Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

a királyi palotában. Ezért a magyarok a hallatlan gaztett láttára felzaj dúltak, és egy akarattal, nagy lármával összecsődültek: nagy haragjukban bosszút szomjazva rohantak a városba. És miután a gyilkosokat meg nem találhatták, palotáikra törtek, bezúzták vasalt kapuikat, s mohón prédálták a németek kincsét." Thuróczi J.: Cronica Hungarorum. XXV. fejezet. „Monumenta Hungarica" I. Budapest 1957. 103. 82. „... jedem dieser Herren, sei es nun einer von der Konzilspartei oder von der Partei des Papstes, dient er auf seine Weise in makelloser Treuer. Was man von ihm verlangt, ist ja im Grunde nur die Form. Die gibt er, ohne viel nach rechts oder links zu sehen, im Interesse des Herrn, der seine Fähigkeit in Dienst genommen. „Es ziemt sich nicht", schreibt er als Protonotar der Reichskanzlei, „Dass der Diener etwas anderes wollte als sein Herr ... Sie sagen ja, ich sage ja; sie sagen nein, ich sage nein. Wenn sie weise sind, mögen sie das Lob davon tragen; wenn sie töricht sind, so ist es ihre Schande ...; ich werde schweigen und gehorchen. Denn andere Dinge zwar schreibe ich nach meinem Belieben; was aber meinen Fürsten angeht, so schreibe ich nur nach seinem Befehl." E. Hocks: Pius II. und der Halbmond, Freiburg im Breisgau 1941.19. 83. MátyEmlI.99. 84. Szathmáry L.: Az asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udvarában. 449. old. MátyEml 449. 85. „Aus dem dunkelsten Mittelalter, ja aus dem Altertum bewahrte manche Stadt in Italien eine Erinnerung an die Verknüpfung ihres Schicksals mit gewissen Bauten, Statuen usw. Die Alten hatten einst zu erzählen gewusst von den Weiherpriestern, oder Telesten, welche bei der feierlichen Gründung einzelner Städte zugegen gewesen waren und das Wohlergehen derselben durch bestimmte Denkmäler, auch wohl durch geheimes Vergraben bestimmter Gegenstände (Telesmata) magisch gesichert hatten. Gründungen von Gebäuden haben noch im ganzen 15. Jahrhundert nich nur Astrologische, sondern auch Magische Anklänge mit sich. Burckhardt 311,312. 86. Szakái E.: A visegrádi Anjou-kori királyi palota gótikus kútházának rekonstrukciója. MMüvéd IV (1969) 159-186; 208. kép. 87. PestMMűeml II. MűemlTop V. 1958.419,429. 88. Szakái E.: Mátyás király oroszlános díszkútjának rekonstrukciója. MűvÉrt 8 (1959) 232. 89. Szakái E.: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója. MMűvéd VI. 1972. 345-373. 90. „Fontos még az a rész (Tubero tudósításából), amelyben Mátyás engedélyt ad Ország Mihálynak. Zsigmond király szobrának kijavítására..." PestMMűeml 286. Ez annyit jelent, hogy a szobor sérült volt (képrombolás?), melyet Mátyás a helyén hagyott, sérülten (a világ csúfjára?). És ez a látvány Guthi Ország Mihályt nyilván bántotta, mert hűséges szolgálója volt már Zsigmondnak is. 91. „... a római Cansanate-könyvtárban őrzött pompás kiállítású „Encyklopedia medica" kezdőlapján Mátyás letöredezett címere alatt Vencel király címerével és Haly Abedurian arab író Ptolemaeushoz írt és latinra fordított kommentárjainak a bécsi Nationalbibliothekban lévő fényes díszítésű és remek zöld maroquinkötésű kódexe, melyen Mátyás címerének repedezése és helyenkénti lepattogzása ismét csak Vencel címerét hozta felszínre." MátyEml II. 219. 92. „Ami a szóban forgó korszakot illeti, mindenek előtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy sokkal több írott emlék maradt ránk, mint műtárgy. A hanyatló középkor irodalmát néhány kivételtől eltekintve úgyszólván teljesen ismerjük. Minden műfaj képviselteti magát. Ezzel szemben a képzőművészet — adottságainál fogva - csak tökéletlenebbül, kevésbé közvetlenül tudja kifejezni az életet. Ráadásul a műalkotásoknak csak egy speciális töredéke áll rendelkezésünkre." Huzinga 1979.242. A hiányos írott adatok az eretnekek irodalmi műveire is vonatkoznak, melyek jórészt elpusztultak, csak az inkvizitorok tudósításai bővek — és egyoldalúak. H. Grundmann: Ketzerverhöre des Spätmittelalters als Quellenkritisches Problem. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters. 28/2. (1972) 93. Gerevich L.: A budai várpalota története 1514-ig. Budapest műemlékei I. MüemplTop. IV. 1955. 272. old. 94. Bertrandon de la Broquiôre, Jó Fülöp burgundi herceg tanácsosa 1432—33-ban Palesztinában járt. Visszatérőben átutazott Magyarországon. Útleírása „Voyage d'ontre mert et retour" címmel jelent meg, és közli, hogy: „A császárnak (Zsigmondnak) szándékában volt a Dunán keresztül óriási láncot vonni, amely a folyamot elzárta volna. Úgy látszik, utánozni akarja az Écluse várkastély mellett levő burgundi tornyot; tervét azonban én kivihetetlennek tartom, mivel a folyó itt roppant széles. Megnéztem a tornyot, melyet mintegy három lándzsányi magasságra már felépítettek. Körüs-körül igen sok faragott kő hever ... Az egész építés abban maradt, mivel az első kőművesek elhaltak, akik pedig életben maradtak, az építést nem tudták folytaim — legalább is így beszélik... Pestig nem volt szolgám, itt azonban felfogadtam egyet az említett francia kőművesek közül. Brai-sur-Sommeból való volt." Haraszti S.-Pethő T.: Útikalandok a régi Magyarországon. Budapest 1963. 58,59. 95. Szűcs J.: A középkori építészet munkaszervezeténekkérdéséhez. BpR 18 (1958). 96. Feuerné Tóth R.: Reneszánsz építészet Magyarországon. Budapest 1977. 8. 97. Zolnay 1977. 3/18. 98. Huth 1923. 3. ábra: fametszet, melyen ilyen „befogó" szerkezetet láthatunk. 99. Zolnay 1977. 3/20. 288