Budapest Régiségei 26. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Simon Sándor: 17-18. sz. fordulója időszakából való török puska restaurálása 357-371

más török fegyvereken is lehet látni. A fegyver viszonylagos egyszerűségét (mert ennél sokkal díszesebbek is vannak) tekintve inkább réz, vagy ólomfejű szegekkel lehettek kirakva. A két csont rozetta között egy lyukat lehet látni (8. kép), ide volt felerősítve a fegyver szíja, a szíjtartó kengyelbe. Ezt kiegészítettem a Nemzeti Múzeumban megtekintett analógiák alapján. A fegyver farészén, miután a hiányzó berakásokat pótoltam és a díszítések felületét egybecsizoltam, felpolíroztam, a csontokat megfelelően patináztam, a puska farészét enyhén átpolítúroztam, így egyöntetű fényt kapott a tárgy. A szíj másik végének az ágyazat elején a cső alatt levő nyílásba kellett kapcsolódnia, itt a hiányzó csontrészek pótlása szintén adott volt (42. kép). A cső az ágyazatban a farnyúlványon keresztül menő csavar segítségével van rögzítve, de ez csak egy pont és ez kevés a rögzítéshez, legalább két ponton kell. A máI roda lom Dr. Szendrei J. Magyar Hadtörténelmi Emlékek az ezredéves országos kiállításon Budapest, 1886. Balázs J. - Kongó J. Pisztolyok, revolverek rövid fejlődés története Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1977. Temesváry E. A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye. Akadémiai Kiadó 1980. Hardy J. Vadászfegyverekről a vadászoknak. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1969. SÁNDOR SIMON Bezüglich der Herkunft des Gewehrs sind uns kerne Angaben bekannt. Es gelangte durch Kauf 1967 in den Besitz des Budapester Historischen Museums. Es ist ein spanisches Feuersteinverschlussgewehr balkanischen Typs, das durch ein aussen angebrachte Federsystem gekennzeichnet ist. Die Türken nannten Gewehre dieses Typs im allgemeinen „cakmakh tüfek", das heisst Feuerschlaggewehr, und es wurde hauptsächlich bei der Infanterie, das heisst bei den „tüfengdsis" verwendet. Die Metallteile der Waffe waren in einem verhältnismässig guten Zustand. Auf der Oberfläche der Verschlusskonstruktion befindet sich eine silberne Intarsie (Tauschierung), in der das Meisterzeichen, ein türkischer Text sik rögzítés vagy a cső alján levő nyúlványon áthaladó tüskével, vagy a csövet és az ágyazatot átfogó lemezből készült (rendszerint cizellált) csőrögzítő pánttal történt. Mivel a cső elején rögzítő nyúlvány nincs, így csak csőrögzítő pánttal, azaz abronccsal lehet a csövet megfelelően rögzíteni. A Nemzeti Múzeumban egy hasonló fegyver csőrögzítő pántját lerajzoltam (35. kép) és azt sárgarézből elkészítettem. A felületét az analóg tárgyról készített rajz szerint cizelláltam (36,41. kép). A puska alkatrészeinek letisztítása, konzerválása, kiegészítése után következett az összeszerelés és így öszszeállt a tárgy. A tárgy raktárban lévő tárolására vonatkozóan, mivel a tárgyon szerves és szervetlen anyag együtt előfordul, a szerves anyagra vonatkozó előírások az érvényesek inkább, vagyis a raktárhelyiségben, ahol a tárgyat fogják tárolni, a 60%-os relatív páratartalom az ideális. H. Müller Gewehre — Pistolen — Revolver Edition Leipzig 1979 H. Nickel Ullstein Waffenbuch Verlag: Ullstein Frankfurt/M Wien. H. Durdik - M. Mudra - M. Sada Alte Handfeuerwaffen Artia 1977 Nemes - Tacskándi Csergheő Ervin m. kir. honvéd főhadnagy fegyvergyűjteményének részletes leírása Budapest, 1899 Széchenyi Nyomda in kreisförmigem Feld, zum Vorschein kam, was die Originalität des Stückes zweifellos beweist. Auf dem Gewehrlauf ist keine auf die Anfertigung hinweisende Bezeichnung — wie sie häufig vorkommt — zu finden. Ausser den angeführten Argumenten stellt auch dieser Umstand die Zusammengehörigkeit in Frage. Die Hauptproblematik der Restaurierung bildete die Ergänzung der Intarsien auf dem Gewehrkolben. In kreisförmigen Feldern befinden sich kleine Dreiecke aus Knochen, Messing und Ebenholz. Die kleinen Mosaikdreiecke sind in unterschiedlicher Verteilung, innerhalb und ausserhalb des kleinen Kreises durch Messingstreifen abgegrenzt. Das grösste kreisförmige Ornament weist einen DurchRESTAURIERUNG EINES TÜRKISCHEN GEWEHRS AUS DER ZEIT UM DIE WENDE DES 17. zum 18. JH. 362