Budapest Régiségei 26. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216
port, amelynek egyik ciszternás udvarán, 1974-ben torzóinkat megtaláltuk. Technikai okokból visszatemetesre került a Hunyadi udvar Ny-i oldalán az 1974-ig feltárt 13. sz.-i városfal is, melléképületeivel, pincéivel, szemétvermeivel együtt.) Az 1972/73 óta folyamatosan feltárt város- és várfalmaradványokat, a feltárt bástyákat, külső- és belsőtornyokat, kőházak romjait, a középkori út- és hídmaradványokat — dr Czagány Istvánnak, a KÖZTI műemléki főmérnökének kiviteli tervei alapján — az 1984. évtől kezdődő időszakban, mint romparkot az Országos Műemlékfelügyelőség állítja helyre. I. Őskori lelőhelyeink 1. Az erődrendszer É-i főkapujának (továbbiakban „Kolduskapu") É-i előterében, a középkori kövezett út alatt 75/6. sz. gödör: urnasír maradványai. (Szintje: Af 158,5-159 m.) 2.79/12. sz. É-D-i árokban őskori leletanyaggal kevert őshumusz átvágása. A lelőhely folytatódik a 3.81/13. sz. lelőhelyen. Utóbbi hely emlékezetesebb lelete egy keltakori fibula (További feltárása folytatandó). 4. 80/4. É—D-i irányú árok, összefüggő őskori humuszréteg kerámialeletekkel. Összhossza 30 m. A kutatóárok a Szárazárok É-i zárófalától É-ra metszi át a kutatott s további kutatásra váró területet. 5. 80/9. sz. középkori pincemaradvány déli falán túl D-re alakított kutatóárokban sziklába metszett őskori gödör, kerámiával. 6.81/11. 7. 81/5. sz. szelvényeinkben őskori kerámiával 8.81/1. datálható humuszréteg 9.81/12. . 10. Az ún. Patkótoronytól D-re a 78/7 és a II. 78/8. sz. kutatóárokban a szikla-talaj felett elhelyezkedő legalsó kultúrréteg, őskori cserepekkel. Ebbe a rétegbe építik bele a 13. sz.-i, IV. Béla király korára datálható első budai városfalat. (A most felsoroltakon kívül őskori lelőhely a XII. sz., a 74/38, 74/46 s az ún. IV., „konzolos helyiség"; ezeknek a lelőhelyeknek leletanyagáról azonban már beszámolt Marosiné, Soós Ágnes munkája, a Budapest Régiségei 24/3-4. kötetében, 1977.) Az őskori anyag részletes tudományos feldolgozását - a korábbiakhoz hasonlóan - Marosiné Soós Ágnes végzi. II. Kelta- és római-kori leletek 1. 74/8. kelta és római kori kerámialeletek s egy alakos nyomóduc töredéke latin szövegtöredékkel. A lelőhelyet - annak kevert, dúlt volta miatt - nem lehetett autentikus, steril rétegekkel tisztázni. 2. 80/4. szelvény: őskori kerámiákkal jellemezhető humusz felső rétegéből, bolygatott talajból kelta és római kori cseréptöredékek. 3. 80/13. szelvényben: őskori kerámiával jellemezhető humusz kevert felső rétegéből hagymafejes fibula és kelta cserepek. III. Falutelepülés a 12. sz.-tól a tatárjárásig 1. 75/18. pince. A felette állt 12-14. sz.-ban fennállott kőházat Zsigmond király korában, az É-i kortina és a „Kolduskapu" emelésekor, az ide vezető kövezett út kialakításakor, a 15. sz. első felében lebontották. A kövezett út nyugati oldalán 1,2 m. szájátmérőjű, fenn kővel kifalazott, mélyebben sziklába metszett akna. Ez az akna 12 méter mélyre hatol le. Mindezt az aknát, mindpedig az aknából nyugat felé nyúló pincét a 15. sz. első felének leletanyagával teljesen betöltötték s be is iszapolták. Az aknából Ny felé kinyúló pincét sziklába vágták. A pince félköríves boltozású; boltozatának magassága középütt 2 m., szélessége 3,5-^4 m. A pince Ny-i végében — ott, ahol a várfennsík Ny felé lejt - a kőzetbe vágott nyolc lépcső vezet a lejtős nyugati felszínre. Leletanyaga (mind az aknának, mind a pincének, mindpedig a lépcsős feljárónak) homogén, a 15. sz. első félőből származó anyag, egy koraibb — nyilván a pince használatának idejéből való — fehércserép palack, zöldmázas, mérműves kályhacsempe töredékek. A feltárt aknát s a pincét, lépcsőivel együtt - lefedésük után — nyitva tartottuk. Bemutatható. 2. A 77/3. szelvényben egysejtű, kőfalazású házikó maradványának részlete; falai befutnak a 15. sz. első felében emelt É-i kortina — tehát a palota É-i várpiacát s a polgári várost elválasztó — várfal falai alá. 3. A 77/2. rétegeinek anyagában kerámia, cserépedénytöredékek, a IV. Béla korára datált városfal szintje alól. 4. A Hunyadi udvaron, a Munkásmozgalmi Múzeum ÉNy sarka közelében 9. sz. egysejtű kőház. Már a 13. sz.-ban kiiktatták. Leletanyagát egy bécsi fillér is szabatosan datálja. (Ez a házikó, amelyre már a középkorban is újabb falak nehezültek, a jelenlegi, a Szent György térről a palotába vezető új út kialakításakor végleg a föld alá került. Adatait a Budapest Régiségei 1977. évi 24/3-4. kötetében ismertettük.) 5. 75/4. korai kőépület maradványa; veremház jellegű épületmaradvány. 6. 79/1. sz. szelvényben korai kemence maradvány; korát a kemencét környező járószint III. Béla-dénára határozza meg. 7. A Magyar Nemzeti Galéria északi szárnyának Ny-i homlokzata előtt, a jelenlegi Csikós szobor talapzata táján, a 80/4. sz. lelőhely alsó rétegeiben 12—13. sz.-ra jellemző cserépedények töredékei. 8. A Hunyadi udvar Ny-i oldalán, a jelenlegi út és a Ny-i várfalak közötti szakaszon, szabatosabban a 13. és a 204