Budapest Régiségei 26. (1984)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Entz Géza: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Wien, 1982. 380-383

szeti alkotás és mint európai színvonalú, általánosan ismert és becsült kiállító helyiség egyként méltó és előnyös keretet adott a fél éven át megtekinthető magyar bemutatásnak. A hazai reneszánsz e seregszemléje Alsóausztria és a Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériumának együttműködéséből jött létre. Magyar és osztrák szakember-gárda közös összefogásának eredménye a színvonalas rendezés csakúgy mint a tudományos feldolgozás. A kiállítás anyagának zöme ugyan Magyarországról való, de a külföld gyűjteményeiből származó igen értékes kölcsönök nemcsak kiegészítették, hanem szinte teljessé tették a korszak ma meglévő tárgyakból összeállítható képét. A tartalmában és művészi megjelenésében legmagasabb szintet jelentő 48 korvina méltóan képviselte Mátyás nagyszerű könyvtárát, hogy csak a talán legértékesebb és legjellemzőbb emlékcsoportról essék szó. A legnagyobb számú kölcsöntárgy természetesen Ausztriából származott. Ezek mellé sorakoztak az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Svájc gyűjteményeinek válogatott műkincsei is. Megszerzésük elsősorban a rendező osztrák fél érdeme. A kiállításhoz csodálatosan szép, hatalmas tudományos apparátust felvonultató katalógus készült Bécsben, amely a kiállított tárgyak részletes magyarázata és értékelése mellett magas színvonalú, a korszak minden lényeges vonását korszerűen összefoglaló tanulmánysorozatot tartalmaz. Ehhez csatolhatok az egyes termekben bemutatott témák tömör feldolgozásai, amelyek átfogó képet nyújtanak az ott kiállított műtárgy-csoportokról. Ez áttekinthető szerkezet mellé társul az olvasmányosan megfogalmazott szakmai szöveg a tudományos igényeket teljesen kielégítő jegyzetekkel, illusztrációkkal illetve a tárgyleírásokhoz csatolt irodalommal. Külön kiemelendő a szöveget kísérő képanyag gazdagsága és minősége. Elsősorban a színes illusztrációk érdemelnek minden elismerést. Ezek nemcsak esztétikai szempontot szolgálnak, hanem a benyomás hitelességét is megteremtik. Nagyon hasznosak a kötet végén a Hunyadi családra és a Habsburg- és Jagelló-házra vonatkozó leszármazási táblázatok valamint a korszak fő történeti összefüggéseinek térképes ábrázolásai. A tartalmi mondanivaló megvilágítása két oldalról történik. A katalógus tömör bevezető fejezetei a korszak általános művelődéstörténeti képét nyújtják, a szinte 900 kiállított tárgy gondos szakszerűséggel megírt részletes ismertetése és értékelése viszont a történeti és művészeti, művelődési viszonyok legapróbb rezdüléseire is ráirányítják a figyelmet. Ez utóbbi, bőven illusztrált és magukkal a bemutatott tárgyakkal foglalkozó hányad a vaskos kiadvány háromnegyedét tölti meg. A művelődés minden ágára kiterjedő anyagot a rendezés 23 helyiségben sorakoztatta fel. Az első a magyar királyok Mátyásig terjedő rendjét, az utolsó pedig a mohácsi csata és Buda elfoglalása közötti másfél évtizedet érzékeltette. E kettő fogta közre a kiállítás mondanivalójának lényegét: a magyarországi reneszánsz sokszínű kibontakozását. Az előzményeket Zsigmond kezdeményező korszaka és a hazai humanizmus európai jelentőségű két főalakja Vitéz János és Janus Pannonius képviselte. Ebből az indításból sarjadt ki Mátyás tevékenysége. Csak helyeselhető, hogy az ő személye a kiállításban különleges hangsúlyt kapott, hiszen egyénisége döntően meghatározta a magyarországi reneszánsz és humanizmus egész fejlődését. Az is természetes, hogy a budai központ kiemelkedő szerepet kapott, hiszen a király széleskörű művészetpártolása az építkezésektől a műgyűjtésig a humanista tudományok meggyökereztetésével és terjesztésével együtt ott indult el, ott izmosodott és onnan sugárzott szét rövid idő alatt megtermékenyítve a társadalom minden rétegét. Ezt a fejedelmi kezdeményezésből kiinduló és Mátyás halála után is tovább gyűrűző folyamatot jeleníti meg a kiállítás a művészet és a tudomány még töredékeikben is jelentős emlékeivel. Közismert, hogy a szóban forgó kor művészeti tevékenységében a későgótika még teljes mértékben virágzott, tehát két stílus együttes megléte, párhuzamos és sokban 'összefonódó mozgása határozza meg a 15—16, század széles értelemben vett fordulójának terjes művészeti életét. A kiállítás a reneszánszra összpontosított, a fentebb említett jelenséget a kisművészetekben, a síremlékszobrászatban és a festészetben mégis visszatükrözte. Az építészetben erre azért nem kerülhetett sor, mert a gótika az egyházi vonalon maradt, az új stílus pedig elsősorban a világi építészet területén alakítja ki szerkezeteit és formáit, az egyházi épületeken ekkor még inkább csak járulékos elemként (ajtókeret, szentségfülke stb.) jelenik meg. A kiállítás a művészet két nagy rendeltetési körének e korszakra különben is jellemző szétválásáról ugyancsak tanúságot tesz. A reneszánsz művészet korai megindulása és meggyökerezése arról is árulkodik, hogy a befogadók ízlésében, művészi igényében természetes visszhangra talált. Ennek maradandóságát a reneszánsz további hazai útja egyértelműen bizonyítja. A schallaburgi kastély termeiben megrendezett tárlat egésze csakúgy, mint részletei nemcsak az egykorú magyarországi művelődést és művészi tevékenységet világítják meg, hanem annak nem lebecsülendő európai szerepét is. Címe: Korvin Mátyás és a reneszánsz Magyarországon 1458—1541. A király neve méltán az első helyen szerepel, ő valóban mindent megtett, hogy e művelődési fellendülést megalapozza. A kiállítás ragyogó indítása és folyamata a mohácsi csatavesztés és Buda török kézre jutásának tragikus eseményébe torkollik. E sötét fordulatot a kiállítás kevéssé érezteti. S e ponton kap különleges nyomatékot a bevezető tanulmány sorozat, amlyből világosan kitűnik, hogy e páratlan műveltségi felvirágzásnak történeti megalapozása mennyire csak Mátyás személyéhez kötődött, a társadalom ehhez nem volt elég érett. A kor terjes valóságához ez a feszültség hozzátartozik. A tanulmánysorozat kiváló szerzői őszintén feltárták azt, amit a tárgyak csak kevéssé tudtak elmondani. De ugyanakkor arra is rámutattak, hogy Hunyadi Mátyás varázslatos alakja nemcsak a reneszánsz művészet továbblendülésében játszott döntő szerepet, hanem a nemzeti irodalom kialakulásában is, ami pedig a nemzeti öntudat kibontakozásának egyik legbővebben buzgó forrása. 381