Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

lejátszhatott, mint a feudális társadalomban kijelölt helyük. Láthatjuk azt, hogy a gótikus szobortorzók eltemetési ceremóniájához a kőfaragóműhely sok kelléket adott, melyek a szobortorzókkal együtt kerültek elő, de nem ismertethettünk minden olyan tárgyat és faragványt, melyek a befejezetlenségükkel, a ráfaragásokkal, ragasztásokkal és más ismertető jelekkel a műhelyszokásokról és munkamódszerekről vallanak, és számos olyat sem, amelyek régebbi budavári ásatások hasonló értékű leletei. A királyi műhely jelentősége Zsigmond uralkodásának utolsó évtizedeiben erősen lecsökkent, de valahol a palota közelében egy új műhely alakul, mely főként szellemében új, amelyben a régi mesterek szervezeti kötöttségét a művészegyéniségek vélt szabadsága váltotta fel. Az antik eszményképekhez visszatérés magával hozta az itáliai rómaikori kőfaragó-rutin új kivirágzását, munkamódszereivel együtt. Háttérbe szorulnak a „gótika" kőfaragásának jellegzetes, laposélű kétkezi szerszámai és az elhelyező olló, hogy a hegyes-fogas szerszámoknak, fúróknak, az elhelyező kabaláknak „reneszánsza" legyen. Közös jellemzők azonban bőven maradnak. A gótika mestereinek szerkesztési elvei az Euklidész-i geometriában rekedtek el, a reneszánsz felfedezte a perspektívát, az affinitás játékosságát, valamint a matematika hasznosságát. Alig változott azonban a kőfejtés, a kőszállítás, a faragás és kőelhelyezés fizikai munkája és a mesterség megtanulásának fáradságos útja. A reneszánsz kiváló építész-szobrász művészei a gótika mestereihez hasonlóan a szakmai tudásukat a műhelyekben kapták, a gyakorlatban versengve-fejlesztve ki képességeiket. A kőfaragómesterségben sok időtlen, közös vonás van; elsősorban a mesterség önbecsülése, az összetartozás megértő vagy vitatott kényszere, és az egymásrautaltság. Ezért azokat a választóvonalakat, melyekkel a történelemben és művészettörténetben indokoltan meghatároznak és elválasztanak egyes korszakokat, függetlenek szinte a mesterség alakulásától, mert az anyagok, a szerszámok és a munkamódszerek, valamint a feladatok változásai a döntők. Tudjuk, hogy Budán nem terjesen új létesítményekről van már elsősorban szó, hanem átalakításokról és korszerűsítésekről, melyekben az új ornamentumok előre kifaragott díszítő elemként öreg falakba épültek be . De a nagyszabású átalakítási tervek mindegyike nem valósult meg, és nem minden elkészült építészeti faragvány került beépítésre, felhasználásra. Több olyan faragvány került felszínre a budai vár északi főkapuja és a szárazárok közötti területen, melyek befejezetlenek, vagy készrefaragottak, de beépítve nem voltak. Jellegzetesek azok a faág-motívumos boltozatválldarabok (98. kép) , melyekről megállapítható, hogy felhasználásukra sor nem került, csak úgy mint egy félkész kúszóleveles fiatorony darab, mely azt is elárulja, hogy mint munkadarabot egy esztergapad-szerű szerkezetben rögzítették a faragáshoz . A „műhely" folyamatos továbbélését két reneszánsz falpillér fejezet is igazolja, melyekről Zolnay László a következőket írja: „Meglehet, — és erre mutatna az egyik kövön a befalazó habarcs hiánya, a másiknak ki nem faragott volta -, hogy talán a budai reneszánsznak abból az utolsó korszakából származnak, amikor egyik kőnek behelyezésére, másiknak faragására, befejezésére már nem került sor ,99 A királyi műhely életét, a kőfaragás úgynevezett titkait Budán egy olyan anyagon tanulmányozhatjuk, mely egyedülálló egész Európában. Kutatásaink azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha a tudományos szempontok összehangolódnak, a régészet, a művészettörténet, a társadalomtudományok, az ipartörténet és a kőfaragó-kézműves mesterség minden felkutatható adatával, szervezett együttmunkálkodással. Rövidítések BpR Bredekamp 1975 Burckhardt Fügedi 1974 Horváth 1937 Huizinga 1979 Budapest Régiségei Huth 1923 H. Bredekamp: Kunst als Medium sozialer Konflikte. Bilder- Kubinyi 1973 kämpfe von der Spätantike bis zur Hussitenrevolution. Marburg/ Lahn 1975. /. Burckhardt: Die Zeit Konstan- Marosi 1969 tins des Grossen. Phaidon, én. Fügedi E.: Uram, királyom. Matolcsi\911 A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest 1974. Horváth H: Zsigmond és kora. Budapest 1937. MátyEml J. Huizinga: A középkor alkonya. Budapest 1979. H Huth: Künstler und Werksatt der Spätgotik. Augsburg, 1923. Kubinyi A.: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). BpTört II. 7240. Marosi E.: A középkori művészet világa. Budapest, 1969. Matolcsi /.: A budavári palota északi eloudvarában feltárt XIV-XV. századi állatcsontok. BpR 24 (1977) 179-198. Mátyás király. Emlékkönyv születésének Ötszáz éves fordulójára. I—

TT. Budapest é.n. 283