Budapest Régiségei 26. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Simon Sándor: 17-18. sz. fordulója időszakából való török puska restaurálása 357-371

és csont háromszögeket. A kis sárgaréz háromszögek oldalán a mikroszkóp alatt észrevettem párhuzamos vonalkákat, mely arra a következtetésre juttatott, hogy ezt ugyanolyan módszerrel készítették, mint ahogy az ötvösök készítik a huzalokat. Tehát húzóvason keresztül húzták az anyagot (23. kép), így kaptak háromszög keresztmetszetű huzalt amelyet azután feldaraboltak. Én is ezzel a módszerrel állítottam elő (24. kép), sárgaréz drótot húztam a háromszögletű mintát adó húzóvason. A csontot és a fát mivel ezek szerves, nem képlékeny anyagok, nem lehetett ilyen egyszerűen húzóvason keresztül áthúzni. Ezeket minden bizonnyal úgy reszelgették ki. A csontrészét marhalábszárcsontból oldottam meg. A csont hosszában lapokat fűrészeltem ki (25. kép), majd ezeket egyenletes vastagságúra reszeltem és az így kapott valamennyire egyenletes csontlapból kis csíkokat fűrészeltem le (26. kép). Készítettem egy acélszerszámot, mely 15 mm vastag és 80 mm hosszú lapos acél, melynek az oldalán hosszanti irányba „V" alakú mélyedés húzódik. Ebbe fektettem bele a lefűrészelt kis csont csíkokat, és lapokat reszeltem a csontra, közben mindig fordítottam rajta, ha egy csíkkal elkészültem, így kaptam meg a kis három oldalú rudacskákat, melyek általában 10—12 cm hosszúak voltak (27,28. kép). A fa mozaik része elkészítésére ugyanezt a módszert alkalmaztam. Mivel ébenfát vagy más hasonló sötétszínű fát nem tudtam beszerezni, ezért ebonitból oldottam meg. Hatásában ugyanolyan mint az ébenfa. Az ebonit rúdból kis lapokat készítettem, majd „V" alakban kimélyített szerszám segítségével a csonthoz hasonlóan megmunkáltam. így most már készen állt a háromfajta anyag, csak még nem tudtam, hogy hogyan csináljam tovább. Szemügyre véve a rozettákat körbefogó kis lemezeket, lehetett látni, hogy két vége a lemezcsíkoknak egymásra hajlik nagyon sok helyen. Ez azt igazolja, szintén, hogy a lemezcsíkokat külön tették be és nem mindig sikerült a készítőjének pontosan kiszabni a lemezcsíkok hosszát. Én a feltételezett készítési mód helyett más utat választottam. Készítettem húzóvas segítségével lemezből csövet és a háromszög huzalból levágtam olyan hosszúságú darabokat, mint a kireszelt csont és ebonit rudacskák. Ezekből aszerint, ahogy a minták kívánták elosztva egymás mellé helyezve a huzalokat, hármas vagy négyes kötegeket készítettem a réz, csont, illetve ebonit huzalokból, és ezeket acetonban oldott polivinil acetáttal összeragasztottam. Az összeragasztott kis nyalábokat egymás mellé helyeztem és így már egy nagyobb köralakú köteget kaptam, melyben hosszában lemezcsíkokat helyeztem. Ezek adják az elválasztást. A köteget azután belehúztam a csőbe. A csövet szándékosan bővebbre hagytam a mintánál, hogy bele tudjam majd húzni a köteget, majd miután már a köteg a csőben volt, húzóvason keresztül méretre húztam. A csőben levő kötegek elemei így egymáshoz szorulva kiigazodtak és a cső végeit lereszelve, kirajzolódott a minta (31. kép). Ezek után mint a szalámit felszeleteltem fűrésszel és a hiányzó részekre beragasztottam „UHU" allaskléber-rel a kis mozaik korongokat. A beragasztás után a felületüket a fával egysíkba reszeltem. Majd finom dörzspapírral csiszoltam és felpolíroztam. A tusa felső oldalán két csontlap hiányzott. Ide szintén marhacsontból készítettem lapokat, melyeket „Araldit" ragasztóval felragasztottam. A tusa ezen a helyen körbe van lapolva csonttal. A csontlemezen körbe egyforma motívum van, tehát így adott, hogy a hiányzó csontlapokra milyen díszítés kívánkozik. A meglévő csontlapokon kívül levő díszítés megegyezik a kiegészített csontlapok mellett levő díszítéssel, tehát ez is azt igazolja, hogy ugyanazt a mintát lehet folytatni a behelyezett új csontlapokon. A csontlapba fúróval mélyedést készítettem, hogy a motívumokat bele tudjam süllyeszteni. Azoknál a berakásoknál, ahol csak egyes részek vannak kipotyogva, oda egyenként helyeztem be a megfelelő mozaik darabokat. A tusa alsó részén levő tölténytartónak „fiseklik"nek hiányzott a fedőlapja. A Nemzeti Múzeum fegyvertárában Dr. Temesváry Ferenc lehetővé tette hogy tanulmányozzam a török fegyvereken levő tölténytartók fedeleit. Általában mindig csontból van, rajtuk körkörös díszítéssel. Ugyanilyet nem találtam, csak jellegében hasonlót. A hiányzó csontlap kontúrja adott, mivel a fedőlap be volt süllyesztve. így ennek megfelelően marhacsontból kifűrészeltem a csontlapot (34. kép) és a tanulmányozott puskákon látott megoldással oldottam meg a csontlap közepén levő kis kinyitható fedőt (40. kép). A tölténytartó ónozott vaslemezzel van kibélelve, ami általában a török puskákon nem szokott lenni. A tölténytartó tele volt szennyeződéssel, melyet alkohollal tisztítottam ki. Tisztítás közben a tölténytartóból az olajos szennyeződéssel együtt egy növénymagot találtam (4. kép). Ez felkeltette az érdeklődésemet, hogy ha kiderítenénk, hogy milyen mag és milyen korú, akkor annak segítségével bővebbet meg tudnánk a fegyverről. A magot Szálai Zoltánnak megmutattam és az ő tanácsára vittem el a Természettudományi Múzeum növénytárába, ahol Rácz István karpológus a Herbárium Generálé nevű gyűjtemény alapján morfológiailag összehasonlította. Az eredmény: Ceratonia siliqua (szentjános kenyérfa). A leguminosae (Hüvelyesek) rendjének a cassalpiniaceae (lepényfélék) családjába tartozik. Elterjedése az egész európai mediterránban van. Ezek szerint a mag előfordulását tekintve, semmiképpv pen sem kerülhetett Magyarországon a fegyverbe. Valószínűleg a fegyverrel együtt került Magyarországra. A mag korát megállapítani nem tudtam, mivel az ezt megállapító vizsgálat költséges és körülményes lett volna. A tusa oldalán a csőfarnyúlvány alatt a zárszerkezettel szemben levő oldalon található két csont rozetta. A rozettákon keresztül megy a zárszerkezetet felerősítő két csavar. A rozettákból sajnos a berakások kiestek. Ha csak egy is maradt volna, akkor már annak alapján pótolni lehetett volna a hiányzó többit. így nincs hozzá támpont. Azokban a mélyedésekben lehetett hasonló köralakú kis rozetta is, amilyen a fa részekben ágyazva található, de lehetett korál vagy türkisz kő is, vagy réz, esetleg ólomfejű szegekkel kirakva is, ahogy ilyesmit 361