hirtelen a semmiből ragyogott fel, hosszú évtizedek helyi előzményeinek ösztönzésére és eredményeire támaszkodott. E tekintetben legnagyobb jeletőségű a már Zsigmond uralkodása idején kialakult nagyváradi humanista központ, amely összefoglalóan Andrea Scolari, Pier Paolo Vergerio és Vitéz János nevével jellemezhető. Mátyás király Vitéz János neveltje, aki humanista mesterének nyomába lépve ad hatalmas lendületet a firenzei eredetű reneszánsznak s ezt udvarában az élet minden területén kifejleszti. Maga pedig Itálián kívül az első reneszánsz fejedelemmé válik. Az új, modern műveltség már Mátyás életében fokozatosan kiterjed közvetlen környezetére, majd a századfordulón egyre szélesebben gyűrűzik szét a társadalom minden rétegébe. Amikor Európa királyai és főméltóságai a 16. sz. elején, Mátyásnál mintegy emberöltővel később rálépnek az ő általa kezdeményezett új útra, Magyarországon a reneszánsz műveltség és művészet már a falvakig hatolt le. S e körülmény jelentősége felér a királyi kezdeményezés történeti súlyával. Mindez pedig az ország történeti viszonyainak Mátyás halála utáni gyors és végzetessé váló hanyatlása ellenére alakul így. Az elmondottak világossá teszik, mennyire helyénvaló volt e kiállítás ilyen nemzetközi szempontból is rangos keretekben történt megrendezése akkor, amikor még élhetett a szakmabeliek és a művelt közönség emlékezésében is az 1969-ben Budapesten megrendezett nemzetközi művészettörténeti kongresszus azonos jellegű tematikája. A schallaburgi kastély pedig mint korabeli építé380