Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

váló vagy átlagos művel van-e dolgunk. A sérülések viszont ezek keletkezésének módjára és sejthető céljára utalnak. Ezért a kőszobroknál a szándékos jelzéseket jó lenne pontosan értelmezni - megfejteni mintegy holt nyelv írásjeleit —, hogy mit jelent egy levágott orr, egy hiányzó fül, egy letöretett szakáll, megsebzett orca vagy ajak; hogyha ezek egyértelműen szándékosak, célzatosak és nem véletlenek. A hit és hitetlenség, a felvilágosultság és a babona még sokáig nem választódott szét. Régebben, amikor Sienában egy csodálatos antik szobrot találtak — melynek Lysippos volt az alkotója — azt lelkesen fel is állították a piactér kútjánál, mindenki örömére. De amikor Siena 1390 körül a Viscontiakkal szövetkezve Firenze ellen küzdött, a váratlan szerencsétlenség okát e szobor felállításának tulajdonították, s mivel most már úgy vették mint egy rontó démont, ezért ledöntötték, teljesen öszszetörték, a töredékeket firenzei területre csempészték, és ott ásták el azokat titokban, hogy majdan a szobor elpusztításáért ne Siena vezekeljen, hanem Firenze . A maga nemében ez egy „commedia" volt, és hittek annak hatásosságában, mindenesetre tőlük telhetően mindent megtettek a „baj" elhárítására, az áthárítására, hogy hasznuk is legyen belőle. Bizonyára nem volt mindegy, hogy az ilyen cselekmények miképp bonyolódtak le, amire jellemzők a világi hiúságokat elégető máglyák. A kétes értékű „fejlődés" menetében a sor a könyvégetésekkel kezdődik. 1248-ban Párizsban egy napon, tizennégy szekérre való könyvet égettek el , és újra és újra sor került ilyen máglyákra. A 15. században a máglyák anyaga képek elégetésével bővül, így Sienai Bernátnál, 1424-ben Firenzében, a Santa Croce előtti téren, melyről úgy számol be, hogy: „... egy tűz, mely szebb mindazoknál, miket valaha láttál. Lángjai az ördöggel, Isten ellenlábasával dacolva magasra csaptak; a mi Urunk Jézus Krisztus dicséretére, dicsőségére és imádására"

70

. Európa-szerte égtek a máglyák, melyek Savanarola korában érték el csúcspontjukat, a városi tanácsok jóváhagyásával. Szervezett gyűjtéssel szedték össze az „anyagot", és építették fel a máglyát, nagy gondossággal, „szemet gyönyörködtetően", egy hét lépcsős piramishoz hasonlóan, alulról felfelé a kártékonyságuk sorrendjében. A legalsó szintet a kosztümök, maszkok, parókák, a luxusöltözetek és kellékeik alkották. A másodikra kerültek az antik és humán írásművek, azután a piperecikkek, majd a zeneszerszámok, felettük a játéktárgyakkal. A hatodik lépcsőre kerültek a művészi alkotások, és legfelül az ördög, a karneválok kellékeivel

71

, mely hét lépcső Dante hét körére emlékeztet. Savanarolát, bonyolult egyéniségének sokrétűségét, aki a vallás embere és forradalmár, művész, költő és politikus volt egy személyben

72

, már sokféleképp elemezték. Számunkra a lényeges az, hogy e máglyák felépítménye nem egy önkényes véletlenből, meggondolatlan egymásradobált tárgyak halmazából állott, hanem terve, programja, „concetto"-ja volt. A szobortorzók eltemetése előtti politikai, vallási és társadalmi történésekről A magyarországi eretnekmozgalmak kezdetei már a 14. századi királyi udvarban is jelen lehettek. Schweidnitzben ekkor már jelentős a valdensek mozgalma, mely a szentek képtisztelete ellen irányult

73 és könnyen lehet, hogy IV. Károly házasságkötésekor Visegrádon Schweidnizti Annával — akiben I. Károly törvénytelen lányát sejtik — a kíséretében lévő klerikusok között valdensek is voltak. Aránylag sokat írtak arról a disputáról, melyet a párizsi egyetemen doktorátust szerzett Magyar Mihály — Zsigmond király jelenlétében — Antal domonkosrendi szerzetessel folytatott a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásáról , amikor Nagyszombaton és Sopronban valdensüldöző inkvizíciók működtek. Abban minden történetíró megegyezik, hogy Zsigmond uralkodásának nemzetközi csúcseredménye a Konstanzi zsinat volt. Húsz János megégetésének Magyarországon is jelentős kihatása kellett legyen, hiszen a prágai egyetemen sok magyar tanult és tevékenykedett

76

, s így nálunk is az egyházi reformvágyakból szociális törekvések és osztályharcok fejlődtek ki, csak úgy, mint Csehországban . Amikor a radikális és mérsékelt husziták Tábor hegyén közös stratégiájuk kidolgozása után Prágába vonultak, megszállták és kifosztották a Szent István templomot, és a városházán az elfogott társaik kiadatását megtagadó tanácsurakat az ablakon kidobták, a forradalom nyílttá vált

78

. Egy évvel később, 1420-ban egy taborita egység elfoglalta a királyi temetkezési hellyé alakított Zbraslav-i ciszter kolostort, ahol jelképesen leszámoltak IV. Vencellel. Feltörték sírját, a holttestet az oltárra helyezték, fejére szalmakoronát tettek, s e hátborzongató szertartás után az épületet felgyújtották

79

. A huszitákkal szembeni összecsapásokban Zsigmond sorozatosan veszített, de ez nem akadályozta abban, hogy a királyhü csapatok tartotta Hradzsin székesegyházában megkoronáztassa magát, hogy másnap már cseh királyként fordítson hátat Prágának

80

. Zsigmond bécsi, 1435-ben kiadott dekrétumai a céhek és mesteremberek megrendszabályozását is célozták, úgy hogy az elégedetlenség e rétegekben is tetőfokára ért, látva azt, hogy minden felkelés megtorlást von maga után. Új reményeket kelthetett Zsigmond király halála, és egyesekben az új király, Albert. A magyarul sem tudó királynak semmi jövője nem volt — és nem lehetett — a főúri liga mellett, mert Ígérete ellenére egy egész évig távol volt, s „mire hazatért, az országot fénekestől felfordult állapotban találta, melyet az ő megjelenése nem hogy csillapított volna, hanem még inkább fokozott"

81

. A politikai élet bonyolultságát, I. Ulászló királlyá koronázását, V. László kiszolgáltatottságát III. Frigyesnek, Hunyadi János jól látta és a török- veszedelmet, mondhatnánk a saját bőrén érezte. Sorsdöntők lehettek 280