Budapest Régiségei 26. (1984)
VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321
A befejezett, kész szobrok sérüléseiről A középkorban elvárták, hogy egy szobor „olyan legyen, mintha élne" 6 , ép legyen, helyes arányú és tökéletes, mert ami csonka az rút, és szép az, aminek ragyogó színe van. Kiváló példaként ilyen volt a Champmol-i kolostor kerengőjének kútja, egy kálvária csoporttal koronázott mű, melynek alépítménye megmaradt, és a dijoni Mózes kútként ma is világhírű. A leírásokból tudjuk, hogy a kiváló szobrászok, Claus Sluter és társa, Claus de Werwe munkája akkor vált „befejezetté", amikor Jean Maleweel a festő és a Kölni Hermann az aranyozó nem takarékoskodva a színek harsogásával és az arannyal, a középkori realizmus jegyében - elképzelhető hogy szertartásosan - az aranykeretű szemüveget Jeremiás próféta orrára illesztették . Az egyház képtiszteletére az is fényt vet, hogy 1418ban a pápai legátus mindenkinek bűnbocsánatot engedélyezett, aki e művet áhítatos lélekkel tekinti meg. A budavári szobrok feltárásánál egy teljesen kész és felállított szobornak előkerült a talplemeze csonka cipőorrokkal, a boka felett eltörve, két külön cipőorr, egy alsó lábszár a térddel, és a csípő. Ez utóbbiról annak idején a következőket írtam le: „A csípőtorzó jobb oldalán hatalmas baltacsapások félreismerhetetlen nyomai láthatók. Ez ütések okozta sebek az odasújtó ember gyűlöletét, pusztító dühét tükrözik, és bár a szobor nagy értékű művészi alkotás volt, azt mint művet nem értékelte annyira, hogy bosszúját és megtorlásvágyát az fékezte volna". Akkoriban azt hittem, hogy „itt nincs utasításra végrehajtott parancsteljesítés, hanem az egyén vagy közösség önbíráskodása, ítélete" (1. kép). A többi töredékből és egy kettőskeresztes címerdarabból, melyen felül az azt fogó kéz ujjnyomai egy azonosító ujjheggyel is előkerültek (2., 3., 4. kép) arra következtethetünk, hogy a kompozíció hasonló volt Szent Vencel St. Vid székesegyházban álló prágai szobrához (5. kép). így feltételezhető, hogy egy királyszobor töredékei kerültek elő, melyekről az is valószínűsíthető, hogy Nagy Lajos szobráról van szó, mely a királyi kápolnában állhatott. A legteljesebb szobor, az ún. Ép Apostol jobb kézfeje hiányzik (6. kép), míg bal kézfeje külön készült kiegészítés, kőcsappal becsapoltan (7. kép), egy egyszeri javítás tényeként. Az orra vésővel levágott (8. kép). Egy apostol vagy próféta alaknak (10. kép) hiányzik a feje, a bal keze és a jobb lábfej, letörten. A jobb kézfej külön betétdarabként, nem a szoborral együtt készült, javítás (9. kép). Hiányzik a feje, a jobb kéz ujjai és bal kézfeje egy apostol vagy próféta alaknak (11. kép). A bal kézfej itt is külön betétdarab, úgy hogy az elveszett kézfej kőcsapja nem nyúlik be a csaplyuk teljes mélységéig, ott egy külön kis csap/darab van. Lehet, hogy ez már a kétszeri javításra utal. Alig magyarázhatók a figura jobb lábfejénél a törésfelületre történt ráfestések. Az úgynevezett könyves szent teste combközéptől lefelé hiányzik, le van törve bal kézfeje, el van roncsolva jobb alkarja és a felkar egy része (12. kép). Javítás nyomai nem fedezhetők fel, a bal kézfej letörése tehát az eltemetődés csonkításaival van kapcsolatban. Egy úgynevezett könyves alaknál az orr mellett a felső ajkat is kicsorbították (14. kép), mint társánál, melynél a vésőnyomok különösen a felső ajaknál figyelhetők meg (13. kép). Egy további úgynevezett apostol vagy próféta alak (15. kép) feje és bal kézfeje hiányzik, mely ugyancsak csappal volt beépítve, de meglepő módon, mert az alkarba beépült egy kő-csap, az egyenesen le van vágva, és egy furatlyuk van benne. Mindezekből arra következtethetünk, hogy e figura bal kézfejét letörték, majd kijavították egy kőcsappal egybefaragott kézzel pótolva a hiányt. Majd egy későbbi időpontban ezt a kezet is letörték, az alkarban maradt kőcsapot síka faragták, az újabb kézfej rögzítését egy fémcsappal oldva meg. Hogy ez elkészült volna, az nem bizonyítható. Az úgynevezett kékpalástos szent nő szobra a sérüléseket és javításokat illetően a legbeszédesebb (16. kép). Hiányzik a feje és kézfeje, és letört a talplemez egy része. Azt láthatjuk, hogy a letört fejet és jobb vállát pótolták (18. kép), a gondosan megfaragott illesztési felületek és a furatlyuk a nyaknál ezt bizonyítják. Lehet, hogy a fej-kiegészítés is elkészült, és akkor veszik el újra, amikor kezeit letörik. Mivel magyarázzuk azonban meg azt az indokolatlannak látszó ráfaragást a jobb karról lehulló drapériánál és a talplemeznél, melyek szakember kezétől, vésőjétől származnak? A B.T.M. tanulmányi raktárában még legalább öt hasonló méretű egyházi szoborra utaló töredék vagy töredékcsoport van, melyek kész szobrokként egy bizonyos ideig betöltötték szerepüket, valószínűsíthetően — a királyi kápolnában. A csonkítások és javítások egymásutániságát a következőképpen rekonstruálhatjuk. A királyi kápolnában (vagy másutt) állott szobrokat megcsonkítják, valamilyen ütő eszközzel letörnek kezeket (és fejeket is talán). A tettes egy „bennfentes" lehetett, egy képromboló klerikus. A megcsonkított szobrok a szobrászműhelybe kerülnek, ahol azokat kijavítják, új kezeket csapolva a szobortestekbe, és az így újra teljes szobrokat még egyszer felállítják. Egy bizonyos idő múlva újabb képrombolás színhelye a szobrok felállítási helye, de ez már súlyosabb, mert itt már biztos, hogy fejek is áldozatul estek, és több szoborra irányultak. Letörtek már becsapolt kezeket is. A csonka szobrok megint a műhelybe kerülnek, ahol megkezdik azok kijavítását, de innen útjuk már a szobortemetőbe vezetett, újabb sérülésekkel, melyeket a vésőnyomok és a széttörések igazolnak, és bizonyító erejűvé válnak a hiányzó részek is a meglévők mellett, ami a befejezetlen szobrokra is vonatkozik. A befejezetlen szobrokról Ide tartozik minden olyan szobortöredék, melyre nem mondhatjuk azt, hogy olyan volt valaha, „mintha élne". Nem volt kifestve a középkori realizmus kívánalmai szerint. Kirívó példa — a faragás befejezetlenségével — egy püspökszobor (17. kép), mely félbemaradtságával, a nagyolás szerszámnyomaival rávilágít a középkori szobrá272
