Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Az aquincumi 2-3. sz.-i légióstábor praetenturája 135-179

Az árok É-i részében az újkori, D-i pincefal elbontja a további régészeti jelenségeket. Az újkori feltöltés alatt a téglatörmelékes, szürke, kevert betöltés húzódik, mely a téglapadlós szintet is megbolygatja. Itt már KNy- irányban egy 79 cm hosszú, és 5 cm vastag mészkőből faragott kőlapot is tartalmazott másodlagosan, mely valószínűleg a kőlapos ÉD-i irányú csatorna fedlapját képviselte. A K-i csatornafal fehér, sárgás mészkövekből épült, alját kőlapokkal bélelték. Kötőanyag: habarcs. A csatornafal szélessége: 46 cm, belvilága: 32 cm. A Ny-i csatornafalra épült a 1 — 1.10 m széles alapfal a D-i metszet szerint. Jele: ,,E". A csatornafalakat a nyers, sárga földre alapozták. Az „E" jelű alapfal ÉD-i irányú, sárga mészkövekből épült. Kötőanyag: habarcs. Az ,,E" fal Ny-i falsíkját terrazzós burkolat borítja. Az „E" faltól Ny-ra egy KNy-i irányú fűtőcsatorna részletét bontottuk ki. A fűtőcsatorna alját sóderes, habarcsos szint képezi. A fűtőcsatorna É-i fala 50 cm széles, 5.40 m hosszan maradt meg. A fűtőcsatornát palás kövekből és 40—70 mm vastag tegulákból építették. Kötőanyag: habarcs. Az andezitből és trachitból faragott köralakú fűtőoszlopok közül néhány 80 cm magasan is megmaradt. A fűtőoszlopok közül 20X20 cm méretű habarccsal megkötött téglákból megépített fűtőoszlopok is előkerültek, tetejükön 25X25 cm méretű téglalapokkal. Ezek az utóbbi fűtőoszlopok már a fűtőberendezés javítását tanúsítják. A 2. árok D-i metszetében az újkori feltöltés alatt téglatörmelékes, faszenes, sóderrel kevert szürke betöltés húzódott. Egy helyen közel 1 m magasságban és 1.30 m szélességben összefüggő fehér vakolat maradványát figyeltük meg, tehát itt is bevakolták a fűtőcsatorna falát. A fűtőcsatorna betöltése téglatörmelékes, köves, terrazzomaradvánnyal kevert pusztulási betöltést mutatott. E helyiség padlószintjére biztos adatunk nincs. A fűtőcsatornás helyiséget Ny-ról egy 1.10—1.20 m széles, „F" jelű alapfal határolja. Laposabb, fehér mészkövekből épült. Kötőanyag: habarcs. A falat fokozatosan kiszedték É-felé. A helyiség belvilága KNy-i irányban 11.40 m. A helyiség É-i zárófalát, a „G" falat — az árok É-i részében — 55 cm szélességben és 2 m hosszan tudtuk követni. K-i és Ny-i szélét elbontották. A „G" fal D-i falsíkja terrazzós bevonattal rendelkezik. Az „F" faltól Ny-ra 75X54X7-8 cm méretű, illetve 60X 80X17 cm méretű fehér mészkőlapokat bontottunk ki Af. 104.27 m-en sóderes, apró köves rétegre alapozva. Az árok Ny-i végében egy ívelt falú kis helyiség K-i részlete jelentkezett. Az ível fal szélessége: 30 cm. Palás kövekből és átlagosan 30 mm vastag tegulákból épült. Kötőanyag: terrazzós habarcs. A külső falsíkon 10 cm széles zokli és terrazzós bevonat volt. Belső oldalát 15 mm vastag terrazzós burkolat borítja. Lépcsőzete: a legfelsőt terrazzóval burkolták, 7 cm vastag faragott mészkőlap, KNy-i irányban egy méter széles. Az alatta levő 30 cm hosszú és 1 széles faragott mészkőlap keleti részén 0,5 cm belvilágú, ÉD-i irányú vájatot faragtak ki. Ez alatt négy sor 53X53-cm méretű tegulákból rakott alapozás volt, melynek legalját 1 m széles és 15 cm vastag kőlap képezi. (14. kép, 1.) Kötőanyag: habarcs. A Ny-i metszet szerint a lépcsősor Ny-abbra is húzódott, ugyanis a kőlépcsők alatti tegulasorok fent maradtak 90 cm hosszú szakaszon. A helyiség alját az ívelt fal belső oldala mentén a téglapadlónál profilait lábazat kíséri. A padozatot 30X30 cm méretű téglákból rakták ki Af. 103.72 m-en, kötőanyagként habarcsot használtak fel. A 2. ároktól É-ra KNy-i irányban 20 m hosszan egy támpilléres falat tártunk fel. A Ny-i, feltárt támpillért egy vastag homokkőből faragott bázisra alapozták és ez sóderes, habarcsos szinten áll. (10. kép. 4.) A homokkő bázis K-i oldalán kisebb vájat, a Ny-i oldalán kis 10 mm átmérőjű lyukat bontottunk ki. A támpilléres fal felmenő részének külső részét szabályosan faragott kisebb téglalapalakú kövekből építették (35X15 cm). Kötőanyag: habarcs. A támpilléres fal D-i falsíkján kis vakolatmaradványt figyeltünk meg..A belső zokli jelenlétét is hitelesítettük. A K-i támpillér már nagyon megrongált állapotban került elő. Említésre méltó leletek: 2. árok, szürke kevert betöltés 1.30-1.80 m: Oldaltöredék besímitott hullámvonal dísszel.

26 Szürke, keményre iszapolt. Ltsz.: 80.2.274. (2. kép, 4. és 15. kép, 4.) ívelt faltól K-re, az újkor alatti szürke, kevert földből 1.30-1.60 között: Antefixum töredéke.

27 Ltsz.: 80.2.313. (16. kép) Oldaltöredék téglaszínű alapon, kivül-belül zöld mázfoltokkal. Keményre iszapolt, vastagfalu. Ltsz.: 80.2.248. Raetiai áru

28 oldaltöredéke fogaskarcolás díszével. Vékonyfalú, keményre iszapolt, sötétbarna bevonattal. Ltsz.: 80.2.249. Hamis Severus Alexander dénár.

29 Ltsz.: 80.2.4. Caracalla dénára.

30 Ltsz.: 80.2.5., Septimius Severus bronzdénára.

31 Ltsz.: 80.2.6. ívelt falú helyiségből, a téglapadló felett: Tálka perem-oldal-aljtéredéke. Kívül téglaszínű, belül zöles-sárga mázas. Ltsz.: 80.2.320., 2. árok, É-i rábontás, a támpilléres fal zoklija felett: Edénytöredékek sárgás-zöld mázfoltokkal. Ltsz.: 80.2.292—309. 3. sz.-i kis üvegpohár oldaltöredéke kis tüskékkel. Fehér, vastagabb falú, irizált. Ltsz.: 80.2.233/d)

32 (13. kép, 1.) 2. árok kidobott föld: Oldaltöredék besimított ágmintákkal és hálómotívummal. Szürke, keményre iszapolt, vastagfalú

33 Ltsz.: 80.2.258. (2. kép, 3. és 15. kép 3.) A 2. árokban és É-i rábontásában a 260-as évek utáni nagy bővítések kapcsán épült ez a két kisebb téglapadlós és a 11.60 m hosszú fűtőcsatornával ellátott helyiség. Mindezeknél későbbi periódust képvisel a mélyített szintű ívelt falú helyiség, mely az É-i támpilléres fal eredeti funkciójának megszűnése után (palaestra) épülhetett a fürdő belső topográfiai képe alapján is. Falazási technikája alapján 5. sz. végi, esetleg 5. sz. elejei építkezéshez köthető. 3. árok: KNy-i irányú, 4 m hosszú. Az árok Ny-i metszete szerint az újkori, mély feltöltés alatt agyagos, homokos feltöltés jelentkezett. A sárga, nyers rétegbe alapozott és ÉD- irányú, egy méter széles falrészlet került feltárásra terrazzós bevonattal, melyhez feltehetően az ívelt falú helyiség D-i támpillérei csatlakoztak. (14. kép, 2.) Említésre érdemes /e/eíanyag nem került elő. Ebben az árokban - már a 2. árokban megismert mélyített támpilléres, ívelt falú helyiség részlete került napvilágra, mely a fürdő 260-as évi javítását, bővítését követő építési periódusból származik. (4. sz. második fele) 139