Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

46. A kőszobrászatban a kézműves mesterséget, a modellek fontosságát, a tanulmányok készítését, a munkamódszereket, szerszámokat és technikákat a legnagyobb részletességgel Borchardtnak Tell-ElAmarnai ásatásai révén ismerhetjük meg, szinte bepillantást nyerhetünk az Echnaton fáraókori műhelynek napi életébe. Hasonló gazdag anyagot sem a görög korból, sem a római korból nem ismerünk, csak egyes faragványokat (szerencsére elég sokat), melyek kinagyoltságuk és a befejezetlenség különbözőségeivel nagyon jelentős technikatörténeti adatokkal szolgálnak. Közülük csak a kőbányákban megmaradtak köthetők helyhez, míg a többi szinte kivétel nélkül szórványleletnek vehető. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kőanyag területileg megadott, a szerszámok anyagukkal (bronz, vas, acél) és formáikkal (hegyes, lapos, fogas) ősiek, és hogy a szakképzés és a munkamódszerek a kézművességben alig változók. Nem köthetők dinasztiákhoz, bármily változatosak. 47. ,,... egyesek aránylag épek vagy könnyen összerakhatok, mások töredékei szanaszét szóródtak, amiből arra lehet következtetni, hogy nem szakaszosan töltődött fel a gödör, hanem egyszerre töltötték fel. Görög mintázatú alakok és két hellenisztikus korú ptolemaioszi pénz lelete feltételezhetővé teszi, hogy a gödör a korszak végére, vagy a római uralom kezdetére datálható". Legrainre hivatkozva: W. Wolf: Funde in Ägypten. Geschichte ihrer Entdeckung. Göttingen, Berlin, Frankfurt, Zürich 1966. A rómaiak műgyűjtő szenvedélye ismeretében szinte biztosra vehető, hogy az eltemetők egyiptomiak voltak. Vajon a múltjukat temették? 48. A. Boetticher: Die Akropolis von Athen, Berlin, 1887.79. 49.-4. Erlande Brandenburg: Les sculptures de NotreDame de Paris récemment découvertes. Le petit Journal, Paris, 1977. — Ugyancsak a franciaországi forradalomnak esett áldozatul a strassburgi székesegyház déli kapuzata szobordíszének egy része is. H. Jantzen: Deutsche Bildhauer des dreizehnten Jahrhunderts. Leipzig 1925. 29—33. o. — Figyelemre méltó egy másik tudósítás is a párizsi NotreDame királyszobrairól,, melyet Száraz Gy.: A tömegsír (Pestbudai rejtelmek III.) közölt (Élet és Irodalom, 1981. jan. 3-án. 6.): „Louis Sebestian Mercier: Ott hevernek egymás hegy én-hátán ... trágyadombok temetőjében. Ha szörnyetegalakjuk kikandikál a szennyréteg alól, s pillantásunk horpadt orrukra, csonka fülükre vetődik, szánakozó mosolyt fakasztanak ... Orrunkat bűz facsarja; oly rossz szagúak ezek a királyszobor-hullák, mint maga a királyok története." 50. Warnke 1977. 51. „Wir können die Voraussetzungen und Ergebnisse der münsterischen Bilderstürme rekonstruiren, doch über den konkreten Verlauf wissen wir fast nichts. einem jeden Bildersturm, wie einer Bildschöpfung, ein Plan, ein Concetto oder gar eine Inspiration vorausgegangen ist." Warnke 1971. 91. 52. „Es ist wahrscheinlich, dass diese Zeitgebundheit den Meisselschlägen auch bestimmbare Inhalte vermittelt hat. Es fällt auf, dass die Schläge auf die Sinnesorgane, auf Kopf und Glieder, sowie auf den Bart zielen." Warnke 1977. 93. 53. „Das Emsinger Bussregister etwa enhält die ganze Skala privater Rechtsakte, die am Körper vollzogen wurden: Vom Haar-, Ohren- und Nasenabschneiden, Bartstutzen und Bartverbrennen, über Augen- und Lid-, Lippen- und Zungenverletzungen, alle Möglichkeiten des Fingerzerstümmelns, bis zum Zähneziehen, Armabhauen, schädigen und Amputieren von Sexualorganen, Zehen oder Füssen. Die Phantasie wird sich kaum einen bilderstürmerischen Meisselschlag ausdenken können, dessen Zielbestimmung nicht schon in den Strafregistern rubriziert war." — „... über das Primärererlebnis der Tabuverletzung hinaus jeder Beilschlag der Wiedertäufer seinem präzisierbaren Sinn hatte." Warnke 1977.94. 54. „Viel schärfer geht die von Hochmeister des deutschen Orient 1385 aufgestellte Schiffsordnung für die Weichselfahrt vor: sie setzt für das vorzeitige Entgehen aus dem Dienste sehr schwere Strafen fest." „...Keyn knecht sal van den Schiffin geen noch lonfin, das geschiffte gut werde dann bracht zu markte, und wer ee von dann liefe, der sol verlyzen eyn Ore ... Ouch wurde der Stuermann adir Plathmann abertrümic ane redliche Sache, so sal deme Stuermanne der Hals und deme Plathmanne die hand werdin abeslagin". (Qu. 309, IV. S. 38) Wissell 1929. I. 350. — „Auch sal kynerhande Hantwerkman adir Handwerkknecht nymand syn Ammecht mit Keynerhande satzunge adig nuen Funden ayder legen, wer do myte begriffen wirt, deme sal man eyn Ore abesnyden." Wissell 1929. 1.511. 55. Huizinga 1979.22. 56. „Taksony idejében egy magyar sereg Gallia felé ment zsákmányolni. Visszajövet a Rajnánál három részre oszlott. E részek közül kettő becsülettel tért haza, egy nem. Ezt a részt a szász herceg Eisenachnál, Thüringia városnál levágta, csak hét embert hagyott életben, és fülöket megcsonkítva, haza küldte őket Magyarországba. ... Ezt a hét magyart ki nem halt meg a többiekkel és fületlenül jött haza, kemény ítélettel sújtották otthon: elvesztették minden ingó és ingatlan jószágukat, elválasztották őket feleségeiktől és gyermekeiktől, mindig mezítláb, gyalog kellett járniuk és nem volt szabad semmit szerezniök. A magyarok arra kényszerítették őket, hogy csapatostul sátorrul sátorra kolduljanak, valamíg élnek. ... Szt. István meghagyta nekik, hogy az esztergomi Szt. Lázárról nevezett vezeklőknek vessék alá magukat..." Tóth B.: A magyar anekdotakincs. Bp. 1898.1.22. 57. Fügedi 1914. 31. 58. „... Az Árpád-családból szívesen nősültek királyok és hercegek. Hiszen Magyarország hatalmas ország 286