Budapest Régiségei 26. (1984)
VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321
szók szoborfaragási módszereire, az „alia prima" faragásra, a formák kibontásának egymásutánjára épp úgy, mint a szerszámokra, melyeket használtak . A kisméretű egyházi szobrok egyike az úgynevezett „fehér Madonna", ez a csodálatos művészi alkotás (19. kép), melynek festetlensége amellett szól, hogy felállítva nem volt, amit az újabban megtalált feje azzal is tanúsít, hogy a koponya levágott síkján, s az abban lévó' furatlyukban csak tiszta kőfelületeket állapíthatott meg a restaurátor, Virág Klára. A szobornak hiányoznak a kézfejei, a gyermek Jézus, és a jobb karjáról leomló drapéria, melynek csak néhány elszíneződött, égett töredékét sikerült azonosítani (20. kép). A festett egyházi szobroknál kétségtelen az, hogy az eltemetődés előtt kétszer csonkították meg azokat, míg végül széttörve és nem minden részükkel kerültek kivetésre; tehát háromszori a sérülések keletkezése. A fehér Madonna legfeljebb kétszer szenvedett kárt. Először a műhelyben, egy képromboló aktus során, amikor leüthették kezeit és a gyermeket. A nyakánál és orcáján lévő vésőnyomok szerint (22. '. kép)! már szakemberek is közreműködtek. Az egyetlen lovagalakhoz, melynek feje - a törésfelülettel - törzséhez azonosítható volt (21. kép), a raktári anyagban egy feszesujjú, alsó gombolású alkar és egy kéztöredék tartozik. Először a karjait verhették le, és jobb lábfejét, és később a fejét (bal alsó lábszára kiegészítés). Egy másik nagyalakú lovagnak (23. kép) ugyancsak karjait verték le. A kézfejek itt visszaépíthetők voltak. Baltanyomok vannak a nyak törésfelületén, és a jobb vállán. Hiányzik a feje és lábai a talplemezzel. Levert kezek, hiányzó láb és fej jellemzi az egyik virágdíszövés lovagot (24. kép), melynek mellét vagdalták össze. A nyak törésfelületénél is baltanyomok láthatók. Az úgynevezett köpenyes lovag karjai és lábai hiányoznak combközéptől lefelé (25. kép). Fejének és arcának baloldala letört. A mély aláfaragások realizmusára mutat az, hogy az ágyéka előtt lévő drapéria alatt, herezacskója is ki van faragva (26. kép). A harisnyanadrágos lovagtorzó deréktői lefelé szinte teljes, míg a felsőtestből semmiféle azonosítható töredék nem került elő (28. kép). Már hozzáépített a két alkartöredék, melyek végződésében furatlyukak vannak, melyek teljesen tiszták voltak. Javítás előkészítését jelzik ezek? Ez esetben megvoltak még a kézfejek, és ha azokba is lyukat fúrnak, egy fémcsappal vissza is lehet építeni őket, de erre sor nem került. A mellvassal vértezett lovag (27. kép) a régebbi uralkodói dinasztia egyik reprezentánsa. De ez nem mentette meg attól, hogy leverjék a fejét és lábait, és kezeit. A kard letört keresztvasa helyén is furatlyuk van a törésfelületben, mint a harisnyanadrágos lovagnál is az alkarokban, üresen és tisztán. Egyedi a lovagalakok sorában az ún. „nagy fegyvertelen lovag" (29. kép). Jobb kezével az övét fogta, melynek az így takart részén a díszövnek három csonkakúpszerű dísze mellett, két ilyen szakasz üres. Ide applikáció volt tervezve. Hogy a befejezettségről nem lehet szó, az egyértelmű. Egy csészeszerü tárgyat tartó bal kézfej — e szoborhoz tartozhat. E szobornak azonban van még egy fontos része, és ez a háta. A mellkasnál még ép, de innen lefelé egy vályút faragtak bele (30. kép). Ez a szobor nem lehetett felállítva, tehát elesik az a feltevés, hogy „fülkében vagy falnál állt". És nem lehet az sem, hogy „súlyát csökkentsék, kifaragtak egy nagyobb darabot" 10 . Ez a szobor egy ismert személyt ábrázolt, és akik a kivájást elrendelték, azok ezt célzattal tették. A köpenyes nőalak torzója (32. kép) is letört kezekkel maradt ránk. A talplemezen a jobb lábfejének csak a helye van meg. Szerszámnyomok mutatják, hogy lábát elverték. A szobortest anyaga, faragástechnikája és mérete — egy női fej arci részéről (31. kép) — feltételezhetővé teszi, hogy e nőalak feje volt, melynek orra, két orcája csonkított, ajka megvágott. A csípőből jobbra kilendülő felsőtest, és a bal hónalj alatti rész kifaragásának nyersesége Madonna-szobrot bizonyít (33. kép). Feje, a gyermek és a kezek, valamint a jobb alkar hiányzik. A számos töredékből — égett és épebb darabokból — összeépült egy olyan drapériarészlet, mely e szoborhoz tartozhatott — és a BTM. tanulmányi raktárában van, mert a közvetlen kapcsolat nem volt bizonyítható. A Fehér Madonna (19. kép) festetlensége és a korona ráépítetlensége, mint erről már szó volt, kizárja azt, hogy a festett apostolszobrokkal együtt fel lett volna állítva. Nem zárhatjuk ki azt a feltevést, hogy a kis fehér Madonna egy művészien kidolgozott „előkép" vagy „minta" volt, tehát nem olyan „modell", amelyet mechanikus módszerekkel, például pontozással másoltak, vagy nagyítottak volna. A középkorban ez nem volt szokásos, így minden figurális kőfaragvány egyedi darab. Hogyha összehasonlítjuk a „kis" és a „nagy" Madonna törzsét, tudomásul kell vennünk, hogy — bár tükörképei egymásnak — mindkettőnél azonos a drapéria-kompozíció lényege (19. és 33. kép). További bizonyításhoz olyan fényképfelvételekre lenne szükség, melyeke szobrokról azonos világításban és azonos nézetből — figyelembe véve a tükörképet — készülnének. Nagyobb lehetett a kompozíciós eltérés a gyermek Jézus alakjának mozdulataiban. A kis Madonnánál annak jobb karján ült, és bal kezével Mária fejkendőjébe kapaszkodva, csomóba fogva megemelte, a mozgás egy pillanatát rögzítve. Jobb lábfejének a Mária test hastáján megmaradt lábujjak elegendő támpontot adnak ahhoz, hogy közelebbi analógiák felkutathatók legyenek. A nagy Madonnánál a gyermek mozgása más volt, mert a fejkendő nincs csomóba fogva, és az egyik lábfej csatlakozása nem a hasi részén van a Madonnának, hanem a drapéria azon redőjén, mely a jobb válltól átlósan vetődik lefelé. Egy további „előkép" és „mű" viszonyt mutat a kis fehér Madonna feje, és az úgynevezett női fej kendővel (22. és 34. kép), függetlenül attól, hogy az egyik koronával, a másik fejkendővel készült volna. Az arcforma kerekdedsége, a nyílt homlok, a szemek, és főként a nyakránc azonossága meggyőző. A nagyobb méretű szobrok galériájába egy püspökszobor is beletartozik. Hiányoznak lábfejei és talplemeze, és két keze le van verve (35. kép). A feje, mely a törésfelülettel azonosítható volt, orrán, száján és állán 273
