Budapest Régiségei 26. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Matolcsi János: A budatétényi római kori állatcsontleletek 183-201
Szarvasmarha lábujjcsontok méretei (mm) 8.táblázat Os phalangis I. Os phalangis II. piagyobb hossz Proxi malis epiphysis szélessége Diaphysis legkisebb szélessége Distalis epiphysis szélessége Proximalis epiphysis mélysége Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége 70,0 31,6 25,4 28,5 37,2 19,0 23,4 69,5 30,4 26,0 31,0 37,4 19,0 22,3 68,0 35,0 28,7 31,0 36,4 19,8 23,3 67,6 34,5 29,5 31,4 38,0 20,8 23,5 67,0 31,8 26,6 30,5 33,7 19,5 23,3 66,5 28,0 25,0 26,0 33,5 18,5 20,5 66,4 28,4 24,7 27,0 33,7 18,8 20,7 66,3 29,5 24,5 27,2 34,2 18,7 21,0 66,0 35,0 29,0 31,8 36,0 19,0 23,0 53,4 34,4 29,4 — 33,6 25,8 — 49,7 35,0 27,0 30,5 35,0 27,7 34,5 47,0 31,0 28,4 26,8 35,0 22,6 28,7 46,7 33,5 26,5 31,4 36,5 24,6 32,0 46,4 34,3 27,2 29,8 37,0 25,7 33,6 45,7 34,0 26,7 29,4 25,7 33,0 44,4 29,2 23,8 24,6 31,4 23,0 27,5 44,4 28,0 22,2 22,8 30,5 20,8 25,5 43,8 28,4 23,5 24,4 33,7 24,2 29,7 ciót az állat életének melyik szakaszában végezték. Persze fennáll ez a probléma az általunk alkalmazott csontkarakterisztika számításánál is (0 L = mi qWZ ), ahol van egy tartomány, melyben bikák, tehenek és ökrök egyaránt megtalálhatók. 15 Végeredményben a 20 egészében mérhető végtagcsont között két bika és egy ökör volt biztonságosan meghatározható. A marmagasságot az ivar ismeretében számítottam a magyar szürke marhán megállapított marmagassági koefficiensekkel. 16 A kapott értékek 20 egyed esetében 118,8-136,5 cm között vannak, az átlagos marmagasság pedig 127,3 mm. Mind az alsó, mind a felső értékek nagyobbak, mint amilyet bármely korszakból kimutathattunk, az átlagos marmagasság szintén meghaladja a történelmi korszakokból kimutatottakat. Viszont elmarad a mai szarvasmarhák marmagasságától, noha a különbség csak 5,8%-ot tesz ki. Ló (Equus przewalskü f. caballus L., 1758) A lócsontok száma egyedenként több, mint a szarvasmarha esetében láttuk. Egy egyedre 24,9 db csont jut, 24,0%-kal több, mint a szarvasmarha egy egyedére jutó csontok száma. Ennek azonban nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert a csontok előkerülésének aránya függ attól, hogy a húst milyen területen hordták szét és az ásatás a településhely melyik részét, miként érintette. Az kétségkívül megállapítható, hogy a lovat korántsem fogyasztották olyan mértékben, mint a szarvasmarhát (3. kép). Kitűnik ez abból is, hogy a kifejlett egyedek száma sokkal nagyobb és a fiatal egyedek száma jóval kevesebb. Miként a nagy számú koponyatöredékekből és egyes fogakból az megállapítható volt, a kifejlett (aduitus) korú állatok voltak többségben. A korcsoportok szerinti megoszlás a következő volt : juvenilis 5 egyed 25% subadultus 3 egyed 15% aduitus 11 egyed 55% maturus 1 egyed 5% összesen 20 egyed 100% De hol vannak a nagytestű római katona-lovak? Ha a koponyatöredékeket nézzük, akkor olyan nagy premolarisok tűnnek szemünkbe, amilyenek magyarországi anyagban nem fordulnak elő. A 98,0—98,2 mm hosszú előzápfogsor kiugró értékével a nagytestű római katonalovaknak tulajdonítható. A mandibulában is kitűnnek a premolárisok méretei csakúgy, mint az egyetlen mérhető zápfogsor 176,8 mm hosszával. Továbbá feltűnő nagyságúnak látszik a mandibula testmagassága P 2-nél 65,6 mm-es magasságával. Az atlasok hosszúsági méretei megegyeznek az avar lovakéval, de a szélességi méreteik felülmúlják azokét. Például a craniális ízületi felület szélessége 83,2—95,0 mm-t tesz ki, míg az avar lovakon ez a méret 79,0— 89,0 mm között van. 17 A caudális ízületi felület szélessége szintén elütő, amennyiben a budatétényi lovak esetében ez a méret 80,9—89,0 mm, az avar lovakon viszont 75,0-82,8 mm. 188
