Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Régészeti kutatások a Kaszás-dűlő területén 275-290

PETŐ MÁRIA RÉGÉSZETI KUTATÁSOKA KASZÁSDŰLŐ TERÜLETÉN Budapest Főváros Tanácsa V. B. 136/1977. sz. határozata alapján a III. ker. Kaszás-dűlői lakótelep tervezése és kivitelezése előtt régészeti kutatást végeztünk 1977-től folyamatosan a Bogdáni út—Huszti utca—Kazal utcaDósai László utca által határolt területen. Az aquincumi polgár- és katonaváros közé eső, vizenyős területen elszórt településre, utakra, temetőkre számítottunk. A terület közepe táján tárta fel Kába Melinda a Benedek Elek utcai római temetőt; D-i része pedig topográfiailag már a katonavároshoz csatlakozik. A dűlőben egykor É—D-i irányban folyt keresztül az Aranyhegyi patak, D-i részét pedig sok kanyarulattal szelte át a Rádl árok. Állandó településre nem alkalmas ez a hely, ezzel magyarázható, hogy a rómaiak előtti időkből semmiféle régészeti emléket nem találtunk, a provincia feladása után is lakatlan, újkori beépítése fiatal.

1 (18. sz. eleje) Szántőnak-kaszálónak való hasznosítását a régi térképanyag (1—4. kép), valamint a mai utcanevek (Búza u., Szérűskert u., Kazal u. stb.) mutatják. Sikerült azonosítanunk a dűlő legrégebbi épületét (Búza u. 49.) (5. kép), mely átalakítva e tanulmány írásakor még állt, egykor a patak mentén elhelyezett malom működött benne. Az 1938-as óbudai árvíz óriási pusztításokat végzett Budapest e területén is, a házak zömükben elpusztultak

2

, az újabb elemi csapás kivédésére épített Filatori gáthoz innen termelték ki a földet, úgyszintén a HÉV pálya építéséhez is. Ezeket a kubikos gödröket a feltárások során nem egy helyen magunk is megtaláltuk. A Kaszás-dűlőben előttünk régészeti kutatás nem folyt, kivéve a legészakibb területet, ahol AquincumPolgarváros déli fala volt a feltárás határa, de az ettől EJ-re eső részékkel senki nem foglalkozott. Helyi lakosok elbeszélése szerint ezen a vidéken a szántás során igen gyakran kerültek elő római érmék, melyek nyilván a műgyűjtők tulajdonába kerültek, mert az aquincumi gyűjteményben nem szerepelnek. 1977 őszétől kezdve 1980-ig bezárólag, összesen 4 szezonban dolgoztunk a területen, 9 hónapon keresztül, munkagéppel és igen változó létszámú fizikai segéderővel. A kutatásról készített alaptérképünkön (6. kép) láthatók azok a helyek, ahol régészeti feltárásokat végeztünk. Minthogy a terület szanálása az ásatások megkezdésekor még nem kezdődött el, ez a körülmény nagy mértékben meghatározta kutatási lehetőségeinket és módszereinket. Elsősorban a beépítetlen telkeken, illetve a házak udvarán tudtunk dolgozni, minden esetben ügyelve arra, hogy az ott lakók nyugalmát ne háborítsuk. Vizsgálódásainkba belevontuk a társtudományok képviselőit, így dr. Kriván Pál és dr. Szentirmai István geológust,

3 valamint a Budapesti Történeti Múzeum újkori gyűjteményének térképanyagával foglalkozó kollégákat, dr. Létay Miklóst és dr. Gál Évát.

4 A Kaszás-dűlő hosszan elnyúló, az egykori patakmederre épülő területét szondázó jellegű nagy árkokkal kutattuk át. Először a Dósai László u. 74. sz. telken húztunk egy É—D-i irányú, 2 m széles árkot (6. kép), majd ezt kibővítettük a Szérűskert u. 73. sz. telekre is (7. kép). A felszíntől az érintetlen talajig feltártuk a szelvényt. A metszetfalban több helyen 80—90 cm széles beásásokat találtunk, sorban elhelyezve. Ezek közül kettőben rosszul égetett csontok voltak, de régészeti melléklet semmi. Feltételezhetőnek tartottuk, hogy a korarómai hamvasztásos temető legszélső, D-i sírjai lehettek. Ezek a beásások a felszín alatt 60 cm-re kerültek elő, alapjuk az érintetlen talajig ért. Minthogy árkunk a HÉV vonalához igen közel helyezkedett el, kubikus gödrök is lehettek ezek, ha nem is mindegyik, gondolunk itt a két, csontanyagot is tartalmazó gödörre. Az árok geológiai értékelését Kriván Pál és munkatársai végezték el. A Dósai L. u.-ban levő É—D-i árok ÉNy-i sarkában a felszín alatt 50 cm-re római réteget találtunk, kevert, törmelékes anyaggal, közte egy Drag. 37-es formájú terra nigra töredéket, Resatus-féle motívumokkal díszítve. A következő kutatóárkunk a Szérűskert u. 46/c-ben volt, az Aranyhegyi patak túlsó partján, illetve egykori árterében. A K—Ny-i árok aljából 160 cm mélységből kerültek elő pfaffenhofeni terra sigillata töredékek és egy rongált állapotú, 3. sz.-i ezüst érem. A munkát a Búza u. 45-ben folytattuk, itt csak újkori hulladék került felszínre, régészeti réteg, vagy lelet nem volt. Amíg a terepen dolgoztunk folyamatosan figyelemmel kísértük a Huszti utca vonalában húzott É—D-i irányú nagy közmű árkot, de régészeti leletnek itt sem találtuk nyomát. A terület középső szakaszának felkutatását Ny felé folytattuk, újabb szelvényeinket a Kaszás u. 55-ben jelöltük ki, itt Severus Alexander nagybronza került elő, 80 cm mélységből. Minthogy semmi más egyebet nem találtunk, szórvány leletnek kell tekinteni. Közben újabb kutatási területeket keresve a Szérűskert u. 46/a-ban jártunk, ahol másodlagos felhasználásban egy faragott római kori kőmedencét találtunk és egy ugyancsak mészkőből való vízelvezető csatornát. A tulajdonosok elmondása alapján tudtam meg, hogy ezek az emlékek a közelben kerültek elő, ami egyébként is természetes, hiszen súlyos köveket igen ritkán hurcolnak el távolabb eső helyekre. A Boglya u. 27-ben a markológéppel kiásott É—D-i és K—Ny-i árokban semmiféle régészeti lelet nem volt. Miután ilyen módon a terület középső részét átvizsgáltuk, a továbbiakban az északi, Aquincum Polgárvárostól D-re eső rész és a Filatori gát környékének kutatása lett feladatunk. A Kazal u. É-i részén, a szántóföldön jelöltünk ki hosszú, É—D-i irányú árkokat, sűrűn egymás mellé, így valósággal átpásztáztuk ezt a területet. Több helyen találtunk a Dósai L. u.—Szérűskert u.-i árkokhoz hasonlóan gödröket, bennük kalcinált embercsontokat. Mellettük meglehetősen szórványosan tipikus római kori 275