Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

agyagbetöltésen kívül más anyagot, például épületbontási törmeléket, csak igen kis mennyiségben helyeztek." Zolnay-Szakái 1976. 10. 21. Zolnay 1977.3/43. 22. Fügedi 1974. 57. 23. „... Tehát a kapukkal díszített első bejárathoz járultunk, és lebontván egy bővítést, melyről úgy tartották, hogy Nagy Károly építette egy meglehetősen tiszteletre méltó alkalomból — mivel atyja, Pipin császár a saját atyja, Martell Károly bűnei miatt kívül, a kapuk bejáratában hason és nem hanyatt fekve temettette el magát —, erre vetettük kezünket, és mint ez a templom testének bővítéséből, a bejárat és kapuk megháromszorozásából, magas és méltó tornyoknak emeléséből kitűnik, buzgón munkálkodtunk ..." Suger apát könyve. Marosi 1969.143. „1948-ban a nyugati homlokzat alapfalait is kiásták. Itt egy kis méretű, poligonális apszis került elő, melynek bejárata északon volt. Itt lehetett Kis Pipin sírja. "Marosi 1969. 262, 6. jegyz. 24. „Bizonyos realisztikus kifejező erőre volt szükség, hogy vissza tudják adni az enyészet szörnyű részleteit, és az a képzőművészetekben csak 1400 körül fejlődött ki. ,„... a XVI. században is sok sírt találunk, amelyeken meztelen holttest csúf képe éktelenkedik, összeszorított kéz, merev láb, kitátott száj, belekben hemzsegő férgek."Huizinga 1979.140. ,,Avignonban volt egy festmény — ma már nincs meg —, melyet a hagyomány magának René királynak tulajdonított; egy halott nő testét ábrázolta álló helyzetben, halotti lepellel borítva, fej ékkel, és belsejét férgek rágták." Huizinga 1979.141. Dr. Entz Gézának köszönöm a „Világ Asszonya" képet, értékes közléseit és tanácsait. 25. Zolnay 1977.3/71-73. 26. Zolnay 1977. 3/77. 27. Zolnay 1977.3/38. 28. „Lovaggá úgy lett valaki, hogy lovaggá ütötték. ... az egyházi ceremónia ... mise keretében zajlott le, ... csak két rövid részből állt. Az elsőben megszentelték a kardot... később a megszentelt kardot a jelölt derekára kötötte a pap, ... Ezután még katonai köpenyt adott a lovagra, a jelenlevő és a szertartásban segédkező nemesek pedig felkötötték sarkantyúját." Fügedi 1974.88. 29. Zolnay-Szakái 1976. 12. 30. Bredekamp 1975. 282. 31. Tompos Ernő heraldikus baráti közlését ezúton köszönöm meg. 32. Huizinga 1979. 232. 33. Zolnay 1977.3/81,87. 34. „A lócsontok között akadtak olyanok is, amelyeket vágásnyomok éktelenítettek el. így feltételezhető, hogy ha nem is a királyi asztalra, de az udvarnépek asztalára még a XIV—XV. században is került lóhús. (A levágott lovak hidegvérnek voltak.) ... Vaddisznó is akad. Ezek számáról azonban nincs áttekintésünk. Ásatásaim során ugyanis a vadkanagyarak jórészét — ellenőrizhetetlen módon — ellopták ... A legkedveltebb szárnyasvas a tőkésréce volt ... Meglepetésünkre a szárnyasok csontjai között egy énekes hattyú maradványait is felfedezte dr. Matolcsi. Fácán és fogolycsontokon kívül régészeti ritkaságszámba megy a középkorban vadászott túzok egyetlen példányának csontmaradványa is. A kék galambon kívül egyetlen dolmányos varjú is akadt. Azt azonban, hogy csupán elejtették, vagy meg is ették-e, ma már nem dönthető el." Zolnay L.: Vall a velőscsont. Magyar Konyha 3(1979) 4. sz. 15. (Matolcsy J. elemzéseinek nyomán). 35. Matolcsi 1977. 179-198. 36. „... A vizsgált állategyed küzdelmes életét elárulják a koponyán levő sérülések, törések, horpadások, amelyek a callus képződéséből ítélve részben begyógyultak, összeforrtak, mindenesetre keletkezésük idején nem okozták az állat pusztulását (227—228. kép). Ezek valószínűleg ütéstől, nagybb rúgástól erednek, az is lehetséges, hogy nem egyszeri eseménynek nyomai ..." — ,,... Az állközi csont hiányosságából arra kellett gondolni, hogy annak kitört darabját valahogyan még az állat életében eltávolították. Egyébként is feltételezhető, hogy a kutya emberi ápolásban részesült, mert anélkül aligha élhette volna túl a súlyos sérüléseket. Az életét valószínűleg azok az ütések oltották ki, amelyeket az agykoponyára mértek, s amelyektől a falcsonton és a halántékcsonton annak járomnyúlványaira is kiterjedő repedések keletkeztek. "Matolcsi 1977.184. 37. „A tárnoki cikkek 53.-a pl. a becsületsértés büntetéséről szólván, az összes meggyalázó kifejezések között első helyen említi, hogy ha valakit „kurafi"nak neveznek. Az ilyen szóval gyalázkodó emberre szörnyű büntetés vár, amennyiben valamely oly alkalommal, amikor legtöbb nép van együtt a városban, a poroszló vezeti a városház kapujába; a bűnösnek kutyaganéjt kell vinnie a kezében és a kapuban köteles háromszor megismételni a gyalázó szavakat, hozzátéve, hogy „e derék emberrel szemben ebmódjára hazudtam", minden egyes alkalommal köteles a kezében lévő ebganéjt bevágni a szájába; ha pedig ezt nem tenni vonakodnék, meg kell őt ragadni, vasfogóval ki kell húzni és le kell vágni a nyelvét." Siklóssy L.: A magyar Középkor erkölcse. Budapest 1922.136. 38. Wissell 1929.105. 39. Matolcsi 1977.183. 40. Matolcsi 1977.186. 41. L. Friedlaendler: Darstellungen aus der Sittengeschichte Roms in der Zeit von August bis zum Ausgang der Antonine. IV., Leipzig, 1910. 381-382. 42. Zolnay 1977.3/82-83. 43. F. Janner: Die Bauhütte des Deutschen Mittelalters, Leipzig, 1876.104,133. 44. Fr.J. Denzinger: Der sogenannte Eselsthurm am Dome zu Regensburg. Verhandlungen des historischen Vereines der Oberpfalz, Band XVIII. 219. (A leletanyagot nem vették számba, így tárgyi anyag nem áll rendelkezésre.) 45. Huth 1923. 285