Budapest Régiségei 25. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Régészeti kutatások a Kaszás-dűlő területén 275-290
kerámia, üveg és kisbronz érem került elő. Itt egyszerre négy nagy árokban dolgoztunk, melynek északi határa az akkor még funkcionáló K—Ny-i irányú földút volt. A dűlő D-i részén a Búza u. 3-ban és a Huszti u. 5. sz. telek előtt jelöltük ki következő árkainkat, de ezeken a helyeken a tulajdonos megakadályozta a munkát. A Huszti utcai „szeméttelepen" viszont újabb 4 árkot nyitottunk, de a mellékelt fotón is látható viszonyok és az időjárás miatt — ekkor már november 17-et írtunk — a csúszós, újkori törmelékben és sártengerben csupán azt tudtuk dokumentálni, hogy római leletek előfordulnak, sőt egy kövezett út maradványa is (8. kép), melynek még az irányát sem állt módunkban meghatározni a már vázolt nehézségek miatt. Ellenben, igen jó datáló értékkel bíró bepecsételt kerámiatöredék került innen elő. (Ltsz. 78.22.18.) A Kazal utca É-i részén, a már betöltött patakmeder mentén római kőépület maradványa került elő, de az időjárás nehézségei miatt csak a legszükségesebb hitelesítését végeztük el, feltárását a további években folytattuk. A Filatori gát, Zab u. - Köles u.-i szakaszán É—D-i és KNy-i irányú árkokat húztunk. A két árok találkozásánál embercsontok (9. kép), majd egy ÉNy-DK-i tájolású későrómai sír került elő, 1,5 m mélységben, mellette egy téglasír feküdt (10. kép). A sírok a raktárréti temető néven már ismert későrómai temető szélső sírjai, feltárásukat Zsidi Paula folytatta az elmúlt években. A síroktól Ny-ra még egy É—D-i árkot húztunk, melyben K—Ny-i irányú, kövezett római út maradványait figyeltük meg. Az útburkolatból egy másodlagosan felhasznált korarómai sírkőtöredék is előkerült. Közben az időjárás igen hidegre fordult, a vastag hótakaró is megnehezítette munkánkat, ezért a feltárást a következő években folytattuk. Minthogy a terület római kori beépítettségéről már elég világos képet kaptunk, ezután a Kazal u. 7. sz. ház mellett levő római kori épület teljes feltárását terveztük elvégezni (11—12. kép). Az épület kőfalazású, agyagba ágyazott mészkövek, halszálkás technikával rakva. Főfalaink irányítása megfelel az általános aquincumi irányításnak, mely végső soron a helyi uralkodó széljárást követi, azaz ÉK—DNy. Az épület több helyiségből állt (13—17. kép), falai között tipikus 2. sz. végi—3. sz. eleji leletanyagot találtunk. Pusztulási réteg sehol sem volt, az épület fekvése — az Aranyhegyi patak partja mentén közvetlenül — számunkra igen érdekes gondolatokat vet fel. Elhelyezésének ilyen jellege talán egykori funkciójára utal, úti állomás lehetett egykor. Az É-i területen végig húztunk egy 2 m széles K—Ny-i árkot, ennek közepe táján útkövezés maradványai és második világháborús leletek kerültek elő. Az úttest tisztázását, É-i kiterjedését vizsgáltuk a továbbiakban. Ez a kövezés a mai dűlőút vonalát követi (18. kép). Ebből K-i irányban egy leágazás nyílik, mely elvezet az általunk 2. sz. római épületnek nevezett együtteshez. A kövezés nagyon rossz állapotban van, szabálytalanul lerakott mészkövek, melyek egy, néhol két sorban maradtak meg. Nyilvánvalóan úttest alapozás, a felsőbb szinteket viszont elvitte a mezőgazdasági művelés. 1979-ben befejeztük az 1. sz. patakparti római kori épület feltárását, majd a munkát északabbra folytattuk, egészen az egykori városfalig. Aquincum városfalának megépítését az eddigi kutatás egységesen Hadrianus császár korára keltezi, 5 de lehetséges, hogy Zsidi Paula 1980-ban végzett kutatásai módosítják eddigi ismereteinket. A leletanyag zömében tipikus, a 2. sz. végére—3. sz. elejére jellemző darabokból áll. A városfal előtti település ebben a korszakban a Szentendrei út túlsó oldalán is megtalálható 6 , Nagy Tibor 1946-os ásatása során a D-i városfalon kívül római kori vendégfogadó maradványait tárta ott fel. 7 Az általunk feltárt falmaradványok (2. sz. épület) úttesthez kapcsolódó magazinsor-szerű beépítettséget mutatnak. Az épületek rendeltetése csak feltételesen adható meg, 4X5 m-es helyiségei talán raktár, üzlethelyiség, vagy itt is szálláshely céljaira szolgálhattak. Mindenesetre a mai peremvárosokhoz hasonló rendeltetésű, szegényes teleprész volt. (19—23. kép) A városfalhoz közelebb eső épületcsoport kutatásánál (3. sz. épület), (24. kép) igyekeztünk megtalálni azt az egykori utat, melynek a felszínen ma is látható bástyamaradványhoz kellett vezetnie, vagy valahol megtörve a város Ny-i kapuját kellett elérnie. Egy szakaszon találtunk is erősen kopott, hézagos kövezést, mely esetleg ennek maradványa. Természetesen azonban az sincs kizárva, hogy újkori volt, ami ugyancsak lehet eredeti nyomvonalában római eredetű, miként arra tartományunkban számtalan analógia mutat. A 2. sz. római kori épület több helyiségét teljes egészében feltártuk, ezekben a tipikus 3. sz. eleji házikerámia anyagot találtuk meg. Az épület egyik 4X5 m-es helyiségében (6. kép) kőlapokból összeállított, K—Ny-i tájolású, bolygatott későrómai sírt tártunk fel, mellette pedig két, melléklet nélküli emberi váz volt eltemetve. A csontvázak környékéről került elő néhány későavarkorinak meghatározott 8 durva edénytöredék, melyek esetleg keltezhetik a melléklet nélküli sírokat. Egyébként is nehéz volt a sírok és a környékén levő leletanyag kapcsolatát megállapítani, mivel a feltárás során a talajvíz olyan magas volt, hogy térdig vízben dolgoztunk az ásatáson. A 2. sz. épülettől K-re, a friss szántásban téglalap alakú, habarcsos foltokat láttunk, melyre két kutatóárkot nyitottunk, de itt épületmaradványt a felszíni nyomok ellenére sem találtunk. Ezeken kívül még a HÉV vonala mellett levő földút bal oldalán két kutatóárkot ástunk, teljesen negatív eredménnyel, s ez adta meg a beépítettség K-i határát. Előzetes értesüléseink szerint az általunk feltárt területen a LAKÓTERV ún. átriumos házak építését tervezi, köztük a római kori épületmaradványok műemléki bemutatásával. A Kaszás-dűlőben végzett feltárásaink során előkerült fontosabb leletek leírását az alábbiakban adjuk: éremanyagban Severus Alexander 3 db bronz érme 9 (Ltsz. 78.22.153-156.) a Kazal u. 7. sz. helyen, Septimius Severus töredékes as-a a Kaszás u. 55-ből, valamint egy 3. sz.-i bronz érem a Szérűskert u. 46/c-ből érdemel említést. 276
